A Pécsi Egyházmegye anyatemploma minden hónap harmadik vasárnapján német nyelvű szentmisének ad otthont a területen élő német nemzetiségű hívek számára. Január 18-án az egyházmegye területéről elhurcolt és kitelepített svábokra emlékeztek. A szentmisére meghívást kapott Felföldi László pécsi megyéspüspök, koncelebrált Wigand István bonyhádi plébános.
A második világháború lezárását követően, 1946. január 19. és 1948. június 30. között a kollektív bűnösség elve alapján mintegy 200-220 ezer német nemzetiségű honfitársunkat telepítették ki Németországba vagy hurcolták kényszermunkatáborba a Szovjetunióba.
Otthonuktól, földjüktől és minden vagyonuktól megfosztva egyetlen batyunyi személyes tárgyat vihettek magukkal. A kitelepítésre emlékezve jelölte ki január 19-et a Magyar Országgyűlés 2012-ben a magyarországi németek elhurcolásának emléknapjává. A dátum szimbolikus: 1946-ban e napon hagyta el Magyarországot – egész pontosan Budaörsöt – az első vonatszerelvény, amely az elüldözött német nemzetiségű magyarokat szállította.
Ennek a szenvedésnek a titkát nem lehet megérteni, nem lehet megoldani és nem lehet letenni – emelte ki szentbeszédében Felföldi László. A Pécsi Egyházmegye püspöke arra a kérdésre, hogy akkor mit lehet ezzel kezdeni, így fogalmazott: „El kell helyezni a vállon, a szívben, lélekben. Csak az tud együtt élni a szenvedéssel, aki elhelyezte azt a sorsában, aki a helyére tette, hogy ne akadályozza meg a holnap jóságában, szeretetében, emberi méltóságában. Ebben találjuk meg a továbblépés titkát”.
A Pécsi Egyházmegyében rengetegen megélték ennek a szenvedésnek a mélyét, melynek bensőséges valóságával élünk mindnyájan – mutatott rá a főpásztor, majd hozzátette: „Miért engedi meg Isten a szenvedés tragédiáját múltban és jelenben? Amikor Isten emberré lett és belépett a Jordán vizébe és megkeresztelkedett, nem megoldotta a szenvedés titkát, hanem mellénk állt. Velünk van, mellénk áll és mellettünk akar maradni szenvedéseinkben. Érthetetlen módon az emberiség történetének nagy titka ez a kérdés, mely mégis a szeretetben visz tovább minket, a jövő reményeként.
Szépet, jót és igazat akarva a jövő reménye most mi vagyunk, a keresztények kicsiny csoportja, de mi hordozzuk azt a fényt, erőt és reményt, amely az emberiségnek, családnak, egyénnek utat képes mutatni a holnap, a jövő felé, hogy emberi méltóságban és biztonságosabban tudjunk élni, de ennek titka és mélye a béke” – hangsúlyozta szentbeszédében Felföldi László püspök.
A szentmise zárásában a Magyarországon és a Pécsi Egyházmegyében élő német nemzetiségű hívek nevében az asszisztenciában szolgáló Werner Gábor mondott köszönetet a főpásztornak a közös emlékezésért, és azért, hogy a pécsi székesegyházban otthonra találhatott a német nyelven celebrált szentmise. (A liturgiát minden alkalommal a Pécsi Egyházmegye a YouTube-on élőben közvetíti. – a szerk.)
Végezetül Englenderné Hock Ibolya, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke személyes, családi történetbe ágyazott megható tanúságtételén keresztül elevenedtek meg az emberiség történelmének 80 évvel ezelőtt történt sötét fejezetei, melyet ártatlan embereknek kellett származásuk miatt elszenvedni. Megbékélni lehet, de felejteni generációkon átívelően sem szabad – fogalmazott visszaemlékezésében a nemzetiségi politikus.
A szentmise visszanézhető a YouTube-on:
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
