Szűz Mária bemutatása ünnepén, november 21-én gyermekekkel népesült be a lippói templom. Felföldi László pécsi megyéspüspök mutatott be búcsúi ünnepi szentmisét a Baranya megyei község templomában számos egyházmegyés pap koncelebrálásával.
A főpásztor elmélkedésében Szűz Mária bemutatásának ünnepéhez kapcsolódva elmondta, hogy Erdélyben és a Hajdúságban, Debrecenben is él az a szokás, hogy az újszülött csecsemőt útban hazafelé a kórházból a templomba viszik először, hogy bemutassák az Istennek és hálát adjanak neki az új életért. Jézus édesanyját, Máriát, szülei, Szent Anna és Szent Joachim vitték el a templomba bemutatni őt Istennek.
Felföldi László megyéspüspök a gyermekekhez fordulva, a padsorokból kiszólított elsős és másodikos általános iskolás fiúk példáján szemléltette, hogy a Jóisten minden emberre teljesen egyedi, megismételhetetlen lehetőséget, titkot bíz, olyat, amit senki másra.
Minden gyermekkel saját üzenetét küldi az Isten a világnak: azért születnek a gyermekek, hogy Isten szép üzenetét, szeretetét elmondják, hogy a világ ettől jobb és gazdagabb legyen. Máriára is különleges feladatot bízott az Isten, ő lett a Megváltó édesanyja, Józseffel együtt ő nevelte fel Jézust.
A felajánlás azt jelenti - folytatta immár a felnőttekhez fordulva a főpásztor -, hogy elfogadjuk a gyermeket olyannak, amilyen, és akár otthon, akár az iskolában, a hittanórán úgy tekintük rájuk, hogy az Isten tervét kell megvanósítaniuk, nekünk pedig ezt a tervet kell szolgálnunk.
Ma sok gyermek élete azért szomorú és nehéz, mert nem az Isten tervét szolgálják, hanem a felnőttek a saját elképzeléseiket igyekeznek megvalósítani bennük és általuk. A világ a maga gondolatait, ügyeit akarja megvalósítani, de az ember csak abban boldog, amire teremtették - magyarázta a püspök.
Amikor Máriát bemutatták a templomban, kezdetét vette Mária lelki felkészítése a nagy feladatra, hogy a Megváltó édesanyja legyen. Valójában Anna és Joachim az Istennek történő átadásával Máriát saját útjára engedték. Ahogy pedig Mária életében, úgy minden gyermek életében eljön az az időszak, amikor már türelmetlenül szeretné saját útját járni. Ezekben a nehéz időszakokban kell nekünk, felnőtteknek úgy mellettük állni, hogy megtalálják saját élethivatásukat, saját útjukat, az Isten akaratát életükben. Ebben a tágabb család, a közösség is segítheti őket. Ezen az úton pedig legfőbb támaszunk a hit.
Az elmélkedés zárásaként Felföldi László házi feladatot is adott a jelenlevő iskolás gyermekeknek: minden gyermek köszönje meg édesanyjának, illetve édesapának az életet és azt, hogy szeretik őt, illetve kedvenc tanítójuknak az irántuk tanúsított szeretetét, és azt, hogy tanítja, neveli mindnyájukat.
Fotó: Hegyi László
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
