Szent Pál apostol megtérésének ünnepe január 25. "A népek apostola"-ként is emlegetett szent életéről egy összefoglalóval emlékezünk.
Krisztus után 10-ben született Tarzuszban. Az egykori keresztényüldöző Saul élete során hatalmas változáson ment át – és Pál lesz belőle. Az Egyház ma ünnepli, hogy megtért a kereszténységnek. Pál, héber nevén Saul, keresztényüldözőből lett a népek apostola. Krisztus után 10-ben született a mai Törökország területén található Tarzuszban. Pál korában Tarzusz jelentős kereskedelmi központ, a római Kilíkia tartomány fővárosa volt.
Apja a farizeusok vallási mozgalmához tartozó zsidó volt, és sátorkészítéssel foglalkozott Tarzuszban. Pál tőle örökölte sátorkészítői mesterségét és mindenek előtt római állampolgárságát, amelynek élete során nagy hasznát vette. Anyjáról úgyszólván semmit sem tudunk.
"Ő Isten fia"
Szigorú vallásos neveltetésben részesült, s Pál maga is farizeus lett, saját vallomása szerint a kereszténység radikális üldözője. A Biblia egyik könyvében, az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk, hogy útban volt Damaszkusz felé, mert keresztényeket akart foglyul ejteni. Útközben egyszer csak ragyogó, égi fényesség vette körül, a földre zuhant, és egy hangot hallott: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Ő így válaszolt: „Ki vagy, Uram?” A hang így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. Kelj fel, és menj a városba, ott meg fogják mondani neked, hogy mit kell tenned.” Pál hirtelen megvakult, ezért útitársai vezették be Damaszkuszba.
Az Apostolok Cselekedetei Jézus egy másik tanítványáról, Ananiásról is hírt adnak, akinek az Úr ezt mondta: „Kelj fel és siess az Egyenes utcába. Keresd meg Júdás házában a tarzuszi Sault. Nézd: imádkozik; és látomásban lát egy Ananiás nevű férfit, ahogy belép hozzá, és ráteszi a kezét, hogy visszanyerje látását.” Pál visszanyerte szeme világát, és megkeresztelkedett. Jézus damaszkuszi tanítványainál maradt, és hirdette Jézust a zsinagógákban.
Számos missziós út
Ezt követően Pál három évet töltött mindenkitől elzárva, magányban, később találkozott Péterrel és a többi apostollal Jeruzsálemben. Megtérése és az abból fakadó küldetése nyomán – miszerint hirdetnie kell az evangéliumot az egész Római Birodalomban – a szent magát a Rómaiakhoz írt levélben a pogányok apostolának (küldöttének) nevezi. Emléknapja: Június 29.
Missziós útjai során eljutott Athénba, Kis-Ázsiába, sőt Európába is, végül pedig az akkori világ fővárosába, Rómába. Az általa alapított közösségekkel sűrű levelezést folytatott, és szenvedélyesen hirdette az evangéliumot.
Pál Rómába vezető útjáról az Apostolok Cselekedetei részletesen beszámolnak. Utolsó útja, egy ókori római út máig jó állapotban megőrzött darabja, ma Róma dél-keleti részén fekvő Tre Fontane nevezetű apátságban található. Római hagyomány szerint itt végezték ki a népek apostolát. Itt őrzik azt az oszlopot is, amelyhez a legenda szerint kivégzése során hozzá volt kötve. Néró császár uralkodásának ideje alatt, Krisztus után 67-ben végezték ki Pált kard által. A legenda szerint három patak fakadt itt azokon a helyeken, ahol a szent levágott feje háromszor pattant. Ezek a patakok azóta kiszáradtak, de inspirációjának folyama azóta is bátran tör felszínre.
