1777. május 2-án, 240 éve hunyt el a nagy könyvtáralapító pécsi püspök
Klimo György (1710–1777) püspök élete és tevékenysége egyik fontos állomása a pécsi egyházmegye történetének. Az ismeretlenként idekerült, jobbágyszármazású egyházi férfiú 26 évi főpásztori tevékenysége alatt (1751–1777) nemcsak, hogy bizonyította rátermettségét a pozíciójára, de számos maradandó értékkel, kezdeményezéssel gazdagította városát és a rábízott egyházmegyét.
Püspöki kinevezése után, 1753-ban Mária Terézia (1740–1780) nemesi címet adományozott számára. Egyházfői tisztsége mellett egy személyben Baranya, Tolna vármegye főispánja és Verőce adminisztrátora lett. Újjáépítette és felújíttatta az egyházmegye templomhálózatát, és kezdeményezésére fejlődésnek indult a hitélet is. Reformokat hajtott végre az oktatás különböző szintjein: fontosnak tartotta az alsófokú oktatás minőségének javítását, továbbá egyetemalapítási szándékának egyik első lépéseként a Püspöki Szeminárium két évfolyamos rendszerét négy évfolyamossá fejlesztette. 1774-ben ugyanezen nemes cél érdekében mindenki számára nyilvánossá tette püspöki bibliotékáját, benne az addigra létrejövő tudományágak szakirodalmaival. Mecénási tevékenysége sem elhanyagolható: felkarolta egyházmegyéje, valamint az ország tehetségeit, és munkájukat minden eszközzel támogatta (anyagi vagy természetbeni juttatás, könyvkiadás, tanulmányutak). Az egyházi zenei élet patrónusaként is jeleskedett. 1755-ben XIV. Benedek pápa (1740–1758) engedélyével a római szentszéktől elnyerte a pallium viselésének és az érseki kereszt elővitelének jogát. Végül, de nem utolsó sorban kibővíttette és átépíttette a püspöki palota épületét.
Az 1770-es évektől egyre elhatalmasodó betegség jelentkezett Klimo püspöknél, amelyet különböző kezelésekkel időszakosan tudtak kezelni. Az 1774-ben átadott könyvtárát is csak tolószékből tudta megtekinteni. 1776 után pedig már ágyhoz kötve vitte tovább lelkiismeretesen egyházmegyéje ügyeit. 1777. március 2-án agyvérzést kapott, végül két hónapos tehetetlen szenvedés után, május 2-án elhunyt.
Temetésére hosszas előkészületek után csak bő egy hónappal halála után, 1777. június 17. és 19. között került sor, amelyen számos egyházi és világi méltóság is lerótta kegyeletét. Végtelen szerénységét és alázatosságát bizonyítandó végrendeletében meghagyta, hogy földi maradványait ne a Székesegyház püspöki sírboltjában (az altemplomban) helyezzék örök nyugalomra, hanem a Székesegyház Corpus Christi-kápolnájában, az oltár melletti leckeolvasó oldalon, jeltelen sírba. Utódai azonban mindenképpen emléket kívántak állítani neki. Ekképpen gróf Esterházy Pál László püspök (1780–1799) az 1780-as években egy mellszobrot és síremléket készíttetett Giuseppe Antonio Sartori dél-tiroli szobrászművésszel, amelyet végül a sír fölé helyeztek el. Az 1882-es átépítés alkalmával a koporsót visszahelyezték a helyére, a mellszobrot és a síremléket a Szent Imre-kápolnába, majd ideiglenesen a raktárhelyiségek egyikébe tették. Innen 1899-ben került át a Szepesy-féle könyvtárépületbe (Szepesy Ignác utca 3.) a Hetyey Sámuel püspök (1897–1903) által felállított Lapidáriumba. A síremlék a könyvtár alapításának emléktáblájával és használati szabályzatával egyetemben végleges helyét 1924-ben – a püspöki kőtár kiköltözése után – a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtárában nyerte el.
Sírhelyének megjelölésére Borsy Károly kezdeményezésére 1977-ben vörös márványból készült táblát avattak a Corpus Christi-kápolnában „Klimó György püspök a könyv a zene az építészet nagylelkű pártfogója 1710–1777" felirattal.
Klimo György pécsi püspök emlékét a Pécsi Egyházmegye, Pécs városa és a nyilvánossá tett bibliotékáját 1923 óta gondozó Pécsi Tudományegyetem is nagy tisztelettel ápolja.
Klimo György haláláról és temetési szertartásáról, valamint síremlékéről bővebb írás olvasható a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya blogján.
Az összeállítást készítette Dr. Schmelczer-Pohánka Éva
