Húsvét harmadik hetének péntekén, május 1-én, Munkás Szent József ünnepén Molnár Erik káplán mutatott be reggel 7.00 órakor szentmisét a Belvárosi templomban.
A szentmise kezdetekor Molnár Erik atya hangsúlyozta, hogy a mai napon az Egyház Munkás Szent Józsefről emlékezik, majd később homíliáját is ezzel kapcsolatban fogalmazta meg. „A mai napon Egyházunk Szent Józsefet és az ő munkásságát állítja elénk. József amellett, hogy a szent család őrzője, Szűz Mária jegyese és megváltónk nevelőapja, ácsként, egyszerű kétkezi munkásként élte életét. Ezért tekintünk rá a munkások védőszentjeként.”
„Szent József a mindennapok hallgatag szentje. Amennyiben megnézzük a Szentírást, láthatjuk, hogy kevés szó hagyja el a száját, mivel ő inkább a tettek embere. Semmiféle bölcsességet nem hagyott ránk, csendben, hallgatagon imádkozva végig az életet, amelyet Isten adott számára. Hallottuk a mai evangéliumban, hogy Jézus visszatér Názáretbe, majd megkérdezik, honnan van az Ő bölcsessége (vö. Mt13,55), és egyből azt is kérdezik: nem az ács fia ez? (vö. Mt 13,55)” – ezzel a káplán atya rámutatott arra, hogy ugyan József semmilyen bölcsességet nem hagyott ránk, de ez nem azt jelenti, hogy az egyszerű kétkezű munkásember nem lehet bölcs. „Nézzük meg a Szentírásban a gyermekségtörténetet, a 12 éves Jézus történetét. Amikor megtalálják a templomban, ezt olvashatjuk: amikor hazatért szüleivel Názáretbe, engedelmeskedett nekik és növekedett bölcsességben és kegyelemben.” (vö. Lk2,39-40)
Molnár atya elmondta, habár az isteni bölcsesség meg volt Jézusban, kellett, hogy ez kibontakozzon benne, és ebben volt segítségére Szent József.
„Jézus a bölcsesség példaképeként és tanítójaként tekintett Józsefre, és ez a bölcsesség Isten szavából származott.”
„Képzeljük el Józsefet, amint Jézusnak olvas a Szentírásban vagy igaz hívő emberként elviszi a Fiút a názáreti zsinagógába. Később József lesz az, aki elkíséri Őt az Istentiszteletre, hogy hallgassa az Úr szavát” – hangzott el a szentbeszédben. „Ha megnézzük az életünket, mennyi édesapa, édesanya, tanító, pap vagy szerzetes van, akik nem hagytak ránk semmi kézzelfogható dolgot, viszont segítették azokat, akik rájuk voltak bízva. Segítettek, hogy mind a keresztény életben, mind a társadalmi életben felnőtté tudjunk válni. Ezért példaképként tekintünk rájuk.”
Végül a káplán Szent VI. Pál pápa gondolataival zárta a homíliát. „Szent József azoknak az alázatosaknak a példaképe, akiket Isten nagy célra rendelt. Szent József bizonyítja, nem kell, hogy különleges dolog történjen az életünkben ahhoz, hogy Krisztusnak jó követői legyünk. De egy a fontos, hogy meglegyenek bennünk az általános, egyszerű, emberi, igaz és hiteles erények” – mondta, majd hozzátette –
„törekedjünk mi is arra, hogy Jézusnak jó és hiteles követői legyünk, hogy az igaz és helyes erények, illetve a bölcsesség növekedjen bennünk.”
Mt13,54-58
54Visszament városába, és az ottaniakat tanította a zsinagógákban. Azok csodálkozva kérdezgették: „Honnan van ennek a bölcsessége és a csodatevő ereje? 55Nem az ácsnak a fia? Nem Mária az anyja, nem Jakab, József, Simon és Júdás a testvérei? 56S nővérei nem mind itt élnek köztünk? Honnét vette hát mindezeket?” 57És megbotránkoztak rajta. Jézus erre megjegyezte: „A prófétának csak a saját hazájában és házában nincs becsülete.” 58Hitetlenségük miatt ott több csodát nem is tett.
