Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja… Az Üdvözlégy imádság második részét bevezető, Máriát megszólító mondatról Máger Róbert püspöki irodaigazgató adventi elmélkedésének főbb üzenetét adjuk közre.
Szűz Mária valósággal és tulajdonképpeni értelemben Istenanya. Ezt a hitigazságot a 421-es efezusi zsinat emelte dogmává, hittétellé, ugyanakkor már korábban megtaláljuk az Egyház liturgiájában. A III-IV. századból való a legősibb Mária-imádság, amit ismerünk: „Oltalmad alá futunk Istennek Szent Szülője”, mely régebbi, mint maga a hittétel, de az Istenszülő kifejezést már megtaláljuk benne. Egy hittétel ugyanis sohasem új igazságot fogalmaz meg, hanem ünnepélyesen felhívja a figyelmet egy meglévő valóságra.
Ez a megszólítás hitünk egyik legmélyebb misztériumába vezet minket, a megtestesülés titkába, hiszen amit a katolikus hit Máriáról vall, azon alapszik, amit Krisztusról hiszünk. Amit azonban a Szűzanyáról vallunk, az mindig egyre jobban megvilágítja számunkra a Krisztusba vetett hitünket. Nem választható el Mária-tiszteletünk a Krisztusba vetett hitünktől, ugyanakkor azt is jelenti, hogy az Egyházban a Mária-tisztelet nem egy járulékos eleme az Egyház tanításának, hanem szervesen következik hitünk lényegéből. Abból, hogy a második isteni személy emberré lett, belépett az emberi történelembe, közénk jött és ehhