Felföldi László pécsi megyéspüspök rövid, megerősítő gondolatokkal segít a nagyböjti időszakban, melyek által méltósággal készülhetünk legszentebb ünnepünkre, a húsvétra. A böjti időszakban minden pénteken online katekézisre várja a híveket.
A nagyböjti szent időben a főpásztor folytatva a húsvéti ünnepre való lelki felkészülést, arról a bibliai epizódról elmélkedett, amikor Jézus vállára veszi a keresztet. „A kereszt az élet gyümölcsének a titka, ami mögött midig ott vannak félelmeink, szenvedéseink, és ez sokszor fáj. Mégis fontos, hogy ne kívánjunk keresztmentes életet sem magunknak, sem másoknak” – mondta Felföldi László pécsi megyéspüspök, majd hozzátette, hiába vették le az idősebbek az utánuk következő generáció, vagyis a mai fiatalok válláról a terheket, az életük nem lett könnyebb. Éppen ellenkezőleg, nehezebbé vált. Ugyanis az életvezetés része, hogy az ember megtanulja elviselni a kereszteket.
A kereszt hordozásával kapcsolatban a megyéspüspök külön hangsúlyozta a letett kereszteket. A ledobott kereszt ránehezedik azokra, akikért élni, szolgálni kellene. Ezzel szemben az emberek hajlamosak felvenni olyan kereszteket, amelyek nem a sajátjaik. Ez nagy küzdelemmel jár, de fel kell ismernünk, hogy ez nem a mi terhünk. Az idegen keresztek bilincsbe zárják szeretetünket, boldogságunkat. Meg kell tanulnunk felvenni és vinni a saját keresztünket, és ennek része, hogy stabil, biztos léptekkel hordozzuk. Ezt szintén meg kell tanulnunk, hogyan tegyük. A titok abban áll, hogy elfogadjuk a keresztet, szeressük a próbatételt, tegyük ezt szeretettel! „Mindig csodálom azokat az édesanyákat, édesapákat, akik óriási kereszteket visznek, mégis ragyog az arcuk, mert szeretettel gondolnak erre.”
Az elmélkedés során püspök atya Pilinszky János Nagypéntek című írását idézte:
”Az ember itt a földön nem is annyira lépésről lépésre vándorol, mint inkább keresztről keresztre száll. Már geometriai formáját tekintve is a kereszt: találkozás és ellentét. Tragikum és reménység egyszerre. A teljes kiszolgáltatottságnak és elhagyatottságnak ama metszéspontja, ahol a lélek egyedül képes önmagát végül is egészében és véglegesen Isten kezére adni. Az első kereszt a gyermekkor keresztje. Félelemből és bizalomból ácsolták. A második kereszt a kamaszkoré. Egyik ágának fölismerés, másik ágának tévelygés a neve. A harmadik a felnőttkor keresztje, minden kereszt közül talán a legmeredekebb. Most kell beilleszkednünk a világba, s ugyanakkor megtanulnunk lemondani róla. Most kell leginkább ellenállni a föld vonzásának, a szeretet és igazság vér szerinti értelmezésének. Az utolsó kereszt az öregkoré. Olajfák kertje, agónia a neve. Három fajtáját ismerjük. Az egyik Jézusé. A másik a jobb, a harmadik a bal latoré. Jézus barátságába fogadja a jobb latort, de egyetlen ítélkező szava sem volt a bal latorhoz. Kihűlő és elnémuló ajka egyetlen nagy imádság volt - valamennyiünkért. A kereszt az egyedül lehetséges haza jóhíre. Ez a szeretet igazsága! Az igazságnak szenvedés az ára ebben a világban. Jézus, aki nem erőszak, hanem irántunk érzett és értünk szenvedő szeretet által magára veszi a keresztet, emberlétünk terhét, a világ terhét. Így jár előttünk és mutatja meg nekünk, miként találjuk meg az utat az igazi élethez. Uram, add, hogy ne botránkozzak a kereszteken és keresztjeimen, ne kerüljem el azokat, ha kínálod, de veled és lelkeddel ragadjon meg úgy, mint aki életét és megváltását viszi.”
