A szertartáskönyv szerint az oltárba valamelyik szent ereklyéjét kell elhelyezni, hogy azon misézni lehessen. A Pécsi Székesegyház különösen gazdag tárháza a régi csontereklyéknek. Sorozatunkban a levéltári és könyvtári források alapján az ismertebbek történetét mutatjuk be, elsőként Szent Vincentius vértanú fejereklyének „kalandos” históriája.
A Szent Vincentius csontereklye adatai
Katakomba: Szent Félix és Adauctus katakomba (Commodilla katakomba, Róma)
Hitelesítő irat: kelte: 1736. december 14.
Kiállító: Thomas Cervonius, Sacris Apostolicy Praefectus
Ereklyét kapta: Cienfuegos Alvarez pécsi püspök
Transzláció helye és ideje: Pécs – Székesegyház, 1738. május 28.
A Szent Vincentius ereklye Pécsre kerülése
Szent Vincentius (Szent Vince) vértanú[3] maradványait Cienfuegos Alvarez pécsi püspök (1735–1739) kérésére XII. Kelemen pápa (1730–1740) 1736 folyamán emeltette ki a római Szent Felix és Adauctus katakombából. Ezt követően a búcsúengedélyek és ereklyék kongregációja megvizsgálta, majd 1736. december 14-én hitelesítette azokat.
Cienfuegos Alvarez pécsi püspök és XII. Kelemen pápa[4]
A pécsi egyházfőt 1737. augusztus 8-án, Rómában kelt dokumentumban értesítették: „…a szent fej részeit gondosan felderítve kikutattuk, összeraktuk és megtapasztaltuk annak teljességét, a szent vérét tartalmazó edény töredékeit hasonlóképpen megkeresvén egy másik kristály edényben a feje előtt ismét összeállítva elhelyeztük. Eközben a koporsót összeillesztve a szent ereklyék helyreállíttattak, a faládába tisztelettel áttetettek, lezárattak és lepecsételtettek, a megmaradt hamvakat pedig összegyűjtöttük, az ezekből származó bizonytalan eredetű részeket külön helyen fa tartóba zártuk, megpecsételtük és ugyanennek a székesegyháznak [ti. a pécsinek] átvitelre odaadtuk.”[5] Az ereklye tiszteletével kapcsolatban egyetlen kikötést tettek, utalva a rítuskongregáció 1691. augusztus 11-én hozott általános határozatára: a római martirologiumban nem szereplő szentek tiszteletére sem mise, sem officium nem mondható.[6]
Cienfuegos püspök 1737. augusztus 17-én kelt levelében jelezte a pécsi egyházmegyének, hogy hamarosan megküldi Szent Vincentius mártír feldíszíttetett ereklyéjét a Székesegyházba: „mitto quoque Corpus venerandum Sancti Vincentii Martyris pulcherrime ornatum cum suis authenticiis.”[7]
Az ereklye azonban Rómából Bécsbe szállítás közben megsérült, így a katakombaszent maradványait ott újra összeállították, feldíszítették, majd Julianus Sabbatinus apollóniai püspök házi kápolnájában az oltárra tették. Ezzel 1737 adventjének első vasárnapján, december 1-jén Sabbatinus püspök jelenlétében és közreműködésével, hívek részvételével megtörtént a még tiszteletbe nem részesített szent az első illációja (ünnepélyes oltárra emelése) is. Cienfuegos Alvarez kérésére Sabbatinus püspök még ugyanezen napon kiadta a rekogníciós (nyilvános tiszteletben részesítés) okiratát (Litterae Authenticae Sacris Corporis S. Vincenty Martyris).[8]
A Sabbatinus apollóniai püspök által kiállított rekogníciós oklevél (Bécs, 1737. december 1.)[9]
Szent Vincentius „kristályüveggel és aranyozott fémmel művészi módon elkészített, aranyozott fa ládá”-ba becsomagolt csontereklyét ezután tovább küldték Pécsre, majd elsőként a pécsi Mindenszentek templomban helyezték el, és mindaddig itt őrizték, amíg a fogadását megillető ünnepségre előkészítették.[10]
