A Tolnai Szent István Katolikus Gimnázium természettudományos munkaközössége Erdei iskolát szervezett a 7. a és 7. b osztály számára. Az eredeti elképzelésünk az volt, hogy a két osztályból összeválogatjuk azokat a gyerekeket, akik a természettudományok iránt érdeklődnek, és számukra szervezünk programot.

A fenntartó (Pécsi Egyházmegye) azonban két hétvégén is szállást biztosított számunkra, továbbá az útiköltséget is térítette, így lehetőség nyílt arra, hogy mindkét osztály teljes létszámban vegyen részt a kiránduláson. Mindez azt jelentette, hogy a természettudományos ismeretek bővítése mellett az osztályközösség formálására, csapatépítésre is sor kerülhetett.

Az első napon a szállás elfoglalása után az Abaligeti Cseppkőbarlangot néztük meg. A látogatás során a vezetőnktől sok érdekes információt hallottunk a barlang keletkezésével és a cseppkövek kialakulásával kapcsolatban, bővítve ezzel földrajzi ismereteinket. A barlangtúra során pedig megcsodálhattuk a barlang belső terét. Ezután egy kb. 5 km-es gyalogtúra következett a szállásig, majd egy kis szabadprogram.

A 7. b osztály az Abaligeti Cseppkőbarlang előtt

A délután további részében került sor a csoportfoglalkozásra. A 4 – 5 fős csoportoknak méréseket kellett végezniük és feladatokat megoldaniuk. A nap során vízmintákat gyűjtöttek a gyerekek, és első lépésként ezek kiértékelésére került sor. A továbbiakban pedig játékos feladatokat kellett megoldaniuk a biológia és fizika egyes témaköreit érintve. A sikeres feladatmegoldáshoz főként kreativitásra és jó együttműködésre volt szüksége a csapatoknak.

Csoportmunkában a 7. a osztályosok

A vacsora készítése ismét közös munkát igényelt. Az egyik osztály diákjai többféle ételt készítettek (gyros, pizza, palacsinta). A másik osztályban pedig az egyik diák – néhány ügyes kezű kukta segítségével – paprikás krumplit készített az egész osztály számára. A munkából szinte mindenki kivette a részét. Volt olyan diák, aki főzött, volt, aki terített és volt, aki mosogatott. A vacsora után ismét szabad program következett, majd megpróbálkoztunk azzal, hogy a környéken élő denevérfajok közül néhányat azonosítsunk. Vittünk magunkkal egy ultrahangos detektort, melynek segítségével érzékelhetőek a denevérek által kibocsátott ultrahangok. Az eszközzel mérhető a hang frekvenciája, ami fajonként különböző, és ez lehetőséget ad az azonosításra. Sajnos azonban csak kevés denevér „látogatott meg” minket, így ez a megfigyelés nem volt igazán eredményes.

A kirándulás második napját a magyarhertelendi fürdőben töltöttük, és megpróbáltuk kipihenni az előző nap fáradalmait. Ez a program ismét jó lehetőséget jelentett arra, hogy a diákok beszélgessenek egymással, és az osztályközösség tovább erősödjön.

Miklós Márta munkaközösség-vezető