Június 19-én, úrnapján este Felföldi László megyéspüspök mutatott be ünnepi szentmisét a pécsi Szent Péter- és Szent Pál-székesegyházban, majd a főpásztor vezetésével körmenet kísérte az Oltáriszentséget a belváros főterén található Szentháromság-szoborhoz.
Felföldi László a szentmise köszöntőjében arra buzdított, hogy az Eucharisztiában, keresztény életünk csúcsában és forrásában újra és újra találjuk meg hitünk szent titkát, azt a csodálatos ajándékot, amit Krisztus rajtunk keresztül akar átadni a világnak.
Elmélkedésében kiemelte, Krisztus az ő Szent Testével és Vérével a szeretetnek arra a csodálatos, benső valóságra irányítja a figyelmünket, melyben kifejezésre jut, hogy Isten önmagában egy csodálatos szeretetközösség, melynek túlcsorduló ajándéka fiának, Jézus Krisztusnak a megtestesülése.
Jézus vágyva vágyik arra, hogy közösségben találkozzunk egymással – emelte ki szentbeszédében a főpásztor. Jézus kimondta a súlyos parancsot, a mindent átívelő és megerősítő küldetést: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre (1Kor11, 24).
Ezt a parancsot megőriztük, és újra meg újra meg kell újítanunk – figyelmeztetett a püspök. Ezt a parancsot ünnepeljük, átjárja az életünket. A parancs titkában pedig keresztény életünk legmélye van jelen: közösség, a világban való lét, a körmenet, amelyben megmutatjuk a világnak a küldetésünket.
Hitünknek, krisztusi tanítványságunknak, kereszténységünknek ezt a mélyét kell újra megtalálnunk és újra megélnünk. Nem csak itt a templomban. A családban, közösségeinkben, szomszédainknál, az utcánkban, ahol nekünk, keresztényeknek, időnként össze kell jönni, időnként le kell ülni, hogy megerősítsük egymást a hitünkben. Ezért visszük körmenetben az Oltáriszentséget, hogy újra és újra átjárja utcáinkat, közösségeinket, családjainkat, hogy az ő szívéhez hasonlóvá tegyen minket.
A keresztény ember, Krisztus tanítványának élete úrnapi körmenet. Lehet, hogy megtöretett, sebzett, néha megfáradt, de a világban, mint Krisztus gyógyító, éltető szeretete kell, hogy jelen legyen. Amikor körmenetben visszük az Oltáriszentséget, az emberek megállnak az utcán, bizonytalanul vagy érdeklődve ránk tekintenek, és nem értik, mi történik. De személyes életünk körmenete holnap reggel folytatódik, ahova a krisztusi szeretetet vinnünk kell magunkkal az emberek közé, mert ez a mi küldetésünk.
Jézus parancsa az olvasott evangéliumi részben így hangzik: Ti adjatok nekik enni (Lk 9, 13). A parancs ma is érvényes. Éhezik a világ a tiszta, isteni szeretetre, a jóra, a tanítványság éltető gazdagságára. Nem várhatunk másra, aki mellettünk él, nem kap mástól választ. Kevés, bizonytalan, talán zavarodott ez a hit, de ha elindulunk, megtapasztaljuk azt, amit egykor az apostolok: Mindnyájan ettek és jól is laktak, s végül még tizenkét kosárra való maradékot szedtek össze (Lk9, 17).
Erősítsük meg a hitünket, kérjük Istent, hogy ne engedje, hogy elszakadjunk tőle. Nagyon fontos, hogy érezzük ebben a felbolydult, bizonytalan, zavarodott világban a biztos kapcsolatunkat Istennel, a közösséggel és önmagunkkal – zárta úrmapi elmélkedését Felföldi László.
A szentmisét követően az Oltáriszentséget baldachin alatt kísérték a templom falain kívülre a főpásztor, a papok, a népes asszisztencia, az énekkar és a szép számban megjelent hívek, megmutatva a világnak és tanúságot téve hitükről és Isten szeretetéről.
A körmenet útvonalán gyermekek szórtak virágszirmokat az Oltáriszentség elé, mely nagyon régi és szép kifejezése a Krisztus iránti szeretetnek, tiszteletnek.
A menet a Dóm téren a székesegyháznál, a Ferencesek templománál, majd pedig az Irgalmasok templománál felállított, virággal díszített oltárnál állt meg útközben, ahol egy-egy evangéliumi részletet olvastak fel, majd áldásban részesítették a híveket. A körmenet a Széchenyi téren álló Szentháromság-szobornál ért véget.
Az úrnapi körmenetről készült fotók a galériában megtekinthetők.
Fotó: Hegyi László
Pécsi Egyházmegye
