Advent első hetének keddjén Máger Róbert mutatott be hajnali szentmisét a Pécsi Székesegyházban.
A roráté szentmise homíliáját teljes egészében közöljük:
Krisztusban kedves Testvéreim!
Folytatva Ferenc pápa Apai szívvel kezdetű levelének gondolatmenetét mai hajnali szentmisénken Szent Józsefre mint az engedelmes apára tekintünk. Az engedelmesség az az erkölcsi erény, amely képessé tesz bennünket arra, hogy teljesítsük az Isten akaratát. Az obaudire, az odahallgatni igéből származik az engedelmesség latin kifejezése. Odahallgatok az Isten szavára. Meghallom az Isten szavát, és megcselekszem azt. Tettekre váltom azt, amit hallottam. Az engedelmesség nem más, mint párbeszéd, az imádság szóbeli válasza mellett a tetteknek a válasza. A tetteknek a hitbeli válasza az engedelmesség, hogy megértettem az Isten szavát, hogy befogadtam a kinyilatkoztatás üzenetét, ezért megteszem, amit az Isten mondott nekem. Az engedelmesség az Isten iránt, az Isten szava iránt azt jelenti, hogy komolyan veszem az Isten üzenetét. Érzem, hogy nekem erre van szükségem, hogy az Isten a legjobbat akarja nekem akkor is, amikor nem vagyok tisztában egészen azzal, hogy mi miért is történik pontosan, de odahallgatok az Isten szavára, és engedelmeskedem neki. Már az ószövetségi Szentírásban csodálatos módon tárul elénk az Istennek való engedelmesség értéke és fontossága. Ennek az alapja a Szövetség, amit az Isten kötött az ő népével, amit az Isten kötött az emberrel, hogy az Isten kiválaszt bennünket, és üdvözíteni akar, mi pedig engedelmeskedünk az ő szavának, és ezáltal jutunk el a vele való közösségre, az üdvösségre. Az engedelmesség tehát mindig hitből fakad, a hitnek a cselekedetek szintjén megvalósuló válasza. Az engedelmesség ős mintája számunkra maga Jézus Krisztus, ahogyan Jézus az Atya akaratának engedelmeskedik. Az engedelmességben mi az Istennek a velünk való tervére mondunk igent. Az Isten feltárja nekünk, hogy ezt terveztem veled, boldogságra, az élet teljességére hívlak, az örök életre rendeltelek. Az engedelmességben erre mondunk igent.
Csodálatos módon látjuk ezt József, Mária jegyesének az életében. Az Isten álmokon keresztül tárja fel neki az ő csodálatos tervét, és az engedelmesség segít legyőzni Józsefnek azt a lelkiismereti konfliktust, amikor szembesül azzal, hogy jegyese Mária áldott állapotban van. Azt olvassuk a Szentírásban, amikor fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta, magához vette feleségét (Vö. Mt 1,24), és ezzel megmentette Máriát. Amikor a második álmában az angyal Heródes haragjára figyelmezteti, akkor szintén megfogadja ezt az utasítást, és Egyiptomba menekülve megmenti a gyermek Jézus életét. A harmadik és negyedik álom hatására pedig visszatér Izrael földjére, és Názáretben telepedik le családjával. Mindezt a Máté evangéliumból tudjuk meg, de Lukács evangélium is elárul egy-két részletet Szent József személyével kapcsolatban. Onnan értesülünk arról, hogyan teszi meg a hosszú és kényelmetlen utat Betlehembe, hogy eleget tegyen a népszámlálás előírásának. Szintén ebből az evangéliumból tudjuk, hogy Mária és József engedelmeskednek az ószövetségi törvény előírásainak, ami Jézus körülmetélésre, az elsőszülött gyermek templomban történő bemutatására, fölajánlására vagy éppen a tisztulási szertartásokra vonatkozik. Józsefről nem sokat olvasunk az evangéliumokban, de azt igen, hogy az engedelmesség átszőtte az ő egész életét. A gyermek Jézus József házában ettől az engedelmes apától tanul meg szót fogadni, tanul meg engedelmeskedni. Mindaz, amit Jézus később tesz, ahogyan elfogadja az Atya akaratát, különösen a szenvedésében, amikor a Getszemáni kertben kimondja, „ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te” (Vö. Mt 26,39). Ez, Testvéreim mind szoros összefüggésben van azzal, amit ő a názáreti házban, a rejtettség évtizedeiben Máriától és Józseftől látott, akik mindketten az engedelmesség emberei. Az alapvető erényeket ugyanis leginkább családi körben tudjuk megtanulni. Nem tudunk könyvből megtanulni hinni, remélni, szeretni, engedelmeskedni, csak tettekből, csak példából. Szüleink, családunk példájából. A mi példánkból pedig remélhetőleg mások tanulnak. A mi életvitelünkből, a mi magatartásunkból. Nem mindegy tehát, hogyan élünk, hogyan cselekszünk, hogy akarunk-e az engedelmesség emberei lenni. Akarunk-e olyanok lenni, mint amilyen maga az Úr Jézus, aki mindvégig engedelmes volt a Mennyei Atya akaratának.
Korunk jellemzője az engedelmesség nagyon mély válsága. Az emberek nem akarnak, nem tudnak engedelmeskedni, nem tanulnak meg. Egy elszemélytelenedett társadalom és a tekintély válságát éljük meg. A rosszul értelmezett emberi szabadságra hivatkozva nem tanulunk meg engedelmeskedni, és gyermekeinket sem tanítjuk meg engedelmeskedni. Ferenc pápa a Szent József-év meghirdetésével egy olyan férfira, egy olyan édesapára hívja föl a figyelmünket, aki erős és bátor, de engedelmes, és akiktől rendkívül sokat tanulhatunk. Szent II. János Pál pápa azt írja: „Józsefet Isten arra rendelte, hogy apaságának gyakorlásával szolgálja Jézust és küldetését. József ily módon együttműködik az idők teljességében a megváltás nagy misztériumával, s így ő valóban az üdvösség szolgája."
Testvéreim, legyünk mi is József nyomdokain magunk és embertársaink számára az engedelmesség által az üdvösség igazi szolgái! Ámen.
A Palestrina Kórus latin nyelvű zenei szolgálata tette meghittebbé a szentmisét
Fotó: Hegyi László
