A világegyház április 23-án, a magyar katolikusok április 24-én emlékeznek Szent Györgyre. A szent életéről az évszázadok során számos legenda született, amelyek sokszor megtévesztőek. Kultusza ennek ellenére a keleti és a nyugati keresztények körében is kiemelkedő. A Pécsi Egyházmegye több temploma is védőszentjeként tiszteli.
Egy, a negyedik század óta virágzó kultusz az alapja Szent György tiszteletének. A hagyomány szerint a mai Izrael területén Lod (ókori nevén Lydda) városában szenvedett vértanúságot, egyes források szerint 303-ban. A legeredetibbnek látszó passió-változatot állítólag a szent szolgája, Paszikratész mint szemtanú írta meg. Eszerint György Kappadókiából származó katonatiszt volt. Anyja hatására keresztény hitre tért, és a pogányságot támadta, ahol csak tudta. Dadianosz perzsa király börtönében borzalmas kínzásokat kellett elviselnie. Nyugaton a szenvedéstörténetnek egy olyan változata terjedt el, amelyben az üldöző Diocletianus császár. Az évszázadok során ez az elbeszélés színesedett tovább, magába olvasztva az olyan csodás motívumokat, mint a sárkány megölése vagy a király lányának megmentése. Az azonban bizonyos, hogy Szíria területén már a 4. századtól találunk Szent György-templomokat, de Rómában is már az 5. századtól szenteltek neki templomot. György tisztelete Európában a középkorban volt a legerősebb: mint általában a lovagok oltalmazója és a zarándokok, valamint a német lovagrend védőszentje kiemelkedő helyen állt. Rövid ideig a Dardanellák is az ő nevét viselte.
A Pécsi Egyházmegye területén is találunk olyan templomokat, amelyeket Szent György oltalmába ajánlottak. Regöly, Mecseknádasd, Baranyaszentgyörgy, Nagyszokoly, Kisvaszar, Kisszékely, Dunaszentgyörgy mellett az egyházmegye egyik legősibb templomának védőszentje is a vértanú katona. Az 1829-es egyházlátogatási jegyzőkönyv ecclesia antiquissima jelzővel illeti a bakonyai templomot, amelyet a jegyzőkönyv tanúsága szerint 1800-ban felújítottak. 1867-ben kibővítették, két oldalról négyzetes alaprajzú toldalékkal látták el, és a megnagyobbított templomot díszesre restaurálták. Több kisebb javítás után végül 1972 és 1976 között zajlott az a munka, amelynek során a templom elnyerte mai állapotát. A restaurálás mellett alapos régészeti vizsgálat is folyt, amelynek köszönhetően kirajzolódott a 13. században már álló egytornyos, félköríves szentélyzáródású román kori templom képe. A szentély falkép-töredékei között a 13., 14. és 15. század elején készült ábrázolások kerültek felszínre, amelyeken sarus, köpenyes alaktöredék, hordókat ábrázoló díszítés, két glóriás fejtöredék is látható. A falkutatást Maróczky Erzsébet irányította, a falképeket Bécsi János, Pintér Attila restaurátor és Köcs István konzervátor tárta fel és restaurálta.
Szerző: Horváth-Baán Anikó
Forrás:
- Diós István: A szentek élete
- Timár György: A Nyugati-Mecsek középkori templomai, Tájak korok múzeumok kiskönyvtára
- Pécsi Egyházmegyei Levéltár
