Idén Pécs volt a házigazdája a Kárpát-medencei Egyetemi Lelkészségek Találkozójának (KELET). A februárban megtartott rendezvényre Csíkszeredáról, Kolozsvárról, Újvidékről, Győrből, Sopronból, Kaposvárról, Pécsről, Veszprémből, Szegedről, Budapestről, Egerből, Miskolcról, Nyíregyházáról és Debrecenből mintegy 150 egyetemista és lelkipásztor érkezett. A KELET gyümölcseiről a házigazdát, Kovács József püspöki titkárt, egyetemi lelkészt kérdeztük.
- Két hete ért véget a rendezvény, melynek első alkalommal volt házigazdája a Pécsi Egyházmegye. A visszajelzések birtokában milyen munícióval gazdagodva távoztak a pécsi KELET-ről a fiatalok?
- A KELET-nek nagyon sok gyümölcse született és születni fog a későbbiekben is. A hallgatókkal együtt tudtunk gondolkodni a békéről, mely az idei találkozó témája volt. Azt kutattuk, hogy mit kell megtennünk a békéért. A békéért önmagunkkal, az Istennel és embertársainkkal. A beszélgetéseken számtalan olyan helyzet tárult elénk, amely egyértelművé tette a résztvevők számára, hogy a békéért meg kell harcolni. A béke nem születik meg csak úgy, hanem tenni kell érte, küzdeni és harcolni kell azért, hogy béke legyen. A világban és önmagunkban is. Az egyik meghívott előadónk, Beáta nővér (Versegi Beáta Mária CB - a szerk.) mondta, hogy mindnyájunknak meg kell találni a belső középpontunkat, ez az alap, amire építhetjük a belső és a külső békét.
- Hogy gondolkodnak az egyetemisták a békéről? Egyáltalán hogyan gondolkodnak az Egyházról, a hitükről, a hitük megéléséről?
- Sokkal komolyabban, mint sokan gondolják róluk. Nagyon nagy az elvárásuk az Egyházzal kapcsolatban, hiteles Egyházat szeretnének, amelyért ugyanakkor hajlandóak is tenni.
- Például mit? Vélhetően az is szóba került, hogy ők miben látják a hiányosságokat, illetve erre reflektálva azt is, amivel kapcsolatban ők tudnának jelen lenni az Egyház közösségeiben?
- Mindenkinek megvan a saját karizmája, a saját talentuma és azokat kell integrálni az egyházi közösségekbe. Ők így akarják megélni a hitüket, oda akarják adni saját magukat az Egyház javára, ha lehet így kifejezni. Közösségi szinten, egyházi szervezet szintjén, egyházpolitikai szinten, ki mihez ért.
- Ez jól hangzik, legalábbis, a szándék mindenképp. Ugyanakkor a tendencia azt mutatja, hogy a fiatal korosztályt a bérmálást követően elveszítik el az Egyházi közösségek. Nem nagyon tudnak kapcsolódási pontot találni az Egyházhoz, életvitelük és a társaságuk másfelé viszi őket. Gyakorlatilag az egyetemista korosztály lehet az, akik tevőlegesen visszatérhetnek az Egyház közösségeihez?
- Valóban, a bérmálást követően a keresztény ifjúság többsége eltűnik. Eltűnik a templomokból, eltűnik a plébániai közösségekből. Ezért rendkívül fontos az egyetemi lelkészségek szerepe. A mondanivaló és ahogy azt közvetítik számukra.
- Mit közvetítenek az egyetemi lelkészségek?
- Ha keresztény értékek mentén, keresztény értékszemlélettel érkezik az egyetemista és találkozik az egyetemi lelkészséggel, akkor visszatalálhat a templomba, a katolikus közösségekbe és újra elkezdheti élni a hitét. Ez egy valódi fordulat lehet az életében, de egy megtérés is akár, amely elindíthatja a hitben, vagy visszavezetheti a hitbéli keresés útjára.
