Boldog IX. Piusz pápa 1870. december 8-án írta alá Quemadmodum Deus kezdetű dekrétumát, mellyel a Katolikus Egyház védőszentjévé nyilvánította Szent Józsefet. Ezen alkalom 150. évfordulóján, 2020. december 8-án tette közzé Ferenc pápa Patris corde- Atyai szívvel kezdetű apostoli levelét, s egyúttal meghirdette a Szent József-évet, amely 2021. december 8-ig tart.
E tematikus évben búcsú nyerhető, melyről az Apostoli Penitenciária hivatala dekrétumban rendelkezik.
Hetente jelentkező sorozatunkban Szent II. János Pál pápa Redemptoris custos – A Megváltó őrzője - című apostoli buzdításából (1989), illetve Ferenc pápa Patris corde – Atyai szívvel kezdetű apostoli leveléből (2020) közlünk részleteket, melyekből megismerhetjük, hogy mi az üzenete számunkra Szent Józsefnek: Szűz Mária jegyesének, Jézus nevelőapjának. Az egyes szemelvények után kérdések segítik az olvasottak elmélyítését. A teljes dokumentumok elolvashatók:
REDEMPTORIS CUSTOS
Szent II. János Pál pápa apostoli buzdítása Szent József személyéről, valamint Jézus Krisztus és az Egyház életében kifejtett tevékenységéről (13-16)
II. Isten titkának őrzője
Jézus bemutatása a templomban
- „Ez a szertartás, amelyről Lukács tudósít (Lk 2,22 köv.), magában foglalja az elsőszülött kiváltását, és megvilágítja a tizenkét éves Jézus jelenlétét a templomban.
Az elsőszülött kiváltása az atya másik fontos kötelessége, amelyet József teljesít. Az elsőszülött a Szövetség népét példázta, amely megszabadult a szolgaságból, hogy Istenhez tartozzon. Jézus, aki a megváltás igazi »ára« (vö. 1Kor 6,20; 7,23; 1Pt 1,19), itt nemcsak »beteljesíti« az ószövetségi előírást, hanem egyúttal messze túlmegy azon, hiszen ő nem egyszerűen egy a megváltandók közül, hanem maga a megváltás igazi szerzője.
Amint az evangélista kiemeli, Jézus atyja és édesanyja csodálkoztak azon, amit Simeon fiukról mondott (Lk 2,33), különösen álmélkodtak szavain, amikor Istenhez intézett himnuszában Jézus mint »üdvösség« szerepel, melyet »minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek«. Kissé később pedig elhangzik: »jel lesz, amelynek ellene mondanak« (vö. Lk 2,30-34).”
Menekülés Egyiptomba
- „Miután Jézust bemutatták a templomban, Lukács evangélista megjegyzi: »Elvégeztek mindent az Úr törvénye szerint, aztán visszatértekvárosukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött. Bölcsesség töltötte el és Istennek kedve telt benne« (Lk 2,39-40).
Máté szövege szerint a Galileába való visszatérés előtt történt még egy nagyon fontos esemény, amelyre az isteni Gondviselés újra Józsefet használta fel. Ezt olvashatjuk: »Miután a bölcsek elmentek, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, s ezt mondta neki: 'Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket, hogy megölje'« (Mt 2,13). A napkeleti bölcsek érkezésekor Heródes is hallott a »zsidók királyának« megszületéséről (vö. Mt 2,2). Amikor a bölcsek elhagyták városát, »Betlehemben és környékén megöletett minden fiúgyermeket 2 éves korig« (Mt 2,16). Azzal, hogy mindet legyilkoltatta, »a zsidók újszülött királyát« akarta megölni, akinek születéséről a bölcsek nála tett látogatása során szerzett tudomást. Ezért József, miután álmában megkapta a figyelmeztetést, »felkelt éjszaka és Egyiptomba menekült a gyermekkel és anyjával. Ott maradt Heródes haláláig. Mert kellett, hogy beteljesedjen az, amit az Úr mondott prófétája által: 'Egyiptomból hívtam fiamat'« (Mt 2,14-15; vö. Oz 11,1).
Jézus visszatérése Betlehemből Názáretbe így vezetett tehát Egyiptomon keresztül. Amiként Izrael a szolgaság házából a kivonulás és visszatérés útjára lépett, hogy megkezdődjön az Ószövetség, hasonlóképpen Isten gondviselése misztériumának letéteményese és segítője, József szintén számkivetésben virrasztott afölött, aki majd megvalósítja az Újszövetséget.”
