Felföldi László pécsi megyéspüspök ünnepi szentmisét mutatott be hamvazószerdán, február 17-én a Pécsi Székesegyházban. A szentmisén koncelebrált Szép Attila püspöki irodaigazgató, Máger Róbert püspöki irodaigazgató-helyettes és Kajtár Edvárd plébános.
A főpásztor homíliáját teljes terjedelmében közöljük.
„A hamvazószerdai liturgia tulajdonképpen megmutatja mindazt, amire az embernek a hétköznapi élet biztonságában szüksége van. Azt is mondhatnák, hogy >>fölteszi a lécet<<, hogy magasabbra emel. Minden évben, amikor megéljük ezt a nagyböjti időt hamvazószerdától húsvétig, akkor elrugaszkodunk, mert nem lehet megszokottsággal megélni ezt az időt. Ha most elkezdjük, és azt mondjuk, lélekben hamvazószerdához kapcsolódtunk, de nem arra gondolunk, hogy húsvétkor egy jobb, szebb szintre kell emelni az életünket, akkor ennek nincs értelme, akkor nem lesz bennünk gazdagság. Isten mindig arra hív, hogy valami többet, szebbet, jobbat tapasztaljunk meg és éljünk meg. Ennek egy nagyon különleges, egész életünket átjáró valósága a böjt, az elcsendesedés, a visszahúzódás, ami mindig feltétele az újnak, a több születésének. Mert csak így van értelme! Önmagában a böjt teljesen értelmetlen, kivéve azoknak, akik fogyókúráznak, ők látnak ebben egy másfajta valóságot, de az nem böjt! A böjt egy komoly belső odafigyelés! Nem a hústilalom a lényege, ugyanakkor azzal is bátran lehet élni. Nem az étel a lényege, hanem egy belső figyelés, egy belülre tekintés. Nem szabad kipipálni annyival, hogy pénteken nem ettem húst vagy esetleg valamiről lemondtam. Nem szabad olyanról lemondani, ami tönkreteszi a szeretetünket, ami olyan feszültséget teremt bennünk, hogy nem leszünk alkalmasak a szépszeretetre.
Ilyenkor képesek vagyunk nagy célt kitűzni magunk elé, óriási lemondásokat gyakorolni, és ezzel megterheljük a családunkat, a közösségünket, saját életünket, így a környezetünk csak arra vár, hogy jöjjön el a húsvét és azt mondja: >>végre igyon egy pohár bort, egyen már valamint, mert kibírhatatlan együtt élni az elvonási tünetekkel<<. Tehát vigyázni kell arra, hogy meglegyen a böjt belső valósága! De mi a böjt? Az az idő az ember életében, amit magának kell kitalálnia, mert nincs recept, nem lehet arra várni, hogy az Egyház vagy a püspök mondja meg, milyen legyen a böjt. Ezért tessék leülni és megvizsgálni, mi az, ami felesleges az életünkben, amit le kell dobnunk magunkról, ami felszabadít és valami többre, szebbre nyitja fel szemünket, értelmünket, szívünket, lelkünket; arra, amire sokkal jobban kell figyelnünk. Ezért mondja a Biblia, hogy a szívünket szaggassuk meg, ne a ruhánkat (vö. Jo 2,13b), hogy belül történjen valami, ott térjünk vissza az Úrhoz.
Az élet, a saját életünk, a mellettünk lévők élete óriási érték, de ez nem növekszik, nem születik lemondás nélkül. A lemondásban, a visszafogottságban találjuk meg azt az erőt, amivel megtapasztaljuk az életnek, a másiknak azt a csodálatos ajándékát, ami Isten ajándéka a sorsunkban. A böjtben rá kell tekinteni szavakra, amikre jobban figyelünk, és az meghozza a maga gyümölcsét, ez az imádság, ami maga a találkozás a másik valóságával. Mindannyian átéltük már, hogy nem akartunk valakivel találkozni, mert úgy véltük, hogy volt az illetőben vagy bennünk valami, ami zavart; valami gyengeség, rossz vagy hiba, és mi ezért nem szerettünk volna találkozni. Ugyanakkor a legnehezebb magunkkal találkozni, meglátni a magunk sebzettségét, gyengeségét. Ezért arról szóljon ez az ima, hogy hol vannak a sebeink, a gyengeségeink, mi az a terület, ahol gyógyulnunk kell, ahol többé, jobbá kell válnunk. S ebben a szeretet biztonságban tudjuk megmutatni magunkat, mert ettől válik az élet többé, teljesebbé. Majd ilyenkor mindig az alamizsnáról kezdünk beszélni, az adományról.
