Hetente jelentkező lelki sétáink alkalmával rápillanthatunk a térségben rejlő értékekre, betekinthetünk az érintett plébánia közösségi életébe, tevékenységeibe, miközben lelki útravalóval is gazdagodhatunk.
Huszonegyedik állomás: Felsőszentmárton – „Mert jó földre visz be most téged Istened, az Úr” (5Móz 8,7)
Lelki sétánk következő állomása a Felsőszentmártoni Római Katolikus Plébánia, amely a déli határ mentén, a Dráva mellékén helyezkedik el. Gyönyörű, érintetlen természeti környezet, jó termőföld és a horvát hagyományok ápolása jellemzi a térséget, ahol a plébánia által ellátott települések sorába Drávakeresztúr, Felsőszentmárton, Lakócsa, Markóc, Potony, Révfalu, Szentborbás, Tótújfalu tartoznak. A térség katolikus hitéletéről, horvát nemzetiségi hagyományairól Csuzdi Illés plébános úr mesél:
A plébánia központja: Felsőszentmárton (horvátul: Martinci). A Szentmárton helynév a település középkori templomának védőszentjére utal. A falu legrégebbi írásos emléke 1235-ből származik, ekkor a pécsi püspök birtokaként említik az oklevelek. A mohácsi vészig a vaskai főesperesség plébániája volt. A török megszállás alatt a vaskaszentmártoni apátság elpusztult. A XVI. század után a Szlavóniából érkezett horvát telepesek vették birtokukba, a XVII. században Drávaszentmártonnak nevezték a települést. Barokk templomát az elpusztult középkori templom közelébe Acsády Ádám apát építtette 1727-ben, majd 1852-ben Gottlibovich Pál pécsi kanonok adományának felhasználásával kibővítették. A Maureiter Lajos által 1886-ban festett oltárképen Szent Márton pénzt ad a térdelő koldusnak.
A közelmúltban került sor a templom tetőszerkezetének és falazatának javítására, továbbá az idei esztendőben nyílt lehetőség pályázati forrás felhasználásával belső falfestésre, a freskók javítására és a nyílászárók cseréjére. Június 26-án a felsőszentmártoni hívek jelenlétében Felföldi László pécsi megyéspüspök ünnepi szentmise keretében megáldotta a felújított épületet és az érte dolgozó közösséget.
A templom búcsúját Szent Márton liturgikus ünnepéhez kapcsolódva, november 11-én tartjuk (Martinje). Régen a Mártoniak legnagyobb búcsúja március 25-e, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe (Sedovenica) volt, melynek hagyományát néhány évvel ezelőtt újjáélesztették. Ritkaságnak számít, hogy a hívek minden második (páratlan) vasárnap anyanyelvükön hallgathatják a szentmisét. Hétköznapokon pedig minden második nap horvát nyelven (kedd-csütörtök-szombat) kerül bemutatásra a szentmise.
A Drávakeresztúrban (horvátul: Križevci) található templom Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére épült 1913-ban. A településen található egy harangláb is.
A plébánia területén elhelyezkedő Révfalu (horvátul Drvljanci) – amely ma Drávakeresztúr része – a horvát nemzetiségű hívek egyik fontos zarándokhelye. A falu kápolnáját katolikus hívek emelték 1925-ben, ahol minden évben Jézus Szent Szívének ünnepén rendezünk búcsút. Elsősorban a Dráva folyó áradásai miatt elnéptelenedett településen, az ünnep napján a megmaradt haranglábhoz zarándokol a Dráva mentén élő, vagy onnan elszármazott lakosság. Ekkor az erről a vidékről származó atyák mutatnak be szentmisét, továbbá minden alkalommal vendég-plébános is érkezik Horvátországból. Az idei esztendőben Marin Srakić djakovói nyugalmazott érsek és Felföldi László pécsi megyéspüspök celebrálta a szertartást.
A falu teljes (egykori) lakott területe a Dráva gátján belül helyezkedik el, és nagyobbrészt a Duna–Dráva Nemzeti Parkhoz tartozik. A határsáv megszűnése óta egyre inkább üdülőfaluvá válik, mely nyaranta kedvelt helye a kirándulóknak és a pihenni vágyó városi művészeknek. Vonzerejét elzártsága, szinte háborítatlan természeti környezete és helyi hagyományokat őrző építészeti emlékei adják.
Szentborbás (hovátul: Brlobaš) templomát Szent Illés próféta tiszteletére emelték.
Lakócsa (horvátul: Lukovišče) temploma 1723-ban Sarlós Boldogasszony tiszteletére épült. A falu történeti érdekessége, hogy a XX. század első felében az egyházmegye területén Lakócsa központtal működtek a lazaristák, akiknek alapítójuk Páli Szent Vince áldozópap volt. A szerzetesrend „szeretetleányainak” missziós tevékenysége több részből állt: népmissziókat tartottak főleg falvakban, szegénygondozó szeretetegyesületeket szerveztek és irányítottak, szemináriumokban lelkigyakorlatokat vezettek és igazgatták, lelkileg gondozták a rend női szerzeteseit.
Tótújfaluban (horvátul: Novo Selo) a Szent Anna tiszteletére felszentelt templom alapjait a XV. században rakták le. Az épület keletkezését követően gótikus stílusú maradt egészen az 1750-es évekig, amikor is a katolikus megújulás jegyében barokk stílusban átépítették. Az épület oldalához a XX. században Krisztus keresztet állítattak a hívek. A templom ma műemléki védettséget élvez.
A potonyi (horvátul: Potonja) Magyarok Nagyasszonya tiszteletére emelt templom 1940-ben épült.
Lelki sétánk zárásaként Felsőszentmárton védőszentjéhez, Szent Mártonhoz imádkozzunk:
Szent Márton, mi jövünk Hozzád.
Isten szolgája, Krisztus apostola,
Az ő evangéliumának tanúja és templomának pásztora,
Imádkozunk Hozzád:
Te, aki megjelentél Isten színe előtt a magányos esték
Nagy csöndjében,
Add meg nekünk, hogy hozzá hű maradjunk
Hitben és imádságban.
Keresztény, aki odaadtad kabátod felét egy koldusnak,
Segíts nekünk megosztani testvéreinkkel!
Réteken és erdőkön keresztül, szembeszálltál
Az Ördöggel és eltiportad bálványait,
Őrködj felettünk és védj meg minket a bajtól.
Életed végéig nem utasítottad vissza a napok
És a munkák terhét,
Segíts nekünk követni az Atya akaratát!
A dicsőséges Mennyekben, Isten országában
Élvezed nyugalmad,
Ültesd szívünkbe a vágyat,
Hogy kövessünk Téged
És melletted megismerjük
Az Örökkévalóság boldogságát!
Fotó: Pécsi Egyházmegye, Barics Gábriel, Csuzdi Illés
Forrás: Pécsi Egyházmegye, szentmarton.martinus.hu
