A pécsi egyházmegyés főpásztor december 12-én látogatott Szekszárdra Dr. Lehőcz Regina, Tolna vármegye főispánja meghívására. A püspök a Vármegyeháza dísztermében beszélt életünk hétköznapi, egyszerű jeleiről, melyek a jövő nagy reményének hordozói lehetnek, feltéve, ha felismerjük, értelmezzük és követjük őket.
Napjainkban egy reményvesztett világban élünk, melyben a mindennapi veszteségek reménytelenné és boldogtalanná teszik az embert – kezdte mondandóját Felföldi László, majd hozzátette, el kell fogadnunk a véges csalódást az életünk során, de soha nem szabad elveszítsük a végtelen reményt. A remény ott van az emberi szívben, értelmet és irányt ad az élet valóságához. A jövőre tekint és láttatja az új, megvalósítandó célokat.
A püspök beszédében rámutatott, ezt a fajta élet- és valóságlátást már a fiatalok elveszítették, mert mindent most, azonnal és rögtön akarnak, a remény azonban nem a most és azonnal és rögtönt jelenti. A főpásztor hangsúlyozta, ugyanakkor a remény nem egy passzív várakozás, tenni kell a megvalósulásért. Reményünk útján fel kell ismerni a jelet, amit kapunk. Isten mindenkinek ad jelet, ami a szívünkben, lelkünkben, gondolatunkban ölt testet, amit aztán meghallunk és értelmezünk és elindulunk a megvalósítás útján vagy elengedjük. Felföldi László kiemelte, nem azért kell elindulni, mert bajba kerültünk, elindulni akkor kell, amikor jelet kapunk, Isten ugyanis a jelben ajándékot rejtett el számunkra, át akarja adni, el kell indulnunk érte.
Ezek a jelek hétköznapi, egyszerű jelek, melyek a jövő nagy reményének hordozói lehetnek, feltéve, ha felismerjük, értelmezzük és követjük őket.
A reményünk szerint van egy célunk, melynek megvalósulása izzadtsággal és fájdalommal jár. Hogy elérjük a vágyott célt, sok nehézséget kell leküzdenünk, amiért hálát adunk, mert általa megtanulunk szenvedni, szeretni és fájdalommal dolgozni másokért.
Másokért, mert az élet egyedül elviselhetetlenül nehéz, a legnagyobb teher pedig a magány. Most a világ azt akarja, hogy az emberek ne foglalkozzanak senkivel, csakis saját magukkal: „magadnak elég vagy, magadnak megoldod és magadnak fogsz tönkremenni” – tette hozzá a püspök.
Törődjetek egymással - ez az Isten szívének legmélyebb és valóságos üzenete. Ha ezt a hétköznapokban meg tudjuk élni, akkor meg fogjuk érteni Istent, magunkat és legfőképpen egymást és akkor az ünnep a hétköznapok valóságává fog válni, nem csak egy túlélendő nappá, hanem ami után újra és újra vágyakozni fogunk, melynek igazi valóságában jelen tudunk lenni.
Az Egyház is ebben az óriási megújulásban van, ezt a reményt éli és hordozza, én is ebben a reményben szolgálok és vagyok jelen önöknek és önökért, hogy többé, jobbá és szebbé tegyük az életet, és ami a legfontosabb, a családi asztalnak a szépségével, gazdagságával, mélységével és az egyházi közösségek erejével – zárta adventi buzdítását a szekszárdi Vármegyeházán Felföldi László püspök.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
