A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat az adott vasárnap evangéliumi szakaszán való elmélkedést kívánja elmélyíteni, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét!
Nagyböjt idején az „Örömhírre hangolva” üzenetek alkalmával Nyúl Viktor pasztorális helynök arra hív, hogy szemléljük Jézus Krisztus arcát a Szentírást olvasva, a másik emberre tekintve és az Eucharisztia által.
„Szeretettel köszöntök mindenkit!
Nagyböjt ötödik vasárnapjának evangéliumát János evangéliumának tizenkettedik fejezetéből olvassuk (Jn 12,20-33). Az evangélista itt arról ír, hogy a pogányok közül egyesek odamennek Fülöp apostolhoz és azt kérik tőle:
Uram, látni szeretnénk Jézust! (Jn 12,21)
Ezek az emberek Jézussal szeretnének találkozni. Talán már mi is tapasztaltuk, hogy mások tőlünk kérdezték, kicsoda Jézus Krisztus vagy megkértek arra, hogy a hitünkről beszéljünk nekik. De csak úgy tudunk Jézusról beszélni, ha mi magunk is beszélni, csak úgy tudunk másokkal megláttatni, ha magunk is gyakran szemléljük az Úr arcát. Ez egy bensőséges, személyes kapcsolatot jelent Jézussal János evangélista tanítása szerint. Szent II. János Pál pápa arra hívott minket a harmadik évezred elején, hogy szemléljük az Úr arcát, gyakran nézzünk fel Jézusra!
Hogyan tudjuk Jézus arcát szemlélni? Hogyan tudjuk meglátni az Urat? Sokféleképpen, de első sorban az Ő szaván keresztül, hiszen Isten Igéje megtestesült, emberré lett. Isten szavát különböző korokban a szentírók jegyezték le, ezáltal a Szentírás Isten írásba foglalt Igéje. Ha szeretjük az Urat, akkor olvassuk az Ő szavát, ha szeretjük Jézust, akkor hallgatjuk az Ő tanítását és megőrizzük az Ő szavát. Olvasva a Bibliát, az evangéliumokat Jézus arcát láthatjuk meg. Olvasva a Szentírást körvonalazódik Jézus arca, találkozhatunk vele, mert kinyilatkoztatja magát.
Olvassuk gyakran a Szentírást, hogy egyre bensőségesebb kapcsolatba kerüljünk Jézussal, aki egy másik alkalommal ezt mondta:
Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. (Mt 25,40)
Tehát Jézus arcát szemlélhetjük a másik ember arcán keresztül is, de leginkább a szegények, elesettek arcán. Jézus azonosította magát a másik emberrel, a szegény emberrel. Ferenc pápa tanítja, ez az a protokoll, amely alapján majd Isten szeretetből megítél minket az utolsó ítéletkor, hogy észrevettük-e a szenvedőben, a betegben, az éhezőben, a menekültben, a kitaszítottban, a fogolyban, embertársunkban, és szerettük-e Őt, irgalmasan fordultunk-e felé. Szemléljük Jézus arcát mások-, fele barátaink arcán keresztül! Ahogy a költő mondja: egy Istenarc van elrejtve bennem, egy Istenarc van elrejtve minden emberben.
Végül Jézust szemlélhetjük az Eucharisztika titkában, hiszen Ő mondta:
Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van. (vö. Jn 6,56)
Az Oltáriszentség Jézus maga. A kenyér és a bor színe alatt Jézus valóságosan jelen van az Ő testével és vérével. Az Eucharisztika Jézus maga. Szemlélve az Oltáriszentséget, az Eucharisztikát, Jézust láthatjuk! Ahogy pedig Fedezzük fel újra a szentségimádás szépségét – bátorít Ferenc pápa –, hiszen az Oltáriszentséget szemlélve Jézus arcát láthatjuk, vele találkozhatunk.
Uram, látni szeretnénk Jézust! (Jn 12,21)
Ez a kérés bennünket is bátorítson arra, hogy találkozzunk nap mint nap Jézus Krisztussal, szemlélve Őt, olvasva a Szentírást, észrevéve a másik embert, különösen a szegényeket, a nehéz helyzetben lévőket. Akarjuk meglátni Jézust az Eucharisztikában és a szentségimádás csendjében. Ha így meglátjuk az Urat, képesek leszünk másokkal is megláttatni Jézust. Legyen az életünk tanúságtétel, mert, akik még nem látták meg, rajtunk keresztül ismerhetik fel Őt a tanúságtétel által. Ahogy Jézus kéri tőlünk:
Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt. (Jn 13,35)
Törekedjünk szeretni egymást, szeretettel, testvérként fordulni mindenki felé, mert így hozzájárulhatunk tanúságtételünkkel ahhoz, hogy akik még nem ismerik Jézust, láthassák az Ő arcát, találkozhassanak vele. Ez a missziós lelkület bátorítson bennünket mindennap!
Tartsunk egy kis csendet és ez alatt adjunk hálát az Úrnak, csendben szemléljük az Ő arcát és imádkozzunk mindenkiért."
János 12,20-33
Azok között, akik fölmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen, volt néhány görög is. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából volt, és kérték őt: »Uram, látni szeretnénk Jézust!« Fülöp elment és szólt Andrásnak, mire András és Fülöp elmentek, és szóltak Jézusnak. Jézus ezt felelte nekik: »Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőüljön. Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, és aki gyűlöli életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Azt, aki szolgál nekem, meg fogja tisztelni az Atya. Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától? De hiszen ezért jöttem, ezért az óráért. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!« Erre szózat hangzott az égből: »Már megdicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni.«
Az ott álló tömeg, amely ezt hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt. Mások így szóltak: »Angyal beszélt hozzá.« Jézus azt felelte: »Nem miattam hangzott el ez a szózat, hanem miattatok. Ítélet van most e világ felett, most fogják kivetni ennek a világnak a fejedelmét. Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.« Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.
