A szinodális út gyökerei nagyon régre nyúlinak vissza az egyház életében. A világban élő keresztények részvételére az evangelizációban és a hitélet alakítására mindig voltak eszközök. A Pécsi Hittudományi Főiskolán 2022. április 4-én megtartott konferencia - katolikus és protestáns egyháztörténeti példákon keresztül a Ferenc pápa által általig meghirdetett megújulási mozgalomig bezárólag - a folyamat teológiai összefüggéseire irányította a figyelmet.
Kovács Gusztáv, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola rektora bevezetőjében elmondta, hogy Ferenc pápa nem lezárt „útmutatást” adott a megújulás szinodális megközelítésére annak meghirdetésekor. Ehelyett néhány kulcsszóval (közösség, részvétel, misszió) iránypontokat jelölt ki, szabadon hagyva a lehetőséget, hogy új utak javaslatai jelenjenek meg a közösségekben. A szinodális út pécsi egyházmegyei előkészítésének feladatát a főiskola végezte, melyben kulcsszerepet kaptak a szinodális kérdőívek. A beküldött válaszok egyértelműen jelzik, hogy a követendő út legfontosabb vonása a személyes megszólítás szükségessége az elszemélytelenedő, egyre inkább virtuálissá váló világunkban.
Kolozsvárról, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemről érkezett református előadók, Péter István és Lukács Olga áttekintették a világiak szerepét az Erdélyi Református Egyházkerület életében, a helyi egyházak – szükségképpen magánvagyonokra épülő, a reformációt megelőző korra visszanyúló – alapításától a modern korig. Míg kezdetben a financiális hátteret biztosító földbirtokosoknak (cuius regio, eius et religio – „akié a vidék, azé a vallás is”) döntő szavuk volt a helyi egyházi közösséget érintő gazdasági kérdésekben, s ennek során politikai szempontok is megjelenhettek, később olyan egyházi gyakorlat alakult ki, amelyben a világiak testületei vették át a fegyelmi-gazdasági-szervezeti felelősséget, míg a lelkészek és testületeik az egyház tanításáért feleltek.
Az ugyancsak erdélyi református teológus, Püsök Sarolta bemutatta, hogy a református egyházban milyen biblikus-teológiai megfontolások (Krisztus egyetlen áldozata – a hívek egyetemes papsága) vezettek oda, hogy a világiak részvételét kezdték hangsúlyozni az egyházi közösségre vonatkozó döntésekben, noha az igehirdetés – sajátos felkészültségük és elköteleződésük miatt – a lelkészek kiváltsága maradt. A szinodális úthoz fogható szemlélet már régóta jelen van a reformátusok életében, van olyan tapasztalatuk, ami megosztásra érdemes a mai katolikus megújulási törekvések kapcsán.
A konferencia két szlovák előadója, a kassai jezsuita Radoslav Lojan, valamint a Rózsahegyi Katolikus Egyetem professzora, Cyril Hisem a Ferenc pápa által meghirdetett szinodális út gyakorlati vetületéről beszélt, mindenekelőtt a szlovák egyházi összefüggéseket bemutatva. Nem katolikus részről is pozitív érdeklődést tapasztalnak a folyamat iránt, a katolikus közösségek azonban – elsősorban a kérdésfelvetés új, szokatlan volta miatt – a vártnál talán lassabban ismerik fel benne az intenzívebb részvétel lehetőségét az egyház életében.
Csonta István, a PPHF oktatója és a konferencia szervezője az egyszemélyi (jellemzően papi / püspöki / pápai) vezetés és a mellette működő (elsősorban világi) testületek együttműködési kísérleteit tekintette át történelmi példákon keresztül. A felvázolt ív arra figyelmeztet bennünket, hogy a történelmi folyamatok iránti érzékenység nélkül szinte lehetetlen megtalálnunk egyházunknak a jelen korban megfelelő működésmódját és a mai kihívásokra adható válaszait.
Orova Csaba, ugyancsak a PPHF oktatója, arra hívta fel a figyelmet előadásában, hogy a szinodális út az ökumenikus párbeszédnek egyszerre módszere és témája már hosszú évtizedek óta, ez készíti elő Ferenc pápa gondolkodását ezen a téren. A katolikus egyházfő első, 2013-as apostoli buzdításában így fogalmaz:
Oly sok dolog van, amely egyesít minket! És ha valóban hiszünk a Lélek szabad és nagylelkű tevékenységében, mennyi mindent tanulhatunk egymástól! És ebben az esetben nemcsak információszerzésre gondolok, hogy jobban megismerjük egymást, hanem annak összegyűjtéséről, amit a Lélek bennük vetett el olyan ajándékként, amely nekünk is szól. Hogy csak egy példát mondjak: az ortodox testvérekkel folytatott párbeszédben mi, katolikusok, megkaptuk a lehetőséget, hogy többet megtudjunk a püspöki kollegialitás tartalmáról és szinodális tapasztalataikról. Az ajándékok cseréje által a Lélek egyre inkább el tud vezetni minket az igazsághoz és a jóhoz.
(Evangelii gaudium, 246.)
Fotó: Hegyi László
Pécsi Egyházmegye