Jézus a templomban
- Az angyali üdvözlet óta Máriával együtt bizonyos módon József is részese annak az Istennél öröktől fogva elrejtett titoknak, amely végül is testet öltött:
»Az Ige testté lett és közöttünk élt« (Jn 1,14). Emberek között élt, élettere a názáreti Szent Család volt, egy a kis galileai városka sok családja közül, egy Izrael földjének számos családja között. A gyermek Jézus ott »növekedett és erősödött. Bölcsesség töltötte el és Istennek kedve telt benne« (Lk 2,40). Az evangéliumok néhány szóban foglalják össze a »rejtett« élet hosszú időtartamát, mely alatt Jézus messiási küldetésére készült. Egyetlen pillanat kivétel e rejtettség alól, amelyet Lukács evangéliuma ír le: az a húsvét Jeruzsálemben, amikor Jézus tizenkét éves volt.
Jézus ifjú zarándokként vett részt Máriával és Józseffel ezen az ünnepen. »Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt, anélkül, hogy szülei tudták volna« (Lk 2,43). Egy nap elteltével vették észre eltűnését, és elkezdték keresni »a rokonok és ismerősök között. »Három nap múlva megtalálták a templomban, ott ült a tanítók között, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, csodálkoztak okosságán és feleletein (Lk 2,46-47). Mária megkérdezte: ’Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Atyád és én bánkódva kerestünk’« (Lk 2,48). Jézus válasza azonban olyan volt, hogy egyikük sem értette, mit is akar mondani vele. Ezt mondta: »Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom?« (Lk 2,49-50).
Ezt a választ hallotta József, akit Mária éppen az előbb »Jézus atyjának« nevezett. Valóban mindenki így beszélt és így is gondolta: Jézust »József fiának tartották« (Lk 3,23) az emberek. Mindazonáltal Jézus templombeli válasza a »feltételezett apának« bizonyára emlékezetébe idézte, amit egy éjszaka, tizenkét évvel azelőtt hallott: »József, ... ne félj magadhoz venni feleségül Máriát, mert a gyermek, akit méhében hord, a Szentlélektől van.« Már attól fogva tudta, hogy Isten titkának őrzője és letéteményese, a tizenkét éves Jézus pedig éppen ezt a titkot idézte emlékezetébe: »Atyám dolgaiban kell fáradoznom«.”
Jézus élete és neveltetése Názáretben
- „Jézus József felügyelete alatt növekedett és gyarapodott »bölcsességben, korban és kegyelemben« (Lk 2,52) a Szent Család körében. József kapta azt a magasztos feladatot, hogy Jézust felnevelje, vagyis: táplálja, öltöztesse, oktassa a Törvényre és egy mesterségre, amint ez az apa saját föladata.
Az eucharisztikus áldozatban az Egyház tisztelettel emlékezik meg »elsősorban a dicsőséges, mindenkor Szűz Máriáról, valamint Szent Józsefről«,[29] mert ő »azt táplálta, akit a hívők az örök élet kenyereként kell, hogy magukhoz vegyenek«.[30]
Jézus a maga részéről »engedelmeskedett nekik« (Lk 2,51), és »szülei« figyelmes gondoskodását tisztelettel, odaadással viszonozta. Ezzel akarta megszentelni a család kötelességeit, valamint a munkát, amelyet József oldalán végzett.”
Elmélkedést segítő kérdések, gondolatok:
- A Szent Családban mindenkinek megvolt a maga szerepe, mindenki tudta a saját feladatát. Saját családomban hogyan oszlanak meg a terhek, a szerepvállalások?
- Jézus az Üdvözítő! Krisztusba vetett hitem által örök életem van! Emlékszem-e megtérésem pillanatára, időszakára? A keresztény életre való meghívásom után milyen változások következtek be életemben, emberi kapcsolataimban?
- Ki tudok-e tartani hitemben a nehézségek, csalódások ellenére is?
- Volt-e már olyan élményem, amelyben megtapasztaltam, hogy „Jézus valóban a barátom, aki életem minden pillanatában velem van”?
Jegyzetek:
[29] vö. Római misekönyv, I. eucharisztikus ima
[30] Szentszéki Rítuskongregáció, Quemadmodum Deus dekrétum (1870. december 8.): idézet helye, p. 282.
Előző rész megtekinthető ITT.
Forrás: katolikus.hu/dokumentumtar
Fotó: Shutterstock
