Advent harmadik hetének keddjén Nyúl Viktor pasztorális helynök mutatott be hajnali szentmisét a Székesegyházban.
A roráté szentmise homíliáját teljes egészében közöljük:
„Krisztusban Kedves Testvérek!
A testvériség lelkületében akarunk növekedni ebben az adventi időszakban, amely során a Római levél tizenkettedik fejezetét olvassuk és elmélkedünk rajta. Pál apostol ebben a következőt mondja nekünk: Örüljetek az örvendezőkkel (vö. Róm 12,15).
Az örömhöz hozzátartozik, hogy meghallgatjuk egymást! Akkor tudok együtt örülni a testvéremmel, ha meghallgatom az örömét. Ez a két kifejezés – meghallgatás és öröm – nagyon szépen tükröződik a mai olvasmányokban és a zsoltárban is: a szegény az Úrhoz kiáltott és az Úr meghallgatta őt.
Örömünk, hogy Isten mindig meghallgat minket! Ferenc pápa arra tanít, hogy amikor nehéz helyzetben vagyunk, elsősorban az marad számunkra, hogy az imádságban Istenhez kiáltunk, és ezt abban a bizonyosságban tesszük, hogy az Úr nem marad távol tőlünk. Ő mindig közel van az emberhez, különösen a megpróbáltatások idején. A keresztény ember szívében mindig ott kell, hogy legyen a derű, az öröm, amely abból fakad, hogy tudjuk, az Úr velünk van és meghallgat. Talán nem abban a formában teljesíti kéréseinket, ahogyan mi megfogalmazzuk, de tudjuk, hogy úgy hallgatja meg és teljesíti kéréseinket, hogy azzal a mi javunkat szolgálja.
Örüljetek az örvendezőkkel (vö. Róm 12,15). Ez azt jelenti, hogy tudjuk, az Úr mindig meghallgatja kéréseinket, mindig hűséges hozzánk! Türelemmel, kitartással kiáltsunk hozzá!
Az első olvasmányban, Szofoniás könyvében hallottuk: népem nem hallgatott a szóra, nem fogadta el a figyelmeztetést (vö. Szof 3,2). Majd az evangéliumban, a két fiúról szóló példabeszédben ezt olvastuk: A kettő közül melyik tette meg az apa akaratát? Azt felelték: Az első, aki noha nem akart kimenni dolgozni, mégis kiment (vö. Mt 21,31). Isten vágyódik arra, hogy meghallgassuk Őt! Az Ószövetségben és az Újszövetségben is többször megjelenik az a gondolat, miszerint Isten kéri, hogy hallgassuk meg Őt. Istennek örömet szerzünk azzal, ha figyelünk az Ő szavára!
A színeváltozás történetében ezt mondta a Mennyei Atya: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok! (vö. Mt 17,15).
A Mennyei Atya kérése felénk is az, hogy szegezzük tekintetünket Jézus Krisztusra és Őt hallgassuk! Jézus azt kéri: higgyünk! A hit pedig azt jelenti, hogy hallgatjuk, befogadjuk az Úr szavát, és rábízzuk magunkat. Meghallgatni Istent, befogadni, őrizni az Ő szavát a szívünkben – ez örömet szerez Istennek. Ez a mi feladatunk napról napra. A keresztény ember természetes magatartásának kell lennie, hogy meghallgatja az Urat és befogadja a szavát. Ahogy az Ószövetségben olvassuk: halld Izrael! Nap, mint nap halluk meg az Úr szavát és cselekedjünk annak fényében, hiszen Jézus is azt kéri tőlünk, hogy tegyük meg a Mennyei Atya akaratát.
Az az ember, aki meghallgatja az Úr szavát és megcselekszi azt, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építi, és csak az jut be a mennyországba, aki megcselekszi Isten akaratát. Tehát tudjuk nap, mint nap meghallgatni és teljesíteni az Úr szavát, mert így jutunk el a mennyek országába!
Örömforrásunk, hogy Isten mindig szól hozzánk, ezért hallgassuk meg!
Néhány nappal korábban Ferenc pápa Szent Ágostont idézte: félek attól, hogy, amikor jön az Úr, akkor nem veszem észre és elhalad mellettem. Adventben az Úr eljövetelére várunk, de Ő minden nap eljön, hogy meghallgassuk – talán egy másik ember mosolyán vagy éppen igényén, kérésén keresztül, vagy akár egy próbatétel által. Észrevesszük, hogy az Úr közeledik? Meghallgatjuk az Urat, befogadjuk Őt?
Végül: örüljetek az örvendezőkkel (vö. Róm 12,15), azt is jelenti, hogy meghallgatom a testvéremet, meghallom a másikat. Mi, keresztények elsősorban azért figyeljük a híreket, hogy tudjuk, mi történik embertársainkkal a világban, kikért imádkozzunk, milyen imaszándékot fogalmazzunk meg. Fontos, hogy tudjuk és merjük meghallgatni egymást! Olyan sok ember vágyódik arra, hogy valaki felhívja telefonon és meghallgassa őt. Az emberek nagyon vágynak arra, hogy meghallgassák őket, kifejezhessék, mi van a szívükben, megoszthassák másokkal az örömöt vagy szomorúságot, ami bennük van.
Fontos meghallgatni a másik embert, felhívni telefonon, kifejezni, hogy kedves számunkra, örülni vele!
Összefoglalva a mai reggel örömüzenete: örüljetek az örvendezőkkel (vö. Róm 12,15), azt a hármas üzenetet hordozza, hogy örüljünk annak, hogy az Úr mindig meghallgat bennünket. A szegény kiáltott s az Úr meghallgatta (vö. Zsolt 34,7). Az Úr mindig meghallgat, mindig rábízhatjuk magukat! Örömünk forrása pedig az, hogy mi is meghallgathatjuk az Urat, aki nap, mint nap megajándékoz a szavával és azt kéri, hogy hallgassuk és őrizzük meg azt, cselekedjünk annak fényében, higgyünk benne. Legyen magatartásunk része a hallgatás, hiszen örömforrásunk az is, hogy meghallgathatunk másokat, kifejezhetjük a testvériség, a barátság és a figyelmesség gesztusait, ezáltal legyőzve a közönyt, építve a találkozás és a gondoskodás kultúráját – ahogy Ferenc pápa kéri. Ámen!"
