Egy nigériai katolikus pap miközben pszichológiai tanulmányokat folytat a Pécsi Tudományegyetemen, lelkipásztori szolgálatot is ellát a Pécsi Egyházmegyében. Életével, hitével, hazájával, a cölibátussal és a húsvéttal kapcsolatos kérdésekre is válaszolt a 35 éves Henry Ugokwe Nnaemeka, azaz Henry atya.
Mikor, honnan és hogyan került Magyarországra?
A Nigéria keleti részén található Onitsha érsekség papja vagyok – mondja Henry Ugokwe. ‒ Egyházmegyénk missziós kórházában dolgoztam adminisztrációs igazgatóként, és felmerült az igény egy pszichológusra, aki segíthet a szegény sorsú, pszichés problémákkal küzdő betegeken. Találkoztam magyar orvosokkal, dr. Csókay Andrással, dr. Szecsei Nagy Klárával és másokkal, akik ösztönöztek a magyarországi tanulásra, és hazatérve Nigériából, vázolták a kinti helyzetet Székely János szombathelyi és Varga László kaposvári püspök előtt. Segítségükkel támogatáshoz jutottam, hogy kifizethessem az elsőéves tandíjamat, miután, a sikeres felvételit követően bekerültem a Pécsi Tudományegyetemre. Pszichológusi tanulmányaimat 2020 szeptemberében kezdtem meg, s várhatóan két év múlva fejezem be. Támogatást kapok: az első év után bekerültem Hungary Helps program ösztöndíjasai közé. Gondoskodnak rólam, szállás, ellátás tekintetében Felföldi László pécsi püspök, és elődjének, Udvardy Györgynek is köszönettel tartozom, pártfogásáért. Előttem két másik nigériai pap is érkezett, hogy Pécsen tanuljon: Martin Adimorah Chukwueloka orvosnak készül, Mark Okafor Chidubem pedig gyógyszerésznek. Amellett, hogy tanulunk, segítjük az angol nyelvű lelkipásztori munkát a Pécsi Egyházmegyében.
Hogyan lett pap? Mi ösztönözte erre?
A papság hivatás. Az Úr az, aki elhív. Fiatalkoromban sokat ministráltam, és már akkor erős vágyat éreztem arra, hogy pap legyek. Jézus Krisztust szolgálni különleges kegyelem. Ha nem erre a pályára szemelt volna ki az Úr, úgy gondolom, hogy egy másik hivatás felé terelte volna az érdeklődésemet, mert minden, amit az életben teszünk, Isten akarata szerint, az Ő és az emberiség szolgálatára kell, hogy irányuljon! Abból a 110 fiúból, akik beiratkoztunk a szemináriumba, végül csak 18-at szenteltek pappá. Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.
Milyen ország Nigéria?
Afrika legnépesebb országa Nigéria, becslések szerint több mint kétszázmillió lakosa van. Körülbelül 250 különböző etnikai csoport létezik, sokféle nyelvvel, szokással és vallással. A három legnagyobb etnikum a hausza (északon), a joruba (délnyugaton) és az igbo (délkeleten).
Az országban három fő vallás létezik: keresztény, muszlim és afrikai tradicionalista. Délen a keresztények vannak többségben, északon a muszlimok. A gazdaság gyenge, a nigériaiak több mint 60 százaléka a szegénységi küszöb alatt él. Ötből mindössze három háztartásnak van hozzáférése tiszta édesvízhez. A rossz kormányzás, a korrupció, a vallási harc és a hanyagság csak tetézi a problémákat. Az oktatás alulfinanszírozott, az egészségügyi rendszer elmaradott, csak az egyházak tulajdonában lévő missziós kórházak működnek jól. A közbiztonság rossz, gyakori a lopás, betörés, emberrablás. Az emberek mégis mosolygósak, vidámak, hittel teliek. 51 egyházmegyében mintegy ötvenmillió katolikus van. Sajnos nem mindenütt gyakorolhatják zavartalanul a vallásukat. Sokszor vannak üldöztetésnek kitéve.
Afrikáról az európai embernek a testiség jut eszébe. Hogyan élheti meg ott, egy fiatal férfi a cölibátust?
A papi nőtlenség nem idegen az afrikai beállítottságtól. Már a hagyományos vallásokban, az evangelizáló misszionáriusok megjelenése előtti időkben is létezett a kontinens egyes részein is. Ma is vannak, akik maguk döntenek emellett, s vannak, akiknek kötelező e szerint élni egyes kultúrákban. Ugyanakkor az afrikaiak nagyra értékelik a házasságot, a szülői szerepet, ami teljesen összhangban áll a kereszténységgel. Afrikában a katolikus papot a cölibátus miatt nagyobb tisztelet övezi, mint más egyházak lelkipásztorait. Tisztán élünk, leköt bennünket a munkánk. Nigériában a keresztények nagy száma miatt a lelkész sohasem magányos. Így könnyen hűek maradhatunk az elhíváshoz, emberi természetünk ellenére. Nem olyan nehéz ezt megélni, ha igazán megértjük, miről is szól a papság. Emberszeretet egy bizonyos határig, és határtalan Istenszeretet. Kispap korom óta őszinte barátságban vagyok mindenkivel, akivel kapcsolatba kerülök, mert Istent látom a felebarátaimban. Nyitott vagyok, de ha szükséges, meghúzom a határt, amit nem lépek át.
