Egyed Antal, a Pécsi Egyházmegye papja kora egyik ismert felvilágosult elméje volt, aki költőként, műfordítóként, valamint táj- és népkutató helytörténész-ként is beírta magát a halhatatlanok közé, továbbá személyében köszönthetjük a szociográfia első magyar előfutárát. Egyed apát azon kevés pécsi egyházmegyés papok közé tartozott, akit a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választott. Hívei nagy szeretettel vették körül minden szolgálati helyén: „Őszinte külseje, tesztelen magatartása, magyar typusa, igen vonzó volt. Közép termetű, egészséges piros arczu, őszfürtű külsejét leginkább ajánlotta vidámságra, melyet késő öregségéig megtartott…” [1]