- A Pécsi Katolikus Egyetemi Lelkészség munkáját Ön fogja összes, de a szolgálatban az egyházmegye fiatal lelkipásztorai is jelen vannak. Hogy látja, eredményesen meg tudják szólítani a fiatalokat? Akár azokat, akik részesültek a beavató szentségekben, de távol vannak a hitüktől, az Istentől, az Egyháztól, akár azokat, akik keresők a hitben?
- Egyetemi lelkészségek ott szerveződnek, ahol egyetemisták vannak. De a szolgálathoz egy lelkészi iroda működtetése kevés. Lelkiségi programokat, találkozási alkalmakat kell szervezzünk számukra. Van tennivalónk bőséggel, mert azokhoz a fiatalokhoz is el kell juttassuk Krisztus tanítását, akik még nem ismerik azt. A Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola erős bázisunk, de a Pécsi Tudományegyetem még feltáratlan terület számunkra lelkiségi szempontból. Ugyanakkor minden évben van legalább 10 olyan hallgató, akik követik a lelkiségi programjainkat. Ők pedig jövőre még 10-et fognak hozni. Többen megszólítottak már ebben a tanévben azzal, hogy szeretnének megkeresztelkedni és szeretnének ehhez a közösséghez tartozni. Ezért érdemes csinálni.
- Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy egyetemi lelkészként egyedül szolgál, de nincs egyedül ebben a missziós szolgálatban?
- Ezt egyedül nem is szabad csinálni! Aki lelkészként egyedül szeretné ezt csinálni, az most hagyja abba, mert úgy nincs értelme. Ez egy közösségi munka, közösségi szolgálat. Az egyetemista lét meghatározó időszak a fiatalok életében a jövőjük szempontjából. Körvonalazódik számukra, hogy mivel szeretnének foglalkozni, mi az, amibe energiát szeretnének fektetni. Ebből az időszakból és ebben az időszakban születnek meg a későbbi értékeik. Nyitottak és véleményt mondanak. Lehetőséget kell adni számukra, meg kell hallgatni őket, az újonnan érkező egyetemistákat is.
- A katekumenátusi úton az egyetemistákat külön felkarolja és vezeti Egyházunk itt Pécsett?
- Igen, ez így van. Külön felkaroljuk, vezetjük, jobban odafigyelünk rájuk. Igazából az egyetemi lelkésznek a feladata az is, hogy megtalálja azokat személyeket, mondhatni mentorokat, akik követendő példaként segítenek társukat bevezetni a kereszténységbe. A hit útján való kíséréshez papi szemlélet is szükséges, de kell a világi is, amely így együtt tud egy egészséges egyházképet kialakítani egy keresőben.
- 2022-ben bízta meg Önt Felföldi László megyéspüspök az újonnan alakult egyetemi lelkészség, a PEKEL vezetésével. Mi a tapasztalata, mi az az irány, amin haladni érdemes?
- Egyetemi lelkészként az ifjúság egészének vezetése van rám bízva. Ez egyfajta differenciáló szemléletet is feltételez. Másképpen kell egy másodikos gimnazistával beszélgetnem, másképpen egy egyetemistával és másképpen az ifjúsági referatúra fiatal önkéntes munkatársával. Mások a középpontjaik. Mások azok az értékek, amik mentén haladnak. Persze mindenkinél ott van Krisztus, jelen van a krisztusi szemlélet, de valahogy másképp közelítik meg a szeretetet.
- Fiatalokkal, fiatalosan a fiatalokért? Ön a fiatalabb papi generáció tagja. Fel kell tennem a kérdést, hogy Egyházunknak, Jézus Krisztusnak boldog papjaként szolgál Ön ezekkel a jövőbe mutató feladatokkal, kihívásokkal, lelkipásztori szolgálattal?
- Igen! Úgy érzem, hogy boldog pap vagyok és úgy érzem, hogy azért vagyok boldog, mert közösségben lehetek, mert Krisztussal lehetek, Krisztus Egyházában szolgálhatok azokkal, akik Krisztust keresik. Ez a hármasság adja meg azt, hogy boldog legyen egy pap.
A lenti képgaléria fotói február 10-én, a KELET egyik fórumán készültek.
A KELET záró, főpásztori szentmiséjérél készült összefoglaló ITT OLVASHATÓ!
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
