Pappá szentelésének 30. évfordulóját ünnepelte a Pécsi Egyházmegyében 2024 óta szolgáló Kamerer Aleksandar plébániai kormányzó, akit a hívek csak magyarosan, Sándor atyának szólítanak. A szakcsi Szent Kereszt megtalálása templomban bemutatott hálaadó ünnepi liturgián koncelebrált Felföldi László pécsi megyéspüspök, Molnár Erik püspöki titkár, dr. Hegedűs János dombóvári plébános, Csibi Imre tamási plébános, Csősz István és Erb József nyugalmazott lelkipásztorok. Az ünnepi szentmisén részt vett Mayer Mihály nyugalmazott püspök is.
Kamerer Aleksandar 1966. július 15-én született Eszéken (Horvátország), 1995. április 29-én szentelték pappá Palestrinában (Olaszország). 2000-ig káplán volt Palestrinában, 2000-2012 között plébános Pisonianóban, 2012-től Genazzanóban. A palestrinai megyéspüspök engedélyével 2024. február 14. óta szolgál a Pécsi Egyházmegyében, plébániai kormányzó Szakcson, de ő felel Dalmand, Értény, Kocsola, Koppányszántó, Lápafő, Nagykónyi, Nak, Szakcs, Várong lelkipásztori ellátásáért is.
Aleksandar atya hálaadó ünnepi szentmiséjének szónoka, Csősz István nyugalmazott lelkipásztor az ezüstmisés pap életútjának mozzanataiból idézett. Beszédében Gárdonyi Géza Isten rabjai című művét segítségül hívva tette fel a kérdést:
„Kinek jobb a rabja lenni? Úrnak, földbirtoknak, pénznek, asszonynak vagy a jóságos Istennek? Ezüstmisés paptestvérünk, aki 30 évvel ezelőtt az Isten rabja lett, az Isten rabságát választotta, ezt ünnepeljük és adunk érte hálát. Valami igaz, jó és szép felé elköteleződni a legértékesebb dolog ezen a világon, legyen az család, nemzet, gyógyítás, szépre és jóra tanítás. Ez a fajta rabság tesz szabaddá, míg az ezektől való szabadulás zár a saját börtönünkbe” – fogalmazott a szónok.
Hozzátette, Aleksandar atya pappá szentelése után elkezdett beszélni arról, hogyan szolgáljuk az Úristent: szavakkal és tettekkel beszélt róla. Pisonianói plébánossá kinevezése után nekilátott a templom és az „élő templom" teljes felújításához, amely hívek hiányában tulajdonképpen alig létezett. 12 év szolgálat után érkezett Genazzanóba, „ahol a híveket egy kezünk ujjain meg lehetett számolni. Az ima és a megkülönböztetés volt a lelki erőforrásom, hogy el tudjam viselni minden egyes napnak a súlyát. Apránként, Isten segítségével és sok jó lelkipásztori projekttel, sok jóakaratú, hittel teli ember segítségével a plébániatemplom megtelt gyermekekkel, fiatalokkal és családokkal” – olvasható Aleksandar atya önéletrajzi leírásában.
Számos plébánosi feladata mellett a Pisonianói Polgári Védelem egyik alapító önkénteseként a földrengés sújtotta lakosság mentésében is tevékeny szerepet vállalt L'Aquilában (2009) és Emilia Romagnában (2012), amiért ki is tüntették. Később a betegek és fogyatékkal élők lelkipásztori ellátása új utat nyitott számára az Olasz Nemzeti Vöröskeresztben végzett önkéntes munka keretében.
Ezek mellett számos publikáció, kötet szerzője, de lovagrendi tagságok köthetők személyéhez. Bejárta Olaszországot, számos értékes barátot szerzett és igyekezett mindenkinek a mindene lenni. Szolgálatáért Isten gondviselő szeretet kísérte életét, szászszorosan kapta vissza, amit életéből odaadott, vallja önmagáról.
A hálaadó ünnepi szentmise szónoka, Csősz István végezetül azt is megosztotta, hogy 30 év elismert szolgálat utá miért a Pécsi Egyházmegyében folytatja Aleksandar atya a papi szolgálatot. A kérdésre a válasz megindító volt: Hazavágytam, ahol élnek a hozzátartozóim és családjaik. Ott, ahol a magyarságomat megélhetem.
„Kívánom, hogy otthonra lelj paptestvéreid és a hívek körében, hiszen itthon lenni a legjobb dolog a világon. Kísérjen az Úr áldása közöttünk” – zárta beszédét a jubilánshoz fordulva a szentmise szónoka.
A liturgia zárásában Kamerer Aleksandar atya hálatelt szívvel mondott köszönetet a jelen levő papságnak és a híveknek a befogadásért, majd Felföldi László megyéspüspök és Mayer Mihály nyugalmazott püspök személyes jókívánságait követően ezüstmisés áldással ért véget a liturgia Szakcs 1720 körül épült templomában.
Szakcs Dombóvártól északra fekvő, 1000 fő alatti népességű község Tolna Vármegyében, mely a honfoglalást követően Árpád vezér törzsének birtoka lett. A középkorban fontos egyházas hely volt, a regölyi főesperességhez tartozott. 1563-ban katolikus templomát a törökök lerombolták és a papját megölték. Azt követően a község teljesen elnéptelenedett. Templomát, melynek ma a Szent Kereszt megtalálása a titulusa, 1720 körül építették újjá. A település központjában, egy fákkal ölelt dombon áll.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
