A Szent István Tudományos Akadémia szervezésében június 4-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dísztermében tartott előadást Sümegi József diakónus, a Szent Vér kegyhely őre Eucharisztikus és Szent Vér kegyhelyek a középkori Magyarországon címmel.
A diakónus az előadásban bemutatta a Szent Vér-kultusz kialakulásának hátterét, beszélt ennek európai vonatkozásairól és magyarországi elterjedéséről. Az Európában megjelent valamennyi kultuszforma megtalálható a középkori magyar hitéletben is. Az eucharisztikus csodák és ezek nyomán keletkezett ereklyék kegyhelyek hálózatát hozták létre, s az eucharisztikus tiszteletet nagymértékben erősítették. Azonban nem minden Szent Vér-kegyhely eucharisztikus gyökerű kegyhely. A középkorban Szent Vér-kegyhelynek nevezték az eucharisztikus eredetű, illetve a Krisztus személyéhez, főleg kínszenvedéséhez kapcsolódó középkori ereklyéket is. A középkori Magyarországnak hat országos jelentőségű kegyhelye volt: Székesfehérvár, Várad, Margitsziget, Budaszentlőrinc, Újlak és Báta. Ez utóbbi volt a legismertebb, amely nem csak országos vonzáskörzettel rendelkezett, hanem a pápák is különleges búcsúkiváltságokkal látták el, és uralkodói zarándoklatok célállomása is volt. A kegyhelyek a török időkben elpusztultak, egyedül a bátai kegyhely újult meg, amelyet az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus évében kezdtek el építeni. Ma ez Magyarországon az egyetlen Eucharisztikus kegyhely.
Fotó: Merényi Zita
