A Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége szervezésében idén is megrendezték a zarándoklattal egybekötött székely búcsút, melyhez kapcsolódva október 8-án a Tolna megyei Kismányokon celebrált szentmisét Tamás József, a Gyulafehérvári Főegyházmegye nyugalmazott segédpüspöke a zsúfolásig megtelt a Magyarok Nagyasszonya-templomban. Koncelebrált Bartalus Zoltán, a Hargita megyei Mádéfalva plébánosa, Keresztes Andor máriagyűdi plébános, a Pécsi Egyházmegye székely referense valamint Bagi Sándor nagymányoki plébános.
A bonyhádi Szeplőtelen Fogantatás templomtól kora reggel gyalogos zarándoklat indult Kismányokra, ahol 1989-ben azzal a szándékkal épült a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére felszentelt templom, hogy a Bukovinából áttelepült székelyeknek legyen egy közös zarándokhelye. A templom különlegessége a szentély előtt álló székelykapu, ereklyéje pedig a bukovinai Hadikfalváról érkezett, hársfából készült Mária-szobor.
A hívek között sokan voltak, akik székelyföldi viseletbe öltözve érkeztek a liturgiára. Akiknek már nem jutott hely a templomban, azok rögtönzött kivetítőn követhették a szertartás pillanatait.
Tamás József nyugalmazott segédpüspök köszöntőjében felidézte, hogy a templom építtetői azt szerették volna, hogy legyen ez a templom Csíksomlyó az itt élő székelyek számára, ahol kifejezhetik és ápolhatják a Szűzanya iránti tiszteletüket és közbenjárását kérhetik, mint ahogy teszik ezt és a világ magyarsága is teszi a székelyek Mária- és búcsújáró kegyhelyén.
A szónok szentbeszédében a hallgatósághoz fordulva hangsúlyozta: „Őseitek nagy utat tettek meg a Székelyföldről Bukovinán keresztül, míg eljutottak idáig. Sok mindent kellett elviselniük, elviselnetek, de bármi történt, nem szakadtatok el a Jóistentől, bíztatok benne, tiszteltétek a Boldogságos Szűzanyát, közbenjárását kérve megmaradhattatok és élhettek itt. Kövessétek őseitek hitét, akik előttünk jártak a hit fényében, hogy megmaradhassanak Isten nagy szeretetében.”
A XXI. században újabb és újabb kihívásokkal kell benne szembenéznünk – elmélkedett a nyugalmazott segédpüspök. Nagy a csábítás, hogy elszakadjunk a múlttól, azoktól az emberi- és isteni értékektől, melyeket keresztény hitünkben nagyra értékeltünk és tartunk. A mai liberális világ emberségünkből, hagyományainkból szeretne kifosztani és olyan masszává összegyúrni, amivel azt lehet csinálni, amit akar. Szeretnének elszakítani a gyökereinktől, pedig ha egy virágot levágnak a gyökeréről, csak ideig-óráig díszeleg, azután elhervad. Ha a gyökereinktől, keresztény- és népi értékeinktől, hagyományainktól elszakítanak, olyanokká válunk, mint egy birkanyáj, melyet hol ide, hol oda terelgetnek – mutatott rá Tamás József.
A nyugalmazott gyulafehérvári segéspüspök kiemelte, a mai világban a pénz a legnagyobb úr, egyes hatalmasságok általa próbálják önmagukat isteníteni, és mindnyájunkat a pénz uralma alá hajtani azzal az ördögi kísértéssel, mellyel a gonosz még Jézus Krisztusnál is próbálkozott, amikor megkísértve őt, azt mondta neki: Mindent, amit látsz, neked adok, ha leborulva imádsz engem. A pénzben megtestesülő hatalomnak az a kísértése, hogy tönkretegyen minden isteni- és emberi értéket, mely által az ember valóban emberséges lehet, az lehet, akinek az Isten megalkotta a maga képére és hasonlatosságára.
A szónok Mécs László papköltő szavaival buzdított a kísértéssel szembeni ellenállásra: Ahogy a pisztrángok megtanultak az árral szemben úszni, nekünk is úgy kell a helyünket megtalálni a mai világban, fölvenni a küzdelmet és a harcot, nem engedni, hogy a szirénhangok elcsábítsanak, és messze elsodorjanak a Jóistentől.
Őseink ragaszkodtak Istenhez, igazán vallásos emberek voltak, mert felismerték, amit az Úr Jézus a sziklára épített házról megfogalmazott a hegyi beszédben, és amelyet Szent István királyunk is a legfontosabbnak tekintett: ahogy az okos ember sziklára, Istenre és a vallásos életre építi a maga házát, úgy mi is építsük a magunk életét a hitre, mint sziklára, mely kiállja az élet viharait, nem omlik össze. Őseink ragaszkodtak a Szűzanyához, tisztelték, miképpen Szent István királyunk is, aki halála előtt a Boldogságos Szűz kezébe tette országát és népét, és így lett a Szűzanya a Magyarok Nagyasszonya. Ahogy Prohászka Ottokár Székesfehérvár egykori püspöke fogalmazott a magyarság 1000 éves évfordulóján: „Ha ez a nép a Szűzanya erényeit az életébe beleoltja, akkor fertőbe nem jut, és nem pusztul el”. Ha úgy tudunk hinni, ahogy a Szűzanya hitt a Jóisten angyali üdvözletben küldött szavainak, és úgy tudunk engedelmeskedni, ahogy Mária válaszolt az angyal szavára, és ha mi is olyan alázatosak tudunk lenni, és úgy tudjuk szolgálni Istent, ahogy a Boldogságos Szűz szolgálta földi életében az egyszülött fiát és szolgál most minket, akkor az életünk emberi élet marad és olyanná lesz, amilyennek a Jóisten elképzelte azt. Legyen nékem a te igéd szerint – az életünk helyzeteiben ki kell tudni mondani ezeket a szavakat, amiket Mária felelt az angyalnak, mert Isten jobban tudja, mi válik nekünk javunkra, mi munkálja számunkra az üdvösséget – elmélkedett Tamás József.
A búcsúi szentmise püspöki áldással zárult, majd a találkozó a Székely Porta udvarán koszorúzással, valamint a Székely Csűr átadásával és megáldásával ért véget.
* * *
A Bukovinai Székelyek Búcsúja és Székely Találkozó küldetése, hogy az egykor Bukovinából származó, ma már számtalan helyen szétszóródva élő székelyek és leszármazottaik számára alkalmat nyújtson a beszélgetésre, a régi emlékek felelevenítésére, a rég elfeledett rokonságok felfedezésére, új ismeretségekre.
Fotó: Hegyi László
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