Az ereklye pécsi ünnepélyes transzlációját Cienfuegos pécsi püspök képviseletében[11] gróf Berényi Zsigmond püspöki adminisztrátor (későbbi pécsi püspök – 1739–1748) vezette Pünkösd harmadik napján. Szent Vince fejereklyéjét 1738. május 28-án a városon kívül fekvő Mindenszentek templomából, a második oltárra helyezést követően a Székesegyházba vitték. A körmeneten részt vettek a káptalan tagjai, világi papok és szerzetesek, továbbá négy vidéki plébánia hívei. Rajtuk kívül megjelentek a vármegye képviselői és a városi tanács tagjai, valamint a helyi céhek képviselői zászlóikkal.[12] Berényi püspök az ereklye oltárra helyezése után Te Deumot, ünnepi szent beszédet mondott.[13] Bárdos Kornél az ünnepi eseményen a székesegyházi zenekar részvételét feltételezte.[14]
Hermanng pozsonyi mérnök térképe 1754-ből[15]
Szent Vincentius díszes koponyaereklyéjét a Szent Imre kápolnától (ma Mária kápolna) keletre álló középkori kápolnában, az „oltárlapja alatti kristályüregben”[16] helyezték el. A befogadására kiszemelt kápolnát Bohuss Imre kanonok hagyatéki rendelkezése alapján 1739-ben hozták rendbe, és 1751-ig önállóan létezett. Boros László feltételezése szerint ezen kápolna restaurálási munkálatai miatt vitték csak később az ereklyét a Székesegyházba. Elhelyezése miatt vette fel a kápolna Szent Vince nevét (Szent Vince kápolna 1739–1751): „Ma [ti. 1874 előtt] oldalt a Szent Imre kápolnában találhatók üvegtartóban az oltár alá helyezve.”[17]
Az ereklye további sorsa
A Szent Vince és a Szent Imre kápolnák falát 1751-ben összenyitották, így az ereklye további őrzőhelye a Szent Imre kápolna lett: erről tanúskodik a Szepesy Ignác-féle 1829-es Canonica Visitatio vonatkozó leírása is.[18] 1833-ban a kápolna faoltárát siklósi piros márványra cserélték, ahol a tabernákulum helyett üvegtartóban Szent Faustinus nagy ereklyéje mellett a Szent Imre oltárkép alatt Szent Vince fejereklyetartója még látható volt.[19] A Pécsi Lapok 1860. december 20-i számában a Székesegyház leírásában szintén a Szent Imre kápolnában, Szent Faustin ereklyéje mellett az oltárlap alatti kristályüvegben őrizték Szent Vince fejereklyéjét: „Az oltár fölött nyugszanak szt Faustin ereklyéi ember-alakban, és az oltár alatt szt Vincze feje.”[20] 1916-ban Szőnyi Ottó művészettörténész, püspöki levéltáros-könyvtáros a Székesegyház átépítés előtti, 1882-es állapotokat összefoglaló leírásában az alábbiakat írta: „Az oltár mensája alatt volt elhelyezve üvegboritékban szent Vince vértanu koponya csontereklyéje, néhány más csontrészlettel, melyet Cienfuegos Alvarez pécsi püspök küldött Rómából Pécsre 1738-ban.”[21] Gyaníthatóan a Székesegyház Friedrich von Schmidt-féle átépítésével (1882–1891) Szent Vince fejereklyéje kikerült az átalakított kápolnából, és a restaurálást követően már nem került vissza.
Egy adat került elő, ami segíthet a hajdani katakombaszent ereklyéjének további sorsával kapcsolatosan: Pécsi Közlönyben (1902. július 8.) rövid hírben tudatták az olvasókkal, hogy Troll Ferenc nagyprépost 1902. július 5-én, szombaton, reggel 9 órakor a Székesegyház mögött 80 oltárkövet szentelt meg, elhelyezve azokba Szent Vince és Szent Bonifác vértanúk ereklyéit, majd azokat a pécsi egyházmegye egyes templomaiban helyezték el.[22]
A Pécsi Közlöny 1902. július 8-i száma[23]
Az 1738-ban Pécsre került Szent Vincentius ereklye jelenlegi helye ez idáig ismeretlen volt: annak elpusztulását vagy eltűnését feltételezték. Az 1902-es oltárkövekben elhelyezett Szent Vince csontereklyék felszentelése azonban a katakombaszent relikviáinak tovább élését támassza alá.
