Advent harmadik hetének péntekén Szép Attila, a Pécsi Székesegyház plébánosa és Zajácz Gábor görögkatolikus parókus mutatott be hajnali szentmisét a Pécsi Székesegyházban.
A roráté szentmise homíliáját teljes egészében közöljük:
Krisztusban kedves Testvérek!
Akkor, amikor halljuk, hogy Jákob megáldja gyermekeit, akkor azt azzal a reménnyel teszi, hogy el fog érkezni a Megváltó. El fog jönni az az ember, akit Isten küld, megváltja majd a népet bűnétől, gyengeségétől és dicsőségre vezeti. Isten másképp gondolta ezt, hiszen nem egy embert választott ki, hanem a fiát küldte el közénk. Az evangélium szavai által újra felcsendül ez a remény az egész nemzetségtörténetben. S habár olyan neveket hallunk, melyeket nem is ismerünk, de tudjuk, hogy ő láncszemként kapcsolódtak egybe Jézus Krisztus eljöveteléig.
Kedves Testvéreim, adventi várakozásunknak újabb állomása Szent Pál apostol Szeretethimnuszából, hogy a szeretet mindent elhisz, mindent remél. Mondhatjuk, hogy ez egy passzív magatartás. Ferenc pápa viszont arra hívja fel a figyelmünket, hogy a remény nemcsak egy passzív várakozás, a cél elérése érdekében nekünk is cselekednünk kell. A célt nemcsak Isten jelöli ki számomra, hanem én is oda szeretnék jutni az ő Országába. Ha ezért én is teszek, hatékonyabb lesz a reményem, életet ad nekem. Ferenc pápa kiemeli, hogy a remény akkor hatékony igazán, ha mindent elfogad, ami Istentől vagy a másik embertől jön. Ebben az elfogadásban több is benne van. Elfogadom az embertársam, a családom, a házastársam akkor is, ha tudom, hogy a döntéseink nem mindig egyeznek. Elfogadom, mert tudom, hogy ők is Isten Országa felé haladnak. Mind egy cél felé igyekszünk. Ha én változok, és a reményemmel hatékonnyá kívánom tenni az életem, akkor remélhetem, hogy más is ezt teszi. Nem megváltoztatni akarok mást, nem uralkodni, hanem elfogadni és segíteni a másik embert olyan láncszemként, amely összeköt és Isten Országába vezet bennünket.
Kedves Testvéreim, Jákob megáldja Júdát, ezt hallottuk. Mégsem Júdától származik a Megváltó. Betlehem városából, Benjámin városából, a legkisebb törzsből származik. Akkor, amikor halljuk az evangéliumban ezeket a láncszemeket egybe kapcsolódni, s elgondolkodunk azon, hogy ezek a nevek vajon kit is jelentenek, mit tettek, rádöbbenhetünk, hogy ők a reménynek az emberei voltak. Annak a láncnak alkotórészei, amelyek Jézushoz vezetnek. A mi életünkben is megvannak ezek az emberek, ugyanazzal a céllal rendelkezünk, s így kapcsolódunk össze mi is láncszemként Isten Országa felé. Kedves Testvéreim, ez az evangélium nem a naivitásról szól, hanem arról, hogy tevékenyen részt vettek, szerettek és kapcsolódtak be a megváltásba. Tegyük mi is ugyanezt a reményünk, az elfogadásunk, a megnyilvánuló cselekedeteink által! Ámen.
Fotó: Hegyi László
