Írásos emlékek tanúsága szerint a középkorban a bátai bencés apátságban Szent Vér ereklyét őriztek, amely 1539-ben a török pusztítás következtében megsemmisült. Idén szeptember 16. óta azonban Krisztus vére újra jelen van a bátai kegytemplomban.
Viliam Judák nyitrai püspök a bátai zarándoklat záró szentmiséjén a garamszentbenedeki ereklyéből leválasztott részletet adott át Udvardy György pécsi megyéspüspöknek. Sümegi József írását az ereklye történetéről több részletben közöljük.
A mostantól Bátán őrzött ereklye a manopelloi Krisztus-arc lepel részecskéje, amelyből II. Pál pápa a garamszentbenedeki apátságnak ajándékozott. Az elmúlt évtizedek tudományos kutatásai egyértelműen megerősítik, hogy a közép-itáliai Manopello kapucinus templomában őrzött lepel, amelyen Krisztus arca látható Jeruzsálemből származik. Az arc megörökítése Krisztus sírjában keletkezett, az ő feltámadása alatt. Több mint valószínű, hogy a torinói lepel és a Veronika kendőjének nevezett lepel Jeruzsálemből Edesszába került, ahol az V. századig őrizték őket. A legrégebbi legenda, az ún. kamuliani, a VI. századból való, ez beszél a Krisztus-arcképről, mely 574-ben Konstantinápolyba került, az Edessza közelében fekvő Kamuliana nevű kis helységből.
Fennmaradt egy legenda, amelyben megpróbálták megmagyarázni a Jézus-arc másolatának csodálatos keletkezését. Ez Edessza királyáról, Agbárról szól, aki pestisben szenvedett, és küldöttjén keresztül kérte Jézust, hogy jöjjön Edesszába és gyógyítsa meg. Az Úr Jézus nem ment el, de elküldte a levelét és a kendőt, arca másolatával. Amikor Agbar király meglátta a kendőn az isteni arc képét, teljesen megszabadult a betegségétől.
A kendőt a képrombolás idején Konstantinápolyból Rómába menekítették, s a VIII. században már biztosan a Szent Péter Bazilikában őrizték, a Szent Veronika kápolnában.
Ekkor kezdték az ereklyét Veronika kendőjének nevezni. A Veronikáról szóló legenda is, aki Jézus arcát letörölte a Keresztúton, valószínű ekkor keletkezett, a csodás kép keletkezésének igyekeztek ezzel magyarázatot adni. A Veronika név ugyanis latin és görög szavak egyesítéséből származik: veraeikon = valódi kép. Így is nevezték az ereklyét Rómában, Vera Icon.
Innentől az ereklye története jól adatolható. A 753. évi Pápai Krónikában feljegyezték, hogy az ünnepélyes körmeneten, II. István pápa mezítláb vitte a nem emberi kézzel festett Krisztus-arcképet. Mindenki meg volt győződve arról, hogy a Krisztus-arcképet nem emberi kéz festette, ezért az acheiropoietos nevet adták neki. Nyilvánvaló volt, hogy ez a legféltettebb ereklye, amelyet a Szent Péter Bazilikában őriztek.
III. Ince pápa 1208-ban bevezette az ünnepélyes körmenet szokását a Szent Veronika Kendővel, amelyet a vízkereszt ünnepét követő első vasárnap tartottak és a vatikáni bazilikából a Szentlélek templomba vezetett. A szertartás alamizsna-osztással végződött Róma legszegényebb polgárai részére.
A híres költő, Dante írja, hogy tömegesen jöttek megnézni a Krisztus-arc képmását a Szent Veronika Kendőjén. Az Isteni színjátékban is több alkalommal ír Dante a Veronika Kendőjéről, kiemelve, hogy az az Isten arcát ábrázolja. Az Isteni színjáték tetőpontja az a jelenet, amikor a zarándok a mennyben Isten előtt áll, aki először természetfeletti fényként mutatkozik, de a fény központjában kirajzolódik a Krisztus-arc.
Francesco Petrarca, a másik híres költő hasonlókat ír az isteni Krisztus-arcról Veronika Kendőjén, a Familiari canzoniere című művében.
A svéd Szent Brigitta, aki részt vett az 1350. évi jubileumi év ünneplésén, szintén ír arról az igazi Krisztus arcképről, amely Veronika Kendőjén látható. A kendőt a Szent Péter bazilika erkélyéről mutatták fel a zarándokoknak, s adtak vele áldást. 1343-ban Erzsébet királyné, Nagy Lajos király anyja járt Rómában. Neki kétszer is megengedték, hogy felmenjen a lépcsőn és imádkozzon az ereklye előtt. Nagy Lajos király 1350-ben, Zsigmond pedig 1433-ban kereste fel a Szent Péter bazilika híres ereklyéjét.
A ma 17 x 24 cm-es kendőből többször is leválasztottak ereklye részeket. Így tett II. Pál pápa is, aki egy nagyobb darabot adott Mátyás királynak. Mátyás ezt az ereklyét 1483-ban a garamszentbenedeki apátságnak ajándékozta.
Fotó: Gregorics Iván
