Nagyböjt vasárnapjain az evangéliumhoz kapcsolódóan elmélkedéssorozattal jelentkezünk. A második vasárnapon Battonyai János mohácsi káplán tanítását közöljük.
Kedves Testvérek!
A hegy szimbolikus jelentőséggel bír a Szentírásban. Az Isten való találkozásnak az ősi szimbóluma. A szentélyeket is igyekeztek a hegyekre építeni, úgy gondolták, ezzel közelebb kerülnek a felhők fölött lakó Istenhez, vagy istenekhez. Jézus maga mellé veszi Pétert, Jakabot és Jánost. Megmutatja nekik dicsőségét és hallhatják a szenvedés megjövendölését. Tapasztalják Isten szépségét és kifejeződik zavaruk, hogy nem értik mi történik.
A három apostol titkok őrzőivé lettek. Miért hármuknak? Talán Jézus kizárta a többieket? Különbséget tett tanítvány és tanítvány között? Vajon a titkuk kialakított egyfajta elittudatot bennük? Különbnek érezték magukat a többieknél, akiket Jézus nem vitt fel magával a hegyre? Úgy gondolom, hogy a kevesebb olykor több. Nem az elittudatot akarta kimunkálni bennük, hanem megerősíteni őket hitükben, tapasztalják Jézus küldetésének a fontosságát. Azonban érdekes, hogy nem olvasunk arról az Apostolok Cselekedeteiben sem, hogy Jézus feltámadása után beszélnek erről a titokról. A mostani helyzetben nem halljuk egymástól közösségi szinten Isten csodáit úgy, mint korábban. Szinte titkokat őrzünk mi is. De nem lenne muszáj magunkban tartani őket. Milyen fontos lenne közösségben megvitatni azt, ami történik velünk!
Jézus imádkozni megy, és az imádság közben megtörténik a csoda: Jézus arca elváltozik, Mózes és Illés megjelenik és beszélgetnek egymással. A ruha ragyogása azt fejezi ki, hogy mennyei lényről van szó. Mózes az Ószövetség törvényhozója, Illés pedig a legnépszerűbb prófétája. Tudjuk, hogy a törvény és a próféták kifejezés a teljes ószövetségi Szentírást jelenti. A messiási küldetésről beszélgettek, amit Jézus beteljesít.
A Színeváltozás fénye olyan Jézust mutat nekik, akit ők még nem ismertek. Olyan dicsőségről és hatalomról beszél, amelyet még nem tapasztaltak, s ami nagyon más, mint az, amit vártak. A rendkívüli élményre az emberi szervezet és a psziché részéről az álom a megoldás. A tanítványok alvása arra utal, hogy képtelenek felfogni a Jézus és az ószövetségi személyek közötti beszélgetés értelmét, vagyis Jézus megjövendölt szenvedését. Az álom a tanítványok értetlenségének a jele. Ismerős? Hol történik meg ugyanez? A Getszemáni kertben is elalszanak a tanítványok: nem bírnak ébren maradni.
Péter felébredve az álomból megdöbben és rájön, hogy jól érzi magát. Az Isten jelenlétében jó nekünk lenni. Nem kell semmit csinálni, nem kell teljesíteni. Elég, ha teret adunk az Istennek, hogy Isten lehessen. Szabadnak lenni Isten közelében, gyermeki szabadsággal rajongani érte.
Lehet-e állandóan úgy érezni, mint Péter? Természetesen nem, ugyanakkor néha kell, hogy erőt merítsünk abból a tapasztalatból, hogy milyen jó az Istent szemlélni. A szenvedés idején visszanyúlni ahhoz az Istenhez, aki megmutatkozott nekem. Amit Isten világosságban mondott ki, azt ne felejtsük el a sötétségben sem.
Csak a dicsőséges Jézus kell, a szenvedő nem. Nem lehet ketté választani Jézust. Ugyanígy a lelki életünket sem, hogy csak a mézes és jó érzés legyen csak bennem. Hozzátartozik a nehézség a lelki élethez is.
Szalézi Szent Ferenc így fogalmazott:
„Szent Péter szerette a Táborhegyet és kerülte a Kálváriát, utóbbi mégis több áldást hozott reánk, mint előbbi.”
De az Atya hangja rámutat a lényegre:
„Ez az én választott Fiam, Őt hallgassátok.”
Ne mást hallgassatok. A felhőben megérezték Isten közelségét, valamint azt, hogy valami olyan transzcendens történésnek, olyan misztériumnak a tanúi lehetnek, ami embernek szinte soha nem adatik meg. Félelemmel, borzongással tölti el őket ez a felismerés. Rádöbbennek, mennyire "alábecsülték" Jézust: pusztán csak embernek gondolták, még ha tanítónak és mesternek is, de nem gondolták, hogy valóságosan mennyei lény.
Az Atya lényeglátóvá szeretné tenni a három apostolt. Jézusra figyeljenek és ne a körülményekre. Ráirányítja a figyelmüket, hogy az ajándékozót szeressék mindenek felett, ne az ajándékot. Az ajándék itt a jó érzés, az ajándékozó: az Atya és az Ő akarata.
Induljunk el a héten ezen az úton. Keressük Őt magát és az Ő akaratát.
Battonyai János
mohácsi káplán
Nyitókép: drivethruhistory.com
