Szent Lőrinc vértanú emléknapján búcsút ünnepelt a nevét viselő és a Pécsi Egyházmegye fenntartásában működő Szent Lőrinc Gondozóotthon.
Szücs Attila András igazgató köszöntő beszédében hangsúlyozta, hogy a gondozóotthon 25 éves fennállásának elmúlt másfél éve olyan kihívásokkal szembesítette, amelyekkel még soha nem találkozott. „Köszönöm munkatársaimnak a kitartást és a türelmet, hogy a nehezített körülmények között is törekedtek arra, hogy saját otthonuk ellátása mellett, lakóink is biztonságban legyenek. Mindent megtettek annak értekében, hogy a Gondozóotthon falai várfalakká váljanak, amelyek kizárják a veszélyeket és megóvják a bent élőket. Bízom benne, hogy a nehéz időkben a hit ereje, a munkatársak gondoskodása kötőszövetként tartotta egyben otthonunkat, s ezek az erőfeszítések a jövőben is gyümölcsözőek lesznek.” Beszédének végén Szent Lőrinc vértanú közbenjárását kérte.
Lőrinc a legjelentősebb római vértanúk között kapott helyet. Sírja felett bazilika áll, és ez egyike Róma hét fő templomának. A szegények védőszentje, mert diakónusként az ő gondozásuk volt a feladata. A szegényeket az Egyház kincseinek nevezte. A tűzoltók, szakácsok (és mindazok, akik tűzzel dolgoznak) is védőszentjükként tisztelik, mert tüzes rostélyon égették meg 258. augusztus 10-én.
A búcsús szentmisét Felföldi László pécsi megyéspüspök mutatta be. „Az ember életének célja, hogy mindig tanuljunk. Most Önök, az itt lakók a szenvedést, a csöndet, a bezártságot tanulják. Minden életszakasznak megvan az az feladata, amit meg kell tanulni. Aki nem tanulja meg annak az időnek a feladatát, a krízisét, az nagyon-nagyon nagyot szenved.” – magyarázta a főpásztor, majd hozzátette: „Szent Lőrinc egy tanítvány, aki az életet tanulta Krisztustól. Azt akarta, hogy az életének biztonsága és ereje legyen.”
Homíliájában egymás szolgálatáról is beszélt, melynek a szeretet az alapja. „Szent Lőrinctől a szolgálatot is tanulhatjuk. Aki nem tanulta meg, hogy az élet egy szolgálat – ott ahol vagyunk családban, munkában – az nagy szenvedést okoz magának, mert elsősorban önmaga életét teszi nehézzé.” – mondta a főpásztor, majd a gondozóotthon munkatársainak szolgálatára is kitért hangsúlyozva, hogy nem mindegy, honnan veszünk energiát a munkához, szolgálathoz.
„Az élet legnagyobb súlya a szenvedés, és hogy hogyan szenvedek. Mindenki elszenvedi az életet és elszenvedi a halált. Nem az tesz bennünket különbözővé, hogy mennyi szenvedésünk van, hanem az, hogy hogyan szenvedünk: ugyanazt a szenvedést, ugyanazt a keresztet hogyan viselem el. Szent Lőrinc szembenézett az életnek fiatalon történő nagy szenvedésével. De hogy lehet? Csak lélekkel, csak szívvel, lelki erővel. Ezért tudott méltósággal élni és méltósággal meghalni.”
Végezetül a megyéspüspök arra buzdított, hogy ne akadályozzon meg a szenvedés a szeretetben. „Bíztatom Önöket jó szívvel, hogy merjenek szeretteikkel, egymással beszélni a szenvedés legnagyobb próbatételéről, a halálról. Szent Lőrinc vérét ontotta, ezért vagyunk pirosban. Az emberi élet titka a vége. Ha nem merek, nem tudok beszélni, az élet legfontosabb részéről, a legnagyobb dologról – a halálról –, akkor az egész nem ér semmit. Üres marad. Segítsenek a szeretteiken! Segítsenek a gyerekeiken! Mondják el: »Köszönöm, hogy vagytok! Meg fogok halni, de ez az élet rendje és természete.« Ők nem mernek erről beszélni. A legnagyobb szenvedés a gyászban, hogy anyukával, apukával nem tudtam erről beszélni. Ez nem az ő feladatuk, ez az Önök feladata. Kérem, legyenek erősek és bátrak, nagy-nagy szeretettel segítsenek azokon, akik a szívükben vannak. Csak ezzel tudják saját és az ő életüket biztonságosabbá, valóságosabbá tenni. Így erősítsen bennünket Szent Lőrinc példája, üzenete, hogy a mindennapi szenvedéseinket el tudjuk viselni, és tudjuk egymás keresztjét kölcsönösen segíteni.”
A szentmise után Máté Márta, az otthon lakója szavalt, valamint Kotvász Zsófia énekművész koncertjére került sor. Az ünnepség szeretetvendégséggel zárult a gondozóotthon udvarán.
Fotó: Harasztovics Arnold
