Az „Örömhírre hangolva” videósorozat kapcsolódva a Szent Család és Szűz Mária, Isten édesanyjának ünnepéhez az adott bibliai szakaszokon való elmélkedést kívánja elmélyíteni, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét!
Szent Család ünnepe
„Szeretettel köszöntök mindenkit!
Szent Család ünnepén az evangéliumi részletet Lukács evangéliumának második fejezetéből olvassuk:
Mikor pedig elteltek tisztulásuk napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva van: »Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve«. (Lk 2,22-23)
Az evangélista itt arra utal, hogy Mária, József és Jézus megtartják a törvényeket, a Mózesi előírásokat, mely szerint minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona. Ez a mondat a Fiú és az Atya szoros, bensőséges kapcsolatára utal. Jézus és az Atya szoros szeretetkapcsolatban áll egymással. Pál apostol a Rómaiaknak írt levelében ezt mondja: akár élünk tehát, akár halunk, az Úré vagyunk. (Róm 14,8)
Örömhírünk, hogy bármi is történik velünk, ez a bizonyosság szilárd pont marad az életünkben: az Úrhoz tartozunk, az Úré vagyunk. Jézus Krisztus által és benne nekünk is szoros kapcsolatunk van az Atyával. Úgy fordulhatunk hozzá, mint gyermekei, rábízhatjuk magunkat, és Ő óv, támogat és segít bennünket. Mi is az Úr szent tulajdonai vagyunk, minket is arra hív, hogy önmagunkat ajándékozzuk oda, önmagunk áldozatát mutassuk be az Úrnak! Vagyis ajándékozzuk magunkat Istennek és egymásnak.
Lukács evangéliumának ebben a részletében olvassuk továbbá:
Simeon karjaiba vette őt, és Istent magasztalta Istent (vö. Lk 2,28)
Szép ez a jelenet – Simeon a karjába veszi Isten Fiát. Az egyik zsoltárban ezt olvassuk: Jeruzsálemet hegyek veszik körül, így karolja körbe népét az Úr. Illetve Izaiás próféta könyvében ezt találjuk: Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölében hordozza őket, úgy oltalmazza, védi népét Isten. (vö. Iz, 40,11) Isten átölel, a karjába vesz minket, hogy védjen, óvjon, gyengéden támogasson bennünket. Isten gyengédség – ahogy fogalmaz Ferenc pápa, és ez a gyengédség fogalmazódik meg abban is, hogy nem csak átölel minket, hanem hagyja, hogy az Ő Fiát mi is átölelhessük. Hiszen, amikor Simeon karjába veszi, akkor ez történik. Isten gyermekét átöleli, megsimogatja az idős Simeon. Csodálatos ez a gyengédség – Isten gyengédsége, hogy átölelhetjük, láthatjuk, szemlélhetjük Őt!
Isten gyengédsége begyógyítja az ember sebeit. Simeon magasztalja, áldja Istent! Nagyon fontos, hogy áldjuk Istent! Isten szeretetére az ember válasza – fogalmaz Ferenc pápa –, hogy áldjuk, dicsőítsük Őt!
Végül azt olvassuk az evangéliumi szakaszban:
Simeon megáldotta őket. (Lk 2,34)
Fontos, hogy mi is áldjuk egymást, vagyis mondjunk jót egymásra, mert a jó szó gyógyít, a gyengéd, szeretetteljes szó pedig megújítja kapcsolatainkat. Legyünk ennek a gyengédségnek továbbadói, ahogy Simeon is tette!
Adjunk hálát Istennek és a Szent Család ünnepén tartsunk egy kis csendet, imádkozzunk minden családért!"
Szűz Mária, Isten édesanyjának ünnepe
„Szeretettel köszöntök mindenkit!
Szűz Mária, Isten édesanyjának ünnepén, január 1-én az evangéliumi részletet Lukács evangéliumának második fejezetéből olvassuk:
Amikor eltelt a nyolc nap és körülmetélték, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még a méhben megfogamzott volna. (Lk 2,22)
Az evangélista hangsúlyozza, hogy a gyermeknek a Jézus nevet adták. A Jézus név beszédes, azt jelenti: Isten szabaddá tesz, Isten felszabadít. Csodálatos örömhír ez! Isten a szabadítás Istene, nem akarja, hogy az ember megkötözötten, béklyókban éljen, hanem fel akar szabadítani minket. Jézus Krisztus azért született meg Betlehemben, és azért halt meg később a kereszten, hogy felszabadítson bennünket a bűn rabságából. Jézus Krisztus szabadulást hozott minden embernek. Reményt ad nekünk és ezt senki sem veheti el tőlünk! Jézus minden élethelyzetben, mint szabadító jelenik meg. Nem hagy minket vakságban, hanem azt akarja, hogy teljes, szabad életet tudjunk élni. Csodálatos örömhír ez! Nincs az az élethelyzet, amelyből Jézus ne tudna kihozni bennünket a remény fényében! Jézus Krisztus a mi szabadítónk is, ezért bátran bízzuk rá magunkat, kiáltsunk hozzá!
Örömhír számunkra az is, hogy Isten Fiának van neve, tehát megszólítható. Isten Fiát megszólíthatjuk az imádságban, Jézust nevén hívhatjuk. Ez arra a bensőséges szeretetkapcsolatra utal, amit mi is kiépíthetünk Jézussal! Az imádság személyes kapcsolat az Atyával a Fiú által. Gyakran szólítsuk meg Jézust, mert nevében erő, hatalom, üdvösség van. Őt megszólítva elmélyülünk a vele való szeretetkapcsolatban.
Jó hír továbbá, hogy Isten minket is nevünkön szólít. XVI. Benedek pápa azt mondja: a keresztény élet kezdetén mindig egy meghívás áll és a keresztény élet mindig egy folyamatos válasz.
Isten annyira hatalmas, hogy mindannyiunkat ismer, nevünkön szólít, személyesen szeret. Válaszoljunk erre szeretettel! Egész életünk legyen válasz Isten szeretetére! Ünnepeljük azt a jó hírt, hogy Jézus neve azt jelenti, Isten szabaddá tesz. Bennünket is megszabadít, illetve mi is megszólíthatjuk Őt! Isten Fiának mi is azt mondhatjuk: Jézus. Tegyük ezt gyengéden, szeretettel, egyszerűen!
Ünneplejük, hogy Isten a nevünkön szólít és arra hív, hogy kövessük az Ő Fiát, Jézus Krisztust, mondjuk ki gyakran a nevét, és rábízva magunkat imádkozzunk hozzá!
Tartsunk egy kis csendet és szólítsuk meg Jézust, aki minket is nevünkön szólít."
