Úrnapja közelgő ünnepéhez kapcsolódva június 8-án eucharisztikus estet rendeztek Bátán, a Szent Vér kegyhelyen, ahol egész estés liturgikus programokkal várták a híveket. Az ünnepi alkalom zárásaként szentmisét celebrált Felföldi László pécsi megyéspüspök a bátai Szent Vér-bazilikában.
Úrnapja Krisztus Szent Testének és Vérének ünnepe. A Szentháromság vasárnapja utáni csütörtökön, hazánkban az azt következő vasárnap (ebben az évben június 11-én) tartott főünnep, mely az Oltáriszentségben köztünk lévő megtestesült Krisztus ünneplésének napja.
Az ünnephez kapcsolódó, immár hagyományos bátai eucharisztikus est szentségimádással kezdődött, majd keresztúti imádsággal folytatódott Sümegi József állandó diakónus vezetésével a bátai kegytemplomban, ahol az imádság idején a hívek szentgyónáshoz járulhattak.
Az ünnepi szentmisét Felföldi László megyéspüspök celebrálta Nyúl Viktor bátaszéki plébános, Szűcs Tibor vaskúti plébános, a Pécsett egyetemi tanulmányokat folytató nigériai lelkipásztorok: Henry Ugokwe, Mark Okafor Chidubem, Martin Adimorah Chukwueloka, valamint Sümegi József diakónus koncelebrálása mellett.
A főpásztor szentbeszédében az Eucharisztiáról szólva kiemelte, az Oltáriszentség egy különleges titok, amit Jézus átadott az apostoloknak: „Ez az én testem, ez az én vérem” (vö. Mt 26,26-28). Isten, akit keresztre szegeztek, megtört kenyér, aki nem valami elvont világból, hanem a szeretetből közelit, a szeretet gyöngéd törékenységéből lép mellénk, lép hozzánk a szentmisében.
Az Eucharisztia találkozás a valóságos, élő Istennel. Csak ebben a találkozásban, a vele való közösségben vagyunk képesek közösséget alkotni egymással is. Ha a vele való kapcsolat nem jön létre, akkor a közösségünk sem működik, nem tudunk összekapcsolódni, nem tudunk egységet teremteni. Márpedig ezt a szeretetküldetést nekünk kell megvalósítani - mondta a főpásztor.
Ebben segít a szentségimádásban együtt töltött idő, hogy Jézus, az élő kenyér kigyógyítson a bezártságunkból, megnyisson az osztozásra, feloldja merevségünket és magunkba zárkózásainkat, és megszabadítson abból a bénító szolgaságból, amelyben csak a saját kényelmünket védjük, hogy aztán elvezessen oda, ahová ő akar. Az Isten azt akarja, hogy kilépjünk, hogy túllépjen az Egyház saját magán, hogy ne bénuljon le küldetésében és feladatában. Az ember csak belülről tud változni és változtatni. Ezt a belső újjászületést kéri az Úr most tőlünk.
Napjainkban világszerte milliók éheznek, de nemcsak a test, hanem a lélek, a szívek is nagyon éheznek. Az Eucharisztiának, Krisztusnak az az akarata, hogy az ember ne szenvedjen a szeretetéhségtől és táplálni akarja a testet, a lelket, a szívünket is. Ha a test és a lélek éhezik, mindkettő furcsa dolgokra képes. Mindnyájan láthatjuk fiataloknak, felnőtteknek az életében ezt a torzulást, ezt a zavarodottságot, ami az éhező szívnek a zavara. Sok-sok család ebbe hal bele. Van mit enniük bőséggel, van mibe öltözniük, van meleg otthonuk, de az éhező szívük elnehezül, nem bírja tovább. Az egyházközségi közösség ugyanígy belehal az éhségbe. Találkozunk egymással a liturgián, testileg jól vagyunk, de valójában nem látjuk, hogy van, akinek vérzik a szíve. Nem látjuk, hogy nincs kapcsolatunk, nincsen közösségünk, nincsen gazdagságunk. Krisztus keresztény közösséget akar. Nem akarja, hogy éhezzünk sem a családi asztalnál, sem az egyházközségben, az Eucharisztia asztalánál. Ehhez nekünk, keresztényeknek kell a szolgálatot felvállalni. Nekünk van gazdagságunk, tudjuk a forrását és tudjuk, hogy az emberiség elvész e gyógyító szolgálat nélkül. Azt mondja Jézus: „Azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen" (Jn 10, 10) - emelte ki beszédében a püspök.
Az Eucharisztia ünnepében és csodálatos gazdagságában Isten a megtört kenyérrel, törékeny szeretetével, de minden erő birtokosaként ajándékozza magát. Legyünk készek vele kilépni a biztonságból a megszokottságból, hogy közösséget építsünk, közösséget teremtsünk testvéreinkkel, ismeretlenekkel, mert Krisztus őket is meghívta és vissza akarja adni lelki egészségüket. Ha ezt tudjuk szolgálni, akkor születik meg a béke, melynek hiányát napjainkban mindnyájan megtapasztaljuk. Békét pedig csak közösség, az Istennel és egymással való közösség, a szív szeretetének öröme terem. Ha ezt így tesszük, megszűnik a háború. Nemcsak Oroszország és Ukrajna között, hanem a szívünkben, a családunkban, a munkahelyeinken, a közösségeinkben. Isten ezt akarja, ezért kell ezzel a szentséggel a szívünkben békét teremtenünk és szolgálni Krisztus békéjét az Eucharisztiával, a közösséggel - zárta elmélkedését Felföldi püspök.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.