Krisztus szent Testének és Vérének (Eucharisztia) tiszteletét kifejező főünnepen, Úrnapján a 18 órakor kezdődő szentmisét Felföldi László megyéspüspök mutatta be a Pécsi Székesegyházban.
Bár a korábbi szokástól eltérően idén körmenet nélkül ünnepeltek a hívek, de a szentmise nagy érdeklődésre tett szert.
„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,16) – emlékeztetett az evangéliumra úrnapi homíliájának kezdetén Felföldi László pécsi megyéspüspök. Hangsúlyozta, hogy Jézus szeretetének kézzelfogható jele az Eucharisztiában nekünk adott teste és vére. „Mikor egy-egy szerettünkre gondolunk, mi jut eszünkbe? Mennyire szeretett, milyen is volt ez a szeretet? Amikor édesanya, édesapa szeretetére gondolok, akkor mire gondolok? Mit adott: az életét, mindenét… Vagy amikor rám gondol valaki, mire gondolhat? Mi az én életem ajándéka neki, nekik? Értük és velük vagyok? Mindent odaadott az Úr azon az éjszakán, amelyen átadatott a halálnak. Ez az én testem, ez az én vérem – ez a nagyszerű ajándék, amellyel megajándékozta az embert. Erre a csodálatos ajándékra figyelünk, ezt ünnepeljük, ezért adunk hálát.”
A püspök atya figyelmeztetett arra, hogy ez az ajándék nem a szekrény tetejére, nem a fiók mélyére, hanem a szív mélyére helyezhető, hogy valóban az legyen, aminek Krisztus szánta. „Az legyen, ami az életem részévé tud válni: étel, ital, forrás, tápláló erő.” – majd ismét János evangélistától idézett:
Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.” Erre vita támadt a zsidók közt: „Hogy adhatja ez a testét eledelül?” Jézus ezt mondta rá: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.” (Jn 6, 48-58)
A főpásztor ennek tükrében kérdést intézett a jelenlévőkhöz és az online közvetítésen keresztül bekapcsolódó hívekhez is: „Milyen ez a táplálék, milyen ez az erő az életemben? Nem tudományosan, nem dogmatikai tételként – hanem hogyan élem meg? Ezt nem lehet megtanítani. Ennek belülről kell megszületni, belülről kell átélni.” – hangoztatta.
Az úrnapi szentmise keretében egy testvérünk első alkalommal járult szentáldozáshoz, mellyel kapcsolatban püspök atya elmondta: „A szentáldozás lényege, mélye itt és most fog megszületni… Az élet legcsodálatosabb, legszebb, legmélyebb pillanataira lehet, szabad, kell készülni, de nem lehet felkészülni. Az mindig meglepetés, mindig ajándék. Ilyen a szentáldozás is. Akkor, amikor legelőször áldozunk, és akkor is, amikor újra és újra, vasárnapról vasárnapra –oda kell állnom és meg kell élnem: Krisztus teste ajándék, tápláló erő. Amikor másképpen élem meg, akkor más ajándékokat kapok belőle.” – majd kiemelte, hogy azért kapjuk ezeket az ajándékokat, hogy egyrészt szép életet tudjunk élni, másrészt hogy legyen forrásunk, egy megtartó erő a nehézségekben, a sorsunkban. Erre nagy szükségünk van!
„A legmélyebb, a legtöbb, a leggazdagabb a Krisztusi test. A világ most nagyon vár a keresztények üzenetére. Most, amikor már minden szépen elbizonytalanodott, minden elveszítette a méltóságát, akkor kérdezik: és ti? Te? Mit tudsz hozzáadni? Mi a te üzeneted? Mi a te titkod? Mi a te forrásod? Mi a te életerőd? A II. Vatikáni Zsinat ezt mondja:
Krisztus az emberi történelem célja. Az a pont, melyre a történelem és a civilizáció vágyai irányulnak. Ő az emberi történelem középpontja, minden szív öröme és kívánságainak beteljesedése.
Hogy néz ki ez a hétköznapokban? – tette fel a kérdést. „Amikor Jézus azt mondja, hogy ez az én testem, ez az én vérem, akkor mellé kell tenni egy másik mondatot is, amikor azt mondta, »amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, azt velem tettétek.« Amikor egy embertestvérünkre ránézünk – megértjük, elfogadjuk, segítjük, támogatjuk – csak úgy tudunk jól ránézni, ha belül csöndesen elismételjük, hogy Krisztus azt mondja most mellettem, bennem: »Ő az én testem.« Ha tisztelettel, megbecsüléssel, hódolattal vagy az Oltáriszentség iránt, ez akkor fog gyümölcsöt teremni, ha meg tudod így élni és meg tudod valósítani. A testek az emberek, akiknek történetét, arcát, nevét nem tudjuk, vagy nem akarjuk tudni, vagy elfelejtettük, mert el akarjuk felejteni… Isten tudja, Isten nem felejtette el, mert neki is és nekem is azt mondja: »ez az én testem«. Szeressük így az Úr testét a szegényekben és testvéreinkben.”
Soha annyira nem kellett az egyháznak új lendülettel erőt venni magán, mint most. – mondta. „Ma este nem tartunk körmenetet. De a körmenetnek is át kell formálódnia egy sokkal különlegesebb és rendkívülibb körmenetté. Kiviszem a titkomat a világba, megmutatom az erőforrásomat, Krisztust embertársaimnak. Mint amikor csöndesen megjelenünk itt, és azt mondjuk: »íme, hitünk szent titka«. Az ajándékot megkaptuk, élnünk kell vele. Ez táplálék és erő, hogy a Krisztusi akarat és szándék szerint embertársainkban meglássuk Krisztust, hogy ezáltal ők is megértsék és fölfedezzék Krisztus testét.”
E rendkívüli küldetésre, Felföldi László Loyolai Szent Ignác imájával bocsátotta útra a híveket, mellyel erőt és biztonságot kíván sugározni a szívekbe:
Krisztus lelke, szentelj meg engem!
Krisztus teste, üdvözíts engem!
Krisztus vére, ihless meg engem!
Krisztus oldalából kifolyó víz,
moss tisztára engem!
Krisztus kínszenvedése, erősíts meg engem!
Ó, jóságos Jézus, hallgass meg engem!
Szent sebeidbe rejts el engem!
Ne engedd, hogy elszakadjak tőled!
A gonosz ellenségtől oltalmazz engem!
Halálom óráján hívj magadhoz engem!
Add, hogy eljussak hozzád,
és szentjeiddel dicsérjelek téged,
mindörökkön-örökké.
Ámen.