Hiszen felfedezzük életünk, szeretünk gazdagságát, hogy képesek vagyunk, tudunk adni másoknak a jelenlétünkkel, a szolgálatunkkal. Nincs szebb, biztonságosabb életérzés, mint felfedezni szívünk, sorsunk gazdagságát és azt megnyitni.
Ennek következtében azonnal megtapasztaljuk a szív örömét és békéjét! Ekkor tapasztaljuk meg Isten velünk szembeni szeretetét és teljességét is! De mi van mindezek mögött? Ma már egyre kevésbé éljük meg, még ha a szívünk igénye nagy is rá, hogy a nagyböjt a csend ideje. Viszont már a világban nincs különbség farsangi és nagyböjti idő között, de az ember szívének erre mérhetetlen nagy szüksége van; hogy egy kicsit elcsendesedjen, mindentől hátrébb húzódjon, az információtömegeket kizárja. A világ ugyanúgy megy tovább, ha nem olvassuk el a híreket, nem hallgatjuk meg azokat, nem dühítjük fel magunkat azokon az információkon, amelyekre valójában nincs szükségünk.
Elcsendesedni, hogy aztán ebből a csendből, a mélységből megszólalhasson Isten, mert ez a lényege. A csend ugyanis önmagában csak egy út, ami arra vezet, hogy találkozzunk azzal, aki a csöndben képes megszólalni és megszólítani minket. Higgyünk benne, hogy van mondanivalója, hogy akar nekünk mondani gondolatokat, üzeneteket az életünkhöz. Lehet, hogy fájni fog, hogy nehéz lesz, de ebben van életünk biztonsága és ereje! A csönd az a harmónia és béke, ami megteremti ezt a lépést!
Salamon királyt sokat idézzük, mindannyian ismerjük a történetet, amikor ott áll az élet nagy feladata előtt és csak egy kérése van: >>Uram segíts nekem, hogy képes legyek elcsendesíteni a szívemet, az életemet, hogy ebben a csöndben rád figyeljek, meghalljalak téged, mert akkor minden rendben lesz, akkor tudom, hogy jó úton haladok, akkor mindent meg fogok érteni!<<
Az élet nagy feladata áll előttünk, amire újra és újra rá kell nézni, újra és újra meg kell vele barátkozni ebben az élethelyzetben, amiben most vagyunk. Maszk alatt vagy majd nélküle, nem fontos, a lényeg, hogy mi vagyunk mögötte, és a csendben, ebben a megteremtett mélyre nézésben engedjük, hogy a szív mélyén megszólaljon Isten, életünk legfontosabb és legnagyobb üzenete, mert akkor a böjtünk, az imádságunk, a szeretetajándékunk valami újat, többet, szebbet képes teremteni. A húsvét így nem csak egy ünnep lesz, amire készülünk, nem egy megszokott szín és ételajándék, hanem egy megújított szív, ami szebbé, boldogabbá, élhetőbbé teszi saját és szeretteink életét, és akkor hálát fogunk adni egy gondolatért, egy érzésért, egy csipetnyi hamuért, ami a szívünkben elindított valamit. Ekkor megtaláljuk sorsunkban a nagyböjt igazi üzenetét. Így kívánom, hogy merjünk ebben az elcsendesedésben rátalálni a ránk váró, nekünk szóló isteni üzenetre.”
A járványügyi intézkedések betartásának érdekében a hagyománytól eltérően Felföldi László pécsi megyéspüspök a szentmisét követően áldotta meg a hamut, majd sor került a hamvazkodás szertartására.
Fotó: VN