Az összeállítást készítette: Dr. Schmelczer-Pohánka Éva
Bevezető fotó: A Commodilla katakomba (Róma)[2]
Az ereklye kézirattári és levéltári forrásai:
Berényi, Sigismundus: Functiones sacrae Sigismundi Berényi, de Karancs-Berény, perpetui in Bodok, Episcopi Mallensis, Suffraganei Strigoniensis, Eccl[esiae] Metrop[olitanae] Strigoniensis Cantoris et Canonici ... 1737–1747. (Index Baptizatorum, Copulatorum, Sepultorum et aliarum Specialiori Nota dignarum Functionum. Sequuntur Anniversaria Predecessorum Meorum in Episcopatu 5-Ecclesiensi.) [Berényi Zsigmond püspök naplója.] Jelzet: PEK TGYO KK F.V.7 = Ms 90
Litterae Cardinalis Cienfuegos Eppi VEcclesiensis. cum responsis (Róma, 1737. augusztus 17.) = PEL PPL 1737/22.
Minuta translations solemnis ad cathedralem S. Corporis S. Vincentii Martyris (Görcsény, 1738. május 30.) = PEL PPL 1738/11.
Litterae Authenticae Sacris Corporis S. Vincenty Martyris (Bécs, 1737. december 1.)=PEL PKL MgLt Fasc. LXXII. Nr. 25.
Rövidítések:
Ms = Manuscriptum
PEK TGYO KK = Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont
PEL = Pécsi Egyházmegyei Levéltár
PPL = Pécsi Püspöki Levéltár
PKL MgLt = Pécsi Káptalani Levéltár, Magánlevéltár
Irodalom:
Bárdos Kornél: Pécs zenéje a 18. században. Budapest, 1976. 98.
Boros László: A pécsi Székesegyház a 18. században. Budapest, 1985. (Művészettörténeti Füzetek 16.)
Brüsztle, Josephus: Recensio Universi Cleri Dioecesis Quinque-Ecclesiensis I. Tom. Quinque-Ecclesiae, 1874. 492–493.
Divald Kornél: Felső-Magyarország ingatlan és ingó műemlékeinek lajstroma. In: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900–1919. Szerk. Bardoly István – Cs. Plank Ibolya. Budapest, 1999.
Gálos László: Cienfuegos Alvarez spanyol diplomata főpap és hazánk= Katholikus Szemle, 1932/10. 280–287.
Gőzsy Zoltán: Cienfuegos Alvarez, Pécs spanyol püspöke. In: Globális vetületek. Ünnepi kötet Fischer Ferenc 65. születésnapjára. Szerk. Vitári Zsolt. Pécs–Budapest 2018. 281–295.
Oltárkőszentelés =Pécsi Közlöny, 1902. július 8. 4.
A Pécsi Székesegyház története III. = Pécsi Lapok 1860. december 20. 196.
Szentkirályi István: A pécsi Székesegyház Szent Imre kápolnája = Dunántúl, 1930. július 20. 21. (Vasárnap melléklet)
Szőnyi Ottó: A pécsi székesegyház leírása az 1882. évi átépítés előtti állapotában = Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület Értesítője, 1916/3–4. füzet 43–94.
Taksonyi József: Pécs egyházzenei művelődése a 18. században. Pécs, 1935. 18.
Testini, Pasquale: Le catacombe cristiane a Roma. Vol. 2. Città del Vaticano, 1966.
Tüskés Gábor – Knapp Éva: „Öltöztetve vagyon vörös bársonyba …” Feldíszített katakombaszent ereklyék Magyarországon. In: Devóció és dekoráció. 18. és 19. századi kolostormunkák Magyarországon. Szerk. Lengyel László. Eger, 1987. 25–44.
