Kórházlelkészségi önkéntes szolgálatra újonnan jelentkezőknek tartottak szakmai napot október 15-én Pécsen, a Püspöki Hivatalban. A szolgálathoz a közelmúltban csatlakozott tizenhat önkéntes szolgálattevő a Pécsi Egyházmegye kórházlelkészi szolgálatának működésével és lelkiségével ismerkedett meg.
A köszöntő és a napindító imádság után Nyúl Viktor, a szolgálat lelki kísérője örömét és háláját fejezte ki a résztvevők jelenlétéért és nyitottságáért. Előadásában felelevenítette a szolgálat történetét, majd bibliai történeteken keresztül szemléltette, hogy milyen emberi tulajdonságok és motivációk szükségesek ahhoz, hogy eredményes lehessen egy beteglátogatás. Az irgalmasság gesztusait – közelség, meghallgatás, ima - állította a kórházlelkészségi szolgálat önkéntesei elé követendő mintaként. Beszédében emlékeztetett rá mindenkit, hogy a szerető, hozzánk közel lévő Jézus mindig segítségül hívható a beteglátogatások során.
A látogatói hozzáállás, attitűd mellett elengedhetetlen a szeretetet, a jóság és a hit, az élő istenkapcsolat, amely ha nincs a beteglátogató szívében, nem lesz érthető a tanúságtétele, nem érhet célba a vigasztalás, bátorítás – hangsúlyozta Nyúl Viktor atya.
A lelkiségi részt követően szakmai ismeretekkel folytatódott a nap. Alapelvekről és gyakorlati lépésekről is szó esett, melyek szükségesek ahhoz, hogy létrejöhessen a biztonságos kapcsolatteremtés a meglátogatottal. Dr. Fehér Hajnalka betegjogi képviselő bemutatta az egészségügyi környezet etikai- és betegjogi alapjait, ahol az önkéntesek szolgálnak. A kommunikáció, a nyitottság és a felkészültség alapvető fontosságú, melyet nehezítő körülmények, módszerek és elhangzó mondatok is befolyásolhatnak.
Fazekas Zsófia, a Pécsi Egyházmegye kórházlelkészségi beteglátogató munkatársa a beteglátogató szolgálat során szerzett személyes tapasztalatait osztotta meg, valamint a látogatás gyakorlati lepéseiről és a kórteremben zajló beszélgetéshez kapcsolódóan adott szempontokat. A kórházi személyzet oldaláról is megvizsgálták az önkéntes tevékenységet: ők azok az emberek, akik gyakran számíthatnak a munkájukat is segítő, a sokszor magányos és gondokkal küzdő betegeket meglátogató, velük beszélgető szolgálattevőre.
A nap személyes tanúságtételekkel zárult. Kovács Sándorné és Szemerjay Zsuzsa önkéntesek arról beszéltek, hogyan készülnek fel egy-egy napra. Ők imádsággal, a Szentírás olvasásával nyitják meg lelküket, hogy elég fogékonyak legyenek embertársaik szükségére, megértsék, sokszor szavak nélkül is, mire van szükségük, mi lakik a másik szívében. Walter György beteglátogató egy belvárosi klinikán szerzett tapasztalatairól mesélt, a jókívánságok és áldások szerepét hangsúlyozta mind a betegek mind a dolgozók felé.
Ez a nap nemcsak arról szólt, hogy az új önkéntesek megismerhessék a betegek felkeresésének és a velük való beszélgetések módját, hanem alkalom arra, hogy a beteglátogató önkéntesek találkozzanak egymással, tapasztalatot cseréljenek, megoszthassák motivációikat, örömeiket és nehézségeiket.
Szöveg és fotó: Jáger Eszter kórházlelkészségi munkatárs
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