Az önmegtartóztatásról szól a nagyböjt is. Hogyan kell ezt megélni, és hogyan az azt követő húsvétot?
A nagyböjt nemcsak az önmegtartóztatásról és a nélkülözésről szól. Ez nem olyan időszak, ami tele van a „ne tedd” tiltásokkal. Ez az „én megteszem” időszaka. Oszd meg másokkal ételedet, javaidat, örömeidet! Ne fordulj el attól, amit nagyra tartasz az életben, hanem azon iparkodj, hogy a szegények is részesedjenek benne! Fagylaltozzatok a szegényekkel együtt! Ha módotokban áll, azokban a dolgokban, amiket nagyra tartotok, a kevésbé kiváltságosakat is részesítsétek! Ha csupán a megtartóztatásra koncentrálok, és nem lépek kapcsolatba másokkal, az azt jelenti, hogy nem értem a böjt lényegét. A bűntől viszont tartózkodni kell. Ennek legjobb módja az erények gyakorlása. Ilyen az önzetlenség és az adakozás is. Aztán jön a húsvét, amikor feltárul előttünk a kereszt titka. Keresztény életünk értelmetlen a kereszt nélkül. Húsvétkor értelmet találunk szenvedéseinkben, nehézségeinkben, és erőt merítünk a továbblépéshez. Az örömteli továbblépéshez, mert a húsvét a remény időszaka. Hisszük, tudjuk, hogy a földi szenvedést az égi dicsőség követi. Isten kegyelméből élünk, aztán eljuthatunk az örök hazába.
Miközben Afrikában egyre több a keresztény, Európában egyre kevesebb. Mi lehet ennek az oka?
Az első ok, tapasztalataim szerint az európai családok kis létszáma és szétesése. Erős, nagy keresztény családok alkotják az erős, nagy vallási közösségeket. Ahol felbomlanak a családok, ott kiürülnek a templomok, és nincsenek papjelöltek sem. Afrikában a család, a házasság és az utódok világra hozatala a kultúra alapértéke. A szülői szerep felülír minden más szerepet. A keresztény családok táplálják, gyarapítják az egyházat. A másik különbség a két kontinens között a modernizáció. Afrika is fejlődik, számunkra is fontos, hogy e téren is megértsük a dolgok lényegét, és ne hanyagoljuk el, ne veszítsük el a vallásunkat a modernizáció körülményei között sem. Európában az egyházat is „korszerűsíteni” akarják. Pedig mindennek megvannak a maga szabályai. Nem használhatjuk a kezünket fociban, se a lábunkat a kézilabdában. Afrikában elfogadják a tradíciókat. Nem akarnak mást, máshol, máshogy. Otthon, az iskolákban, a piacon és a munkahelyen is ugyanazt a keresztény életet és hitet élik.
Visszatér majd a hazájába?
Igen, tanulmányaim befejezése után nigériai lelkipásztor és a szegények pszichológusa leszek. Köszönöm, hogy itt lehettem, folyamatosan imádkozom Magyarországért, a Magyar Katolikus Egyházért és minden itt élő, jó emberért.
Ingyen kapta, ingyen is adja (vö. Mt 10,8)
Henry Ugokwe Nnaemeka 2020-ban érkezett Pécsre pszichológiát tanulni a nigériai Onitsha érsekségből, ahol Valerian M. Okeke a főpásztor, és Denis Isizoh a főegyházmegye segédpüspöke. Teológiai tanulmányai végeztével 2015-ben szentelték pappá. Azt megelőzően filozófiát tanult 2006-tól 2010-ig. Később neveléstudományi posztgraduális képzésre is járt. Magyarországra,Afrikában dolgozó missziós orvosok közvetítésével került. Önerőből nem tudta volna kifizetni se az útiköltséget, se a tandíjat, se a szállást, étkezést. Sokaktól kapott segítséget. Tanulmányai végeztével visszatér szülőföldjére, hogy a szegények lelkipásztora és pszichológusa legyen. Kemény munka vár rá egy olyan országban, ahol a gazdaság és az egészségügy elmaradott, az oktatás alulfinanszírozott, rossz a közbiztonság, és mindennapos dolog a vallásüldözés. Mindezek ellenére lelkes. A hit hirdetése és a pszichológia tanulmányozása is nagy örömöt okoz számára. Célja, hogy amit ingyen kapott, ingyen adja tovább a rászoruló embereknek.
Szöveg és fotó: Wessely Gábor
Pécsi Egyházmegye
