Október 25. Szent Mór, a Pécsi Egyházmegye társvédőszentjének ünnepe. A Szentszék 170 évvel ezelőtt emelte a második pécsi püspököt a szentek sorába. Az emléknapon a szentté avatási eljárás történetét ismertetjük.
Amikor 1936-ban a Pécsi Egyházmegye megünnepelte Szent Mór pécsi püspöki székfoglalójának 900 éves évfordulóját, két könyv is napvilágot látott és állított méltó emléket személyének. Mindkettőt Vargha Damján ciszterci szerzetes szerkesztette, aki akkor éppen a pécsi Maurinum (Szent Mór Kollégium) igazgatója volt. Az egyik könyv alapvetően irodalmi jellegű, amely költeményeket, templomi beszédeket, elbeszéléseket, színdarabokat és énekeket tartalmaz. A másik könyv tudományos kutatásokon alapuló tanulmányokat közöl neves szerzetesek és világi papok tollából, mint például a már említett Vargha Damján, aztán Kühár Flóris bencés, Balogh Albin bencés, Tordai Ányos ciszterci, valamint Szentkirályi István, Szőnyi Ottó és Gálos László. Utóbbi írta meg a Mór püspök kultuszához kapcsolódó 19. század közepi szentszéki eljárás történetét, amelynek köszönhetően 1848 óta, vagyis éppen 170 éve évről-évre nyilvánosan is megünnepelheti őt úgy az egyházmegye, mint az egész magyar katolikus egyház. Ezt foglaljuk össze kiegészítve más forrásokkal e jeles ünnepen.
„Exulta, filia Sion – Ecclesia Quinque Ecclesiarum!”
Mór már életében, a Szent Márton hegyén található bencés közösség vezetőjeként szentség hírében állt, amelyet a legenda szerint Szent Imre herceg hét csókkal igazolt. Püspökként is szentéletű maradt, halálát követően pedig nem szűnt meg tisztelete. Ennek egyik ékes bizonyítéka az 1499-ben, Velencében kiadott pécsi misekönyv (Missale Quinque-Ecclesiense), amely boldognak (beatus) nevezi. Ugyanakkor nem volt hivatalosan a Szentszék által elismert szent. Így teltek az évszázadok, amikor is Scitovszky János pécsi püspök – aki maga közismert volt Szűz Mária és a szentek iránt tanúsított tiszteletéről – 1845-ben kezdeményezte a Szentszéknél, hogy Mór püspököt ismerjék el hivatalosan is szentként. Munkatársaival (Ranolder János, Peitler Antal, Haas Mihály, Daróczy Zsigmond, Troll Ferenc) összegyűjtötte a Mór püspökre vonatkozó anyagokat, amelyet egy terjedelmes emlékirat keretében felterjesztett XVI. Gergely pápának. Ehhez Rómában szintén támogatóra lelt egy magyar minorita szerzetes, P. Kampus Sándor személyében, aki kvázi posztulátorként sokat segített az eljárás során. Az ügy részben a pápa halála, részben az emlékirat többszöri kiegészítése miatt egészen 1848 nyaráig elhúzódott, amikor is a kitartó munkát siker koronázta. A Rítuskongregáció 1848. július 22-én kelt dekrétumával (Etsi ante annum) helybenhagyta Szent Mór püspök emberemlékezetet meghaladó nyilvános tiszteletét, amelyet IX. Pius pápa augusztus 4-én megerősített. Ez az aktus hivatalosan boldoggá avatást helyettesítő és azzal egyenértékű eljárás (aequipollens beatificatio) volt és nem szabályszerű szentté avatási per, mégis egyenértékűnek veszi a dekrétum a jogszerű szentté avatással. Továbbá ugyan a dekrétum boldognak (beatus) nevezi, de a további eljárás (secunda positio causae) során döntés született arról is Rómában, hogy szentként (sanctus) is nevezhető Mór.
Scitovszky püspök éppen Pozsonyban tartózkodott, amikor értesült az augusztus 4-én pápailag jóváhagyott dekrétumról. Azonnal hazautazott, és még a Pozsonyból Mohácsra tartó hajón megírta a nyolc versszakból álló Mór-himnuszt, amit a pécsi székesegyház zeneszerző-karnagyával, Hölzl Ferenccel megzenésített. Ezt követően alakíttatta ki a székesegyházban a ma is meglévő Szent Mór kápolnát, amelynek első oltárképét Boross János festőművésszel festette meg (ez ma a Püspöki Kincstárban megtekinthető). Csak az egész eljárás befejezésekor – ami még egy évet vett igénybe – tudatta körlevélben (Exulta, filia Sion…; 1849. szeptember 9.) az egyházmegye papjaival és híveivel Szent Mór kanonizálását és tiszteletét a Szentszéktől engedélyezett kereteken belül életbe léptette. Egy évvel később, 1850. október 18-án, Szent Lukács ünnepén szentelte fel az új Szent Mór kápolnát.
1849-től egészen 1913-ig október negyedik vasárnapján ünnepelték Mór püspököt, amikor X. Pius pápa rendelkezésének megfelelően ünnepe átkerült október 25-ére. Azóta ezen a napon ünnepeljük.
A Pécsi Egyházmegye társvédőszentje
Természetesen mindenki örült, hogy hivatalosan is szentként tisztelhető Mór püspök, de a Pécsi Egyházmegyében egy lépéssel még tovább mentek, és 1925-ben kérvényezték a Szentszéknél, hogy Szent Péter apostol mint fővédőszent (patronus principalis) mellett Szent Mór az egyházmegye ún. kisebbik fővédőszentje (patronus minus principalis) legyen. Az egész ügymenet három személy nevéhez köthető: gr. Zichy Gyula püspök, Mosonyi Dénes általános helynök és Bencze László kisasszonyfai plébános. Az ügyben 1925. április 2-án ment felterjesztés a Szentszékhez, amely még ugyanezen év december 4-én rendelkezett: Szent Mór a Pécsi Egyházmegye másodvédőszentje (patronus secundarius) lett. Fél évvel később újabb beadványt fogalmaztak meg a Szentszékhez címezve, amelyben egyenrangú védőszentként Szent Péter apostol mellé kívánták helyezni Szent Mórt (patronus aeque principalis), de Zichy püspök Kalocsára való távozásával az ügynek nem lett folytatása. Ettől függetlenül méltán lehetünk büszkék ma arra, hogy Mór püspököt szentként és társvédőszentként ünnepelhetjük, nem elfeledkezve mindazokról, akik ezt kieszközölték számunkra.
Szent Mór püspök és hitvalló, könyörögj érettünk!
Damásdi Zoltán
Forrás:
PEL.I.1.a.1–2., PEL.I.1.g.1.
Szent Mór emlékkönyv. Pécs, 1936. 173–216.
Képek forrása: Pécsi Egyházmegyei Levéltár
