A zord időjárás ellenére zsúfolásig megtelt zarándokokkal szeptember 17-én, Bátán a Szent Vér bazilika, ahol Mayer Mihály nyugalmazott püspök mutatott be ünnepi szentmisét az egyházmegye papjaival.
Az idei évben a kedvezőtlen időjárás-előrejelzések miatt a zarándokok testi épségének védelme érdekében a gyalogos és kerékpáros zarándoklat elhagyásával tartották meg a Pécsi Egyházmegye hagyományos bátai zarándoklatát.
Nem csupán a környékről, Tolna és Baranya megyéből, hanem a szomszédos egyházmegyékből, sőt még Nógrádból is érkeztek zarándokok a jeles ünnepre. A bazilikában több mint ötszáz zarándok vett részt az ünnepi szentmisén. A helybéliek közül sokan népviseletbe öltözve vonultak be a szertartásra a kereszt mögött.
Zarándokként mindannyian érezzük, hogy Jézus teste és vére most is jelenvaló - kezdte szentbeszédét Mayer Mihály. Nem csupán a múltban volt így, a Mohácsi csata előtt, vagy amikor a szentostyában itt, Bátán is megjelent a vér. A régmúlt és a jelen a liturgiában összekapcsolódik, eggyé válik. A liturgia ugyanis nem közönséges emlékezés múltbeli eseményekre, a liturgia jelenvalóvá teszi a szóban forgó valóságot. Amikor Jézus vérére emlékezünk, az a történelmi múlt és a jelen egységének kifejeződése.
A Szentföldön, Kafarnaumban mindig megmelítik a csodákat, melyek ott történtek, de ritkán ejtenek szót arról, hogy Jézus ott ígérte meg az Eucharisztiát – folytatta elmélkedését a nyugalmazott püspök. Amikor Jézus kijelentette, hogy az ő teste az élő kenyér, étel, az ő vére pedig ital, akkor sokan megbotránkoztak, és elfordultak Jézustól. Ekkor kérdezte meg Jézus az apostolokat: „Ti is el akartok menni?”. Erre válaszolta Péter: „Hová mennénk, Uram, neked örök életet adó a igéid vannak." Amikor Jézus az utolsó vacsorán hálaadással megtöri a kenyeret, az ő testét, és átnyújtja a bort, az ő vérét az apostoloknak, tanítványait mintegy emlékezteti: Látjátok, erről beszéltem.
Egy eucharisztikus csodáról szóló történetet is hozott a híveknek a püspök, mely megmutatja, hogy a természetfölötti valóság jelenvaló. Ilyen történt az olaszországi Sienában, 1730-ban, amikor augusztus 14-én, Szűz Mária mennybemenetele ünnepének előestéjén tolvajok törtek be a Szent Ferenc-bazilikába. A templomot átkutatva, eltulajdonították a több mint 200 szentostyát tartalmazó értékes ezüst kelyhet. A történet szerint néhány nappal később egy templomi perselyben bukkantak ismét rájuk. A csodás megmenekülést követően nem szolgáltatták ki a híveknek a szentostyákat, hanem szentségimádásban helyezték az oltárra. Mindenki csodálattal észlelte, hogy a szentostyák hosszú évek, évtizedek alatt sem indultak romlásnak, hanem megőrizték meglepő frissességüket és kellemes illatukat. Több vizsgálatot és kísérletet is végeztek rajtuk. 1789-ben Tiberio Borghese érsek 1789-ben a lepecsételt cibóriumba az átváltoztatott szentostyák mellé tíz évre elhelyezett nem átváltoztatott ostyákat is. Amikor tíz év elteltével egy bizottság kinyitotta a cibóriumot, megállapították, hogy a nem átváltoztatott ostyákból csak sötétsárga színű por maradt. Azóta számos szent és pápa zarándokolt el Sienába, hogy lerója tiszteletét, ahol az eucharisztikus csoda előtt napjainkban is minden hónapban szentségimádást tartanak.
A hagyományos bátai zarándoklat alkalmából mi is azért gyűlünk itt össze minden évben, hogy lerójuk tiszteletünket a szent ereklye előtt. Az ünnepi szentmise végén, Jézus Szent Vérének litániáját követően szentségi áldással bocsátotta útjukra a zarándokokat Mayer Mihály nyugalmazott püspök.
Fotó: Hegyi László
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
