Piusz pápa emléknapján az elmúlt 500 év két legjelentősebb egyházi zsinatával, a Trienti- és a Második Vatikáni Zsinattal kapcsolatos írással tekintünk vissza a szent életére.
Trident után Róma kitartóan ragaszkodott ahhoz, hogy a reformok minden szinten érvényesüljenek. A nagy lábon élő bíborosoktól elvárták, hogy szerény életet éljenek. Azokat a püspököket, akik elhagyták egyházmegyéiket, hogy másutt kényelmesebb életet éljenek, visszarendelték székesegyházaikba. A klérus és a szerzetes rendek azon tagjait, akik semmibe vették fogadalmaikat és rendük fegyelmét, parancsot kaptak, hogy változtassanak életvitelükön vagy ellenkező esetben felmentik őket fogadalmaik alól.
A liturgia, teológia, valamint a Szentírás oktatása a szemináriumokban intenzívebbé vált. Új katekizmust adtak ki a laikusok számára, és a plébániai papságnak ebből kellett oktatnia. Új misekönyvet vezettek be, amelyről V. Piusz pápa kijelentette, hogy nem szabad tőle eltérni.
A II. Vatikáni Zsinat hatása több helyütt is más történet volt. Az egyházi doktrínától és erkölcsi tanítástól való eltérés uralkodó volt. A liturgiával való visszaélés a misén közhellyé vált, olyannyira, hogy a hithű katolikusok keresve sem találtak olyan misét, amelyből ne hiányzott volna valami az egykor előírtakból.
1566-ban, Michele Ghislieri-t, egy buzgó dominikánus szerzetest választottak pápának. Az V. Piusz nevet vette fel. Olasz arisztokraták gyermeke volt, akik nehéz helyzetbe kerültek – olyannyira nehéz helyzetbe, hogy fiúknak, a kis Michele-nek dolgoznia kellett, pásztornak szegődött.
Michele szerencsés volt, mert megismerkedett egy buzgón vallásos dominikánus szerzetessel, aki lelki vezetője lett, és olyannyira inspirálta, hogy csatlakozott a prédikáló szerzetesek rendjéhez. Teológiai és filozófiai tanulmányai elvégeztével, felszentelése után, Michele több dominikánus rendházba kapott küldetést, ahol a noviciusok elöljárójaként és mestereként szolgált, és mindenütt ragaszkodott ahhoz, hogy Szent Domonkos reguláját szigorúan betartsák.
Ezekben a rendházakban gyakran volt az a tapasztalata, hogy a fráterek lazán vették a vallásos előírásokat, mindez felkészítette őt arra a küldetésre, amit a pápa bízott rá, mégpedig, hogy valósítsa meg a Trenti Zsinat reformjait.
Pápaként Piusz új szemináriumokat nyittatott, új breviáriumot adott ki, új katekizumust és új misekönyvet szerkesztetett. Ez más volt, mint a középkori misekönyv. Meghatározta, hogy milyen imádságokat kell mondani, és milyen szertartásokat kell elvégezni a misén, és pontosan betartatta a szabályokat.
Továbbá Piusz megparancsolta, hogy ne legyenek eltérések, kivéve az olyan rítusok esetén, mint a milánói vagy a karthauzi, amelyeket az egyház évszázadok óta elismert. Az egységesített liturgia, a szemináriumok intenzív oktatása, valamint a buzgó lelkület arra bátorította az új vallásos rendeket, mint a jezsuiták és az oratoriánusok, előre mozdították a katolikus, vallásos életet, amiért a Trenti Zsinat zsinati atyái imádkoztak.
Időbe tellett, és sok kihívás akadt, de végül a világban élő egyház erősebb és szentebb lett. Nem minden esetben persze, hisz az emberi lények, mint mi is, esendőek; de mégis előrelépés történt ahhoz képest, ami sok helyütt elburjánzott, amikor Martin Luther kitűzte 95 tételét a wittenbergi kastélytemplom ajtajára.
Szent II. János Pál és XVI. Benedek emeritusz pápáknak nagy hatásuk volt az egyház liturgikus életére. Persze még mindig sok a tennivaló. Nem minden plébánia kapcsolódott be a „reformok reformjába,”, de az még mindig terjed. Mivel a szentmise szent áldozata a katolikus lelki élet csúcspontja, ezért szükséges, hogy a lehető legnagyobb alázattal mutassuk be. Szent V. Piusz megértette ezt, és ezért a legmegfelelőbb védőszentje az ilyen irányú erőfeszítéseknek.
Szent V. Piusz védőszentje, szülőhelyének, az olasz Bosco Marengo-nak. Ünnepe április 30-án van.
Craughwell több mint 30 könyv szerzője, többek közt a “Saints Behaving Badly” and “This Saint Will Change Your Life.” -című könyveknek.
