Felföldi László pécsi megyéspüspök április 18-án, nagypénteken, Jézus Krisztus kereszthalálának napján a Tolna vármegyei, 2000 fős népességű, a dombóvári plébánia által ellátott Döbrököz Szent Imre-templomában vezetett liturgiát.
Nagypénteken egyházunk ősi hagyomány szerint nem mutat be szentmisét, a Jézust jelképező oltár díszek nélkül, lecsupaszítva állt a Szent Imre-templomban. A főpásztor és a ministránsok csendben vonultak be a templomba, majd a püspök leborult az oltár, az önmagát kiüresítő Krisztus jelképe előtt.
A szertartásban elhangzott a passió, Jézus Krisztus szenvedéstörténete Szent János evangélista tanúsága szerint az egyházközség híveinek előadásában.
A főpásztor a szentmise homíliájában Krisztus keresztútjához kapcsolódva hangsúlyozta, a személyes élettörténetek között nem az a különbség, hogy kinek van keresztje és szenvedése. A családok élete nem abban különbözik, hogy a keresztjük könnyebb vagy nehezebb, hanem abban, hogyan viszik életük keresztjét, mennyiben hordozzák azt együtt a család felnőtt tagjai. Ha azt érezzük, hogy a másik segít, akkor közösen elbírjuk a kereszt terhét.
„Láttam óriási kereszteket cipelő családokat, akik mosolyogva élték az életüket és láttam egyszerűbb kereszteket, melyek terhe alatt egyedül összeroppantak" - emelte ki beszédében a főpásztor, majd nagypéntek egyik fő üzenetére figyelmeztetett, mely szerint az életünk titka, megtanuljuk-e, a fiataloknak megtanítjuk-e méltósággal hordozni életük keresztjét. Minden szeretet értékét a mögötte lévő áldozat adja, nem létezik szép szeretet, ami mögött nincs áldozat. De ez fordítva is igaz, az élet terhe, szenvedése és keresztje elviselhetetlen szeretet nélkül - mondta.
Arra bátorította a híveket, hogy merjenek bátran Jézus nyomába eredni és lássák meg a szeretetnek, a mindennapi áldozatnak a lehetőségét. Isten így mutatta meg szeretetét, vállalta a kiszolgáltatottságot, a sebezhetőséget, az élet küzdelmét és a halált Szent Fiával.
Most rajtunk a sor, hogy a hétköznapok csendes áldozatával megmutassuk a családnak a szeretetet, mely biztonságot ad, mely lehetőséget ad a családtagok, gyermekek, az emberi méltóság megteremtésére - hangsúlyozta a püspök, majd hozzátette, ez vonatkozik az Egyházra, mely hatalmas szenvedés útján éli a megújulás titkát, amennyiben odaállunk mellé és vállalunk érte szenvedést, áldozatot. mint a mai estén azok, akik készültek a keresztúttal, a passióval. Akik úgy gondolják, hogy Krisztus közössége a mi közösségünk, szolgáljuk és segítjük, akár a személyes életünkben, családjaink, egyházközségeink életében.
Erre az összefogásra és egymásba kapaszkodásra, közös kereszthordozásra és szeretetszolgálatra van szükség, hogy újra élhetőbb, derűsebb legyen a személyes életünk, örömtelibb és tanúságtevő legyen egyházközségünk közössége. Ebben erősödünk meg ezen az ünnepen, a remény szent évében – zárta elmélkedését Felföldi László püspök.
Az egyetemes könyörgések után a liturgia a kereszthódolat szertartásával folytatódott, majd a szent sír megnyitásával zárult Döbröközön.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
