A Pécsi Egyházmegye május 10-én tartja hagyományos máriagyűdi gyalogos zarándoklatát. Az egyházmegye plébániáról érkező zarándokok a kora reggeli órákban indulnak Pécsről, és a leggyorsabbak 14.00 óra körül érkeznek a máriagyűdi kegyhelyre, melynek dombja és az alatta fakadó forrás már a Római Birodalomban pihenőhelyként szolgált, hiszen erre futott a Sopianae-t (Pécs) és Mursát (Eszék) összekötő kereskedelmi út. A kegyhely legendája államalapító Szent István királyunk uralkodásának idejére (997-1038) nyúlik vissza. István bencés szerzetesekre bízta országa déli vidékén a hittérítést, akik a Tenkes-hegy lábánál fakadó forrásnál egy fából készült Szűz Mária-szobrot helyeztek el…
A pécsváradi bencések pedig 1006-ban kápolnát építettek a szobor fölé. Évszázadok jöttek, mentek, a történelem viharai közepette a másfél évszázados török uralom idején sok kegyhely pusztulásnak indult, kegyszobrok és kegyképek semmisültek meg. A hagyomány szerint a gyűdi kis templomot a muzulmánok mecsetté alakították, majd később ortodoxok, aztán kálvinista vallású hívek hasznosították.
Katolikus templomként csak a török alóli felszabadulás után, 1692-től működhetett ismét, de ekkor már alig voltak e katolikusok a térségben, s eltűnt a Szűzanya szobra is. A kegyhely gondozását végző ferences atyák 1713-ban Kaproncáról hoztak egy új, Szűz Máriát ábrázoló szobrot. A Rákóczi-szabadságharc idején a kegyszobrot először a közeli Siklósra, majd Eszékre kellett menekíteni. A szabadságharc leverése után a gyűdiek szerették volna visszaszerezni a szobrot, de hiába kérték az eszékiektől, nem adták vissza. A perlekedéssel a pápáig is eljutottak, azonban ténykedésüket nem koronázta siker. Végül a lelkes hívek kívánságát a pécsi püspök, gróf Nesselrode Vilmos Ferenc (1703-1732) váltotta valóra egy új kegyszobor adományozásával.
Máriagyűdre a török idő után is sok zarándok érkezett, az ott történt Mária-jelenéseknek és csodás gyógyulásoknak gyorsan híre ment, ennek következtében a korabeli templom hamarosan szűknek bizonyult. A gróf Batthyány család - aki a siklósi vár és a környező területek, falvak birtokosa volt - építtette 1738 és 1742 között a ma is látható barokk templomot, s még a 18. század folyamán felépült a ferences szerzetesek számára a kolostor épülete is.
A 19-20. században a sokat változott a kegyhely és a templom közvetlen környezete. A templom mellett áll a Szeplőtelen Fogantatás szobra, ahol a búcsújárók ma is fogadalmi ajándékként gyertyáikat helyezik el. Megépült a gyóntatóudvar, kiépült a szabadtéri misézésre alkalmas terület a búcsúk idején érkező sok-sok zarándok számára.
A Kálvária stáció képeit 1981-ben készítették Pécsett, a Zsolnay Gyárban. A stációktól egy rövid sétaúttal érhető el a Fájdalmas Szűzanya szobra, illetve a Magyar Katolikus Egyház 900 éves jubileumára, 1900-ban készített feszület, mely a hegytetőn hirdeti katolikus hitünket. Kiss György szobrászművész alkotását a népnyelv a fémszobor üregeibe egykor beköltözött vadméhek nyomán sokáig Mézes Jézusnak nevezett.
A kegytemplom
A Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt templom kéttornyú, egyhajós épület. Szentélye az egykori középkori templom részleteit őrzi. A fehér márvány oltárépítmény neobarokk stílusban készült a 19. század közepén. A szentségház 1936-ban készített ajtaját Szűz Mária életéből vett jelenetek díszítik. Az oltár körbejárható: a zarándokok megkerülik, de egyesek fogadalomból térden csúszva járják körbe.
A szentségház fölött, az oltárépítmény centrumában, íves fülkében áll az angyalok alakjaival övezett kegyszobor. A fából faragott, festett, megkoronázott Mária-szobor a napsugarakkal, csillagkoszorúval megjelenített Szűzanyát ábrázolj a kisded Jézussal. Az ezüstlemezből trébelt, cizellált, palást-szerű öltözet a 18. század utolsó harmadában készült. A templomot körbejárva különböző szentek alakjai láthatók (például Assisi Szent Ferenc, Remete Szent Pál, Szent Antal, Szent Sebestyén, Keresztelő Szent János). A templom falain a zarándokok az ájtatosság megnyilvánulásaként hálaadásból, illetve felajánlásként adományozott ajándékai kaptak helyet.
Máriagyűdöt 1805-ben VII. Pius pápa hivatalosan is kegyhellyé nyilvánította, 2008-ban pedig XVI. Benedek pápa basilica minor címet adományozot a kegytemplomnak. Mindkét cím búcsúi kiváltságokat adott a kegyhely számára.
A máriagyűdi szentkút
Sokan nem ismerik a kegytemplomtól távolabb található szentkutat. Tisztelete a 20. század első felében még eleven élt, amikor a kút vizével hintették meg az első alkalommal ide zarándokló búcsúsokat, elsősorban a gyermekeket, de a felnőtteket is. A meghintést, vagy ahogy akkoriban nevezték, a „keresztelést” a keresztszülő végezte úgy, hogy a kút vizével keresztet rajzolt a keresztgyermeke homlokára, miközben ezt mondta: „Én evvel a szentölt vízzel mögkörösztöllek és saját körösztlányomnak (körösztfiamnak) szólítlak”. A keresztgyermek, ennek emlékére a búcsúban ajándékot kapott, a szentkút vizét pedig a zarándokok a siklósi fazekasok által készített „gyűdi korsókban” vitték haza.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
