Új sorozatot indítottunk honlapunkon, melynek során hetente Egyházmegyénk egy-egy plébániájának területére látogatunk el virtuálisan. Sétáink alkalmával rápillanthatunk a térségben rejlő értékekre, betekinthetünk az érintett plébánia közösségi életébe, tevékenységeibe, miközben lelki útravalóval is gazdagodhatunk.
Negyedik állomás: Cserkút - „A templomnak van egy varázsa, különös hangulata!”
Cserkúton a Keresztelő Szt. János tiszteletére felszentelt Árpád-kori templom értékeit Németh István mutatja be:
A Pécsi Egyházmegye ezer éve c. kötetben a következőket olvashatjuk:
„A 12. században épült cserkúti templomhoz a 14. században építettek tornyot, sekrestyét, csontkamrát és kerítőfalat.”
Az 1300-as évektől, a település többször említésre kerül a pápai tizedszedők jegyzékeiben Cherkuth, Cherent, Chekuch, Chekuk, Cherchus, Serkud néven.
Az 1721-es canonica visitatio szerint a templom igen rossz állapotban volt: hiányzott a hajó teteje, elpusztult a szentélyboltozat, a déli sekrestye, az osszárium és a kerítőfal.
1725-ben, Nesselrode Ferenc Vilmos püspöksége idején kezdődött el a templom újjáépítése. Új sekrestye épült az északi oldalon, ismét megépült a kerítőfal, a hajó új tetőzetet és a szentély új boltozatot kapott. A templombelső falképeit azonban a felújítási munkák során bevakolták és lemeszelték. A harangtornyot 1731-ben megmagasították.
Az 1968-ban zajló feltárások alapján 1971-1972 között készült el a falképek teljes körű restaurálására, azóta gyönyörködhetünk az északi fal 13. századi, bizánci stílusú freskóiban, valamint a diadalív bélletében látható – falképfestészetben ritka, a középkori magyarországi anyagban egyedülálló – hónapkép-ciklusban.
Cserkútról, illetve a Kővágószőlősi Plébánia közösségi életéről, programjairól a Kővágószőlősi Plébániai Tanácsosok Testületének egyik tagja, Gellén Veronika mesél, aki egyúttal pedagógus hivatását gyakorló öt gyermekes családanya:
Cserkúton jelenleg 3 hetente van szentmise, ez a Takács család számára nem okoz problémát, mert szívesen átjárnak a gyermekekkel a mintegy 2 km-re fekvő Kővágószőlősre. Ugyanakkor nagyon szeretik a helyi miséket, hiszen a cserkúti templomnak – ami a falu nagy büszkesége – különös hangulata, varázsa van. A cserkúti közösség kicsi, de hívők és nem hívők nagyon jól tudnak együttműködni. A helyi önkormányzat és a plébánia között is jó a kapcsolat, több közös program is van, például Szent István ünnep, karácsonyi koncert, falunap. A szervezésben Kávé József templomgondnok jelentős részt vállal. A kis közösségben jó, hogy mindenkit ismernek, mindenkinek megvan a helye a templomban. Ha valaki hiányzik, érdeklődnek utána, hogy mi van vele, esetleg lebetegedett-e, szüksége van-e segítségre. A misék után rendszeresek családias légkörű, közös beszélgetések.
A régi hagyományok mentén a térségben minden egyes templomnak saját hangulata van, amelyhez a templomba járók többsége ragaszkodik. Veronika örvendetesnek tartja, ha több falu összejár. Példaként említi a templomok búcsúit, amikor az a szokás, hogy a térségben csak azon a településen van szentmise, ahol a búcsú van, azért, hogy közösen tudjanak ünnepelni. A járványügyi helyzet előtti időszakban jellemző volt, hogy a helyiek megvendégelik a környékről érkezőket. A helyi családok ilyenkor süteményeket, egyéb finomságokat készítenek. A templombúcsúkon kívül olyan programokat is szerveznek, amelyeket közösen ünnepelnek meg a kővágószőlősi plébániatemplomban, például Anyák napja/Apák napja, Mikulás, karácsonykor pásztorjáték vagy közös éneklés. Értékes program a Szállást keres a Szent Család, amely még Relu atya kezdeményezésére indult el.
Az Úrnapi körmenet alkalmával is együttesen ünnepelnek a települések: a 4 égtáj sátrait egy-egy falu állítja fel, és mindenki igyekszik a legjobban és legszebben feldíszíteni a helyét, ezzel is hozzájárulva az ünnep fényéhez.
Veronika jó kezdeményezésnek tartja a plébániaépület szállássá alakítását. A rendezett plébániaudvar jó lehetőség a közösségi, családi összejövetelek rendezésére. A plébánián sok önkéntes fiatal tevékenykedik. A közös munka — fűnyírás, udvarrendezés, vagy éppen a fűtéscsere — is összehozza az embereket. A templomban kialakított babaszoba nagyon jó lehetőség a kisgyermekes családoknak a miséken való részvételre.
Lelki töltekezésre a nagyböjti illetve adventi időszakban Barics Gábriel plébános atya vezetésével tartott lelkigyakorlatok szolgálnak.
Lelki sétánk előző útján bemutatott Keresztény Kaszinóban Veronika és férje is tartott egy-egy előadást, illetve a család különböző hangszereken játszó tagjai többször bekapcsolódnak a zenei szolgálatba is. (Plébániai hívektől tudjuk, hogy a Takács család zeneszeretete hatással van a közösség tagjaira is. Az ünnepeken, közösségi alkalmakon a család által felsorakoztatott süteményeket, tortákat is lelkesen fogadják és emlegetik – szerk. megjegyzés.)
Veronika végül felidézi azokat az emlékeket, amikor még a plébános helyben lakott, például Timár György atya idejében. Ilyenkor több idő jutott a közös beszélgetésre, zenélésre. A végtelenül jó lelkű Timár atya meg tudta fogni az embereket, szépen irányított, vezetett mindenkit a templomban, szép éneklések voltak. Plébános atya családja nagy zenész volt, így különösen értékelte a közös zenélést is.
Mai lelki sétánk zárásaként egy olyan dalszöveget adunk közre, amelyet a szentmiséken gitáros zenei kísérettel énekelnek a helyi hívek:
Indulj és menj, hirdesd szavam,
népemhez küldelek én.
Tövis és gaz, vér és panasz,
Meddig hallgassam még én?
Küldelek én, megáldlak én,
Csak menj, és hirdesd szavam.
Tüzessé teszem ajkaidat,
Gyémánttá homlokodat.
Népemnek őrévé rendellek én,
Lelkemet adom melléd.(Szerző: Hollósy Péter)
Forrás: A Pécsi Egyházmegye ezer éve /1009-2009/, szerk.: Sümegi József, 2008
Fotók: Kávé József
