Megújult és megszépült az 1937-ben épült és Szent Borbála, a bányászok védőszentje tiszteletére felszentelt templom homlokzata a rajta látható Krisztus-ábrázolással, az épület árkádsora és az azokhoz felvezető lépcsősor. A templomot és a hívek közösségét Felföldi László megyéspüspök áldotta meg szentmise keretében október 30-án. A liturgián koncelebrált Kovács József püspöki titkár és Dallos Tamás plébános.
Rendhagyó módon a templom előtti téren gyülekeztek ünnepi szentmisére a hívek Komlón, ahol Dallos Tamás plébános köszöntötte a megjelenteket. Köszönetet mondott a kormányzati támogatásból, valamint a hívek közösségének nagylelkű adományaiból megvalósult munkálatokért, és felkérte Felföldi László pécsi megyéspüspököt a templom és a közösség meg áldására, majd a liturgia a templomban folytatódott.
A főpásztor szentbeszédében a megújulásról elmélkedett. Rámutatott, mindennapi életünk, sorsunk megújulásokat hordoz, melyekkel ha nem élünk, óriásit veszítünk. Nem lehet megmondani, hogy az emberi életben milyen gyakorisággal lehet a megújulást megélni, de vannak olyan pontok, ahonnan már nem mehetnek tovább úgy a dolgaink, ahogy előtte, újra kell gondolni az életünket, újra kell azt tervezni.
Erről szól a mai evangéliumi szakasz, Zakeus története (Lk19, 1-10). Zakeus, okos, vagány, gazdag, jól szervezte az életét, de érzi, hogy valami nincs a helyén, nincs rendben. Zakeusnak megszületik egy érzés a szívében, egy döntés az életében, hogy szeretné látni és megismerni Jézust, mert hallotta, hogy sok-sok embernek megváltozott Jézus mellett az élete. Találkozni akar vele, elindul, de tudja, hogy a tömegtől nem láthatja, talán még a szavai sem jutnak el hozzá, ezért felmászik egy fügefára. Kimozdul a tömegből - hangsúlyozta beszédében a megyéspüspök.
Szomorú pillanat, amikor emberek eljönnek a templomba, de kívül állnak meg, beszélgetnek egymással, nem lépnek be - emelt ki a beszédében egy, a mindennapi életből vett példát a főpásztor - majd rámutatott, hogy a tömeg nem engedi, hogy egy kicsit beljebb kerülve Jézus tanítása eljusson a szívükhöz. Szeretnének változtatni, mert elindultak az Isten házába, de belépni nem mernek, pedig amíg nem lépnek, amíg nem lépünk, addig nem lesz változás az életünkben.
Zakeus ezt megteszi, és Jézus a nevén szólítja. Isten tudja a nevünket. Megszólít, ami miatt lehet, hogy kicsinek érezzük magunkat, zavarban vagyunk. Jézus ismer minket. Ismeri a szenvedéstörténetünket, találkozni akar velünk és segíteni, nem számon kérni, hanem megfogni a kezünket, mert azt akarja, hogy nekünk jobb legyen. Mikor Jézus megszólítja, Zakeus is felszabadul a teher alól, ami miatt szégyellte magát. Rendelkezik az életéről és a vagyonáról. Változtat, másoknak is ad, osztogatni kezdi, amije van.
Az életben a legnagyobb teher az oda nem adott szeretet, mert megfullaszt, tönkretesz - figyelmeztetett a püspök. Amikor Istennel találkozunk, utána merünk adni. Mert csak a nagystílűen odaadott szeretet, emberi jóság szabadít fel önmagunk megnyomorításából és tesz szabaddá a családunkban, a közösségeinkben, hogy ahogyan Jézus mondja: „Üdvösség köszöntsön erre a házra” (vö. Lk 19,9).
Megújult ez a templom, de a legfontosabb, hogy itt bent, a szívünk is megújuljon. Vigyük magunkkal ennek a képét, nézzük meg Zakeus példáján keresztül, hogy mi akadályoz minket abban, hogy szabadok legyünk, hogy jó hangulat legyen otthon a családban, közösségeinkben. Merjünk elindulni, merjünk kimozdulni, kézbe venni a Bibliát, szolgálatot vállalni, amit kér tőlünk az Isten. Ma üdvösség köszöntött erre a házra, ma kell elinduljunk, hogy szép szeretet és igazi öröm legyen a szívünkben, a saját életünkben és a szeretteink életében – zárta szentbeszédét Felföldi László.
A főpásztori áldás után az ünneplés szeretetvendégséggel, egymást kölcsönösen néven szólító beszélgetésekkel folytatódott.
Fotó: Hegyi László
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
