A Pécsi Egyházmegye Betegek Gyógyítója Kórházlelkészség szekszárdi önkéntesei az újraélesztés fogásait sajátították el azt követően, hogy a közelmúltban a belvárosi templom és a Kolping iskola is gazdagodott egy-egy defibrillátorral. Az oktatás célja, hogy az önkéntesek vészhelyzetben bátran és szakszerűen alkalmazzák az újraélesztés technikáját. A tréningen szerzett élményekről Priskin Zsolt diakónus személyes hangvételű írást osztott meg, melyet az alábbiakban adunk közre.
A szekszárdi csapat kiképzésen vett részt. No, nem katonai - bár a Honvédséggel is jóban vannak -, hanem újraélesztést tanultak. A csapat négy turnusban képződött, így az oktatók mindenkivel tudtak foglalkozni, jutott idő mindenkire, mind a negyvenhét önkéntesre.
A gyakorlat szerint párba rendeződtünk, majd egy elképzelt szituációban „véletlen” rábukkantunk egy, a klinikai halál állapotában lévő embertársunkra. Állj! Kémleljük a környezetet, van-e veszély! Nincs. Innentől felpörögtek az események: rázogatás, kérdezgetés, légzésvizsgálat, újraélesztés szükségességének megállapítása és telefonos közlése a kihangosításra került diszpécserrel… már hárman küzdünk embertársunkért. Majd jön a nagy munka, mellkasnyomás ütemre. „Érik a szőlő, hajlik a vessző, nyolc, kilenc, tíz…”.
Segítőtársunk közben visszatért egy UFO-val a kezében, pontosabban egy fél automata defibrillátorral. Tappancsokat a helyére, zöld gomb és már beszél is a kütyü! Nem egy mesterséges intelligencia, de azért a szívünkbe lopja magát. Sokkolásnál fedezékbe! Majd mehet tovább az újraélesztés, kifulladásig, 30 nyomás, két befúvás, 30 nyomás… kütyü beszél és mér, majd sokkol, 30 nyomás, „Érik a szőlő…”. Végezetül, jó esetben halottunk visszatér az életbe, de a mentőt és a szakembereket mindenképp várjuk meg! Halk imában adjunk hálát az Úrnak!
Az izgalmas gyakorlati képzést szakavatott ápolók vezették: Kovács Orsolya és Nagy Halmai Timea a Tolna Vármegyei Balassa János Kórház dolgozói. Érdekes dolgokat tudtunk meg a sok hasznos mellett, így talán jobban rögzül a tudás. Persze azért nem árt majd felfrissítenünk, de ha lehet kérnem, csak tanfolyamon.
A lelkészség önkéntesei elsősorban a lelki gondozást segítik, de ha kell, most már újra is tudnak éleszteni bárkit. Egyre több helyen található a városban defibrillátor, talán majd egyszer jegyzékbe is veszi azokat egy térképész, segítve ezzel a gyors újraélesztést. Én tudok kettőt: a Belvárosi Templomban van egy és a Kolping iskolában.
A tanfolyam nem volt kötelező, de miután én is átestem rajta, bíztatok mindenkit, ha teheti, érdemes elvégezni. Jézus az út az igazság és az élet, de ha egyszer sor kerül egy valódi szituációra, ahol újra kell élesztenünk, ne feledjük, hogy az Úr egykor ránk bízta az ő életét, és hogy tegyünk meg mindent embertársainkért: „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Mt 25,40)
Szöveg és fotó: Priskin Zsolt diakónus
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