Tüskés Gábor – Knapp Éva: A katakombaszentek tisztelete. Fejezet a barokk kori szent- és ereklyekultusz történetéből I/3 = Századok, 1994/1. 3–45.
[1] Tüskés–Knapp 1994. 40.
[2] Testini 1966. 147. (47. Fig.)
[3] Szent Vince vértanú életrajzára egyetlen korabeli forrás nem utalt: személyével kapcsolatban sok a bizonytalanság. Ennek végleges pontosítását a további kutatásokra bízzuk. Következzék két lehetőség:
Dr. habil. Nagy Levente, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történettudományi Intézete Régészet Tanszékének docense közlése szerint Rómában a 3–4. században egyetlen Szent Vincét tiszteltek helyi mártírként, aki II. Sixtus pápával (257–258) és legalább három másik diakónussal (Ianuarius, Magnus, Stefanus) együtt 258. augusztus 6-án halt vértanúhalált. Ld. Testini 1966. 132. A legfontosabb forrás, ami említi őket, Szent Cyprianus karthagói püspök 80. levele.
Boros László egyházművészeti kutató, a Pécsi Székesegyház történetének legszakavatottabb kutatója véleményét osztva elfogadhatónak véljük azt is, hogy Zaragozai Szent Vincéről van szó, aki noha Valenciában lett eltemetve, de csontjai utólag kerülhettek a római katakombába, vagy ez lehetett az átvétel helye. A spanyol Cienfuegos Alvarez egyházfő származása, személyes kötődése miatt választhatta a zaragozai szent fejereklyét.
Ezúton is köszönöm Boros László és Nagy Levente segítségét.
[4] A képek forrása: Pécsi Egyházmegye; https://hu.wikipedia.org/wiki/XII._Kelemen_p%C3%A1pa#/media/F%C3%A1jl:Pope_Clement_XII,_portrait.jpg
[5] Fordítás Knapp Éva és Tüskés Gábor.
[6] Tüskés–Knapp 1994. 5.; 8.; 11–12. Az 1737. augusztus 8-i levelet az ereklye rekogníciós irata közli. Forrás a Pécsi Egyházmegyei Levéltárban: Litterae Authenticae Sacris Corporis S. Vincenty Martyris. PEL PKL MgLt. Fasc. LXXII. Nr. 25.
[7] Gőzsy 2018. 286. (PEL PPL 1737/22.)
[8] Tüskés–Knapp 1994. 11.
[9] A kép forrása: Pécsi Egyházmegyei Levéltár (Litterae Authenticae …)
[10] Tüskés–Knapp 1994. 14.
[11] Cienfuegos Alvarez pécsi működése alatt egyetlen alkalommal sem járt Pécsett: bár több alkalommal is próbálkozott, de az utazási nehézségek és idős kora megakadályozták ebben. Az egyházmegye irányítását segédpüspökére, Berényi Zsigmondra bízta. Gőzsy 2018. 283.
[12] Brüsztle I. 1874. 492–493.; Fordítás: Bárdos 1976. 98.
[13] Berényi: Functiones Sacrae…
[14] Bárdos 1976. 98.
[15] A kép forrása Pécsi Egyházmegyei Levéltár: Hermanng pozsonyi mérnök kézzel rajzolt térképe a pécsi püspökvár épületeiről (1754). Az A betűvel jelölt Székesegyház északi oldalán: 1. Szent Imre kápolnája, 2. Szent Vince vértanú kápolnája.
[16] Gálos 1932. 286.
[17] Brüsztle 1874. I. 493.; Boros 1985. 26.
[18] Canonica Visitatio 1829. 14. (II. Caput – Domus Templi Cathedralis – 6. Sacellum S. Emerici) = PEL PKL
[19] Szentkirályi 1930. 21.
[20] Pécsi Lapok, 1860.
[21] Szőnyi 1916. 86.
[22] Pécsi Közlöny, 1907.
[23] A kép forrása: Arcanum Digitális Tudománytár.
