Jézus bemutatása a templomban – egy ünnep minden korosztálynak
Az ünnep
„Mintha lassan-lassan világosodnék. A tél fehér sötétjét felváltja, kiszorítja egyre jobban a hajnali bizonytalan opálos derengés, mely nem a föld havának, hanem az ég sugarának világossága. Lassan színe lesz az égnek, szaga lesz a takarója alól kibújt nyers földnek, hangja lesz a régóta borzasan, némán gubbasztó madárnak. Február elején megindul útjára az élő kandeláber: a Gyertyaszentelő Boldogasszony és belevilágít téli álmot alvó medve-lelkek barlangjába, karjaira veszi az örök tavaszt: a kisded Jézust és megaranyozza a fehérhajú aggastyán Simeonnak: a télnek utolsó napjait, aki aztán békésen belenyugszik, hogy meg kell halnia. Az égi tiszta fény pedig egyre erősödik, míg teljes kifejlődését elérve nyilvános működése terére lép Krisztus, a Gyertyaszentelő Boldogasszonytól hordozott világ Világossága [Jn 8,12].” [1]
A pécs-belvárosi templom „dzsámi” része.
Az Egyház február 2-án tartja Urunk bemutatásának (praesentatio Domini), régebbi nevén a Boldogságos Szűz Mária tisztulásának (purificatio Beatae Mariae Virginis), népies nevén Gyertyaszentelő Boldogasszonynak ünnepét (Lk 2,22–40). [2] Csak ez a három elnevezés is mutatja, gazdag tartalommal, és egyben igen régi egyházi hagyománnyal bíró ünnepről van szó. Egy ünnep, amelyben három korosztály találkozik egymással: gyermek (Jézus), felnőttek (József és Mária), idősek (Simeon és Anna); egy ünnep, amelyen visszhangoznak a keresztelésben a gyertya átnyújtásakor mondott szavak („Vegyétek Krisztus világosságát!”); egy ünnep, amelyen a Krisztust szimbolizáló gyertya jelképezi a tisztaságot, a fényt, a szeretet tüzét és az áldozatot; egy ünnep, amelyben jelen van az öröm és a bánat is. [3]; egy ünnep, amely 1997 óta pápai kezdeményezésre egyben a megszentelt életet élők napja a világegyházban. [4]
A templom
A pécs-belvárosi templom felülnézetből.
Magyarországon nem sok templomot dedikáltak Gyertyaszentelő Boldogasszonynak, amelynek elsősorban a téli időszak volt az oka. [5] A kevés e titulussal bíró templom közül az egyik Pécsett található, amelyet központi fekvéséből adódóan gyakran hívtak belvárosi templomnak is. Története nagyjából közismert. A középkorban itt álló Szent Bertalan-templom köveiből a törökök dzsámit építettek, amelyet – a város törököktől való visszafoglalását követően – a jezsuiták kaptak meg, akik 1688-ban „új templomuk” titulusának a Boldogságos Szűz Mária tisztulását választották. 1780-tól – egy rövid ciszterci intermezzót leszámítva – a város lett a templom kegyura (nyugodtan mondhatjuk: jó gazdája) egészen a 20. század közepéig, emiatt gyakori volt a várostemplom elnevezés is. Az talán már kevésbé ismert, hogy mai formáját az 1938–1942 közötti felújításnak köszönheti, [6] amelynek keretében, 1940. szeptember 8-án, Kisboldogasszony ünnepén szentelte fel Virág Ferenc megyéspüspök a kibővített templomot. [7] A szenteléssel egybekötött ünnepi szentmise 9 órakor kezdődött, a „nagyhatású szentbeszédet” a főpásztor mondta a napi evangéliumhoz kapcsolódva, a templom helyes használatáról, ebből idézünk:
„A szamariai asszonynak azt mondotta Jézus: »Lélek az Isten és azoknak, kik imádják, lélekben és igazságban kell imádniok.« [Jn 4,24] Ezzel azonban nem beszélt Jézus a nyilvános istentisztelet ellen, hanem csak az akkori lélek nélkül való csupán külsőséges istentiszteletet ítélte el. Az a helyes, ha az egész ember, testben és lélekben egyaránt gyakorolja az istentiszteletet. Az ilyen helyes istenimádásnak legalkalmasabb helye a templom, mert itt van az oltár és áldozat, ami az imádás legmagasabb fokát jelenti. Különösen mi katolikusok itt az Úr Jézus legszentebb áldozatába kapcsolódhatunk bele. Azonkívül a templomi közös imák is eredményesebbek, mint a magán ájtatosságok. »Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok köztük« – mondja az Úr [Mt 18,20]. A tömeg igazában nem zavarja az egyesek áhítatát és az ima eredményességét. Ez onnan is látszik, hogy mennyi szent kerül ki a szerzetesek közül és milyen buzgó életre nevelődnek a kispapok, pedig mindig közösen imádkoznak. Igen sok megtérés a templomból indul ki és annyi fájó könnyet ittak be és szárítottak fel a templomok megszentelt falai. Aranyszájú Szent János szerint a templom az élet tengerén vergődők biztos kikötője. Te, öreg dzsámi, hányszor láttad, amint a törökök, lábbelijüket levetve, beléptek ide. Most figyelmeztesd a déli kapun belépőket, hogy alázatos lélekkel közeledjenek a hegyen épült oltárhoz, mert az a hely, ahol állnak, szent. Az északi kapun belépőket pedig a gyóntatószék látása intse a lélek tisztaságára. A tiszta lélekkel és alázatossággal elrebegett imák sohasem fognak itt meghallgatás nélkül maradni.” [8]
Az átalakított pécs-belvárosi templom a felszentelés előtt.
A pécs-belvárosi templom felszentelése 1940. szeptember 8-án
Nyitókép: A pécs-belvárosi templom főoltárképe
------------
HIVATKOZÁSOK
[1] Dr. Gálos László: Gyertyaszentelő Boldogasszony. In: Pécsi Katolikus Tudósító, XIII. évfolyam, 2. szám (1935. február)
[2] Urunk bemutatása – Gyertyaszentelő Boldogasszony (Magyar Kurír, 2021. február 1. ); Lukács elbeszélésén (2,22–40) túl érdemes még elolvasni Boldog Emmerich Anna Katalinnak (1774–1824) az ünnepre vonatkozó látomásait: Szűz Mária élete. Új Ember Kiadó, Budapest, 2007. 266–272.
[3] Vö. Péteri Pál: Legyetek szentek! Az egyházi év szentjei. Kaposvár, 2008. 25–27.
[4] Levélben köszöntötte a megszentelt életet élőket a vatikáni kongregáció (Magyar Kurír, 2021. január 28.)
[5] Magyar Katolikus Lexikon: Gyertyaszentelő Boldogasszony
[6]: Hellyel-közzel mai formáját. A kupola cseréjére csak a ’60-as években került sor, minden egyéb, főleg a 2. világháború miatt elmaradt munka befejezésére pedig a ’80-as évek második felében. (Levárdy Ferenc: Pécs, Belvárosi plébániatemplom. Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára, 297. szám)
[7] Már az 1920-as években felvetődött annak gondolata, hogy az elég kicsiny belső térrel bíró templomot kibővítsék. A gondos tervezést és műemléki előkészítést követően 1938-ban kezdték el a templom átalakítását és kibővítését Körmendy Nándor tervei alapján, amely a háborús viszonyok ellenére is elkészült olyan állapotban 1940 őszére, hogy fel lehetett szentelni, használatba vehették a hívők.
[8]: Dunántúl, XXX. évfolyam, 205. szám, 1940. szeptember 10.; Pécsi Napló, XLIX. évfolyam, 205. szám, 1940. szeptember 10.
Képek forrása: Pécsi Egyházmegye, Pécsi Egyházmegyei Levéltár
2021. február 2-án, Urunk bemutatásának ünnepén
Pécsi Egyházmegyei Levéltár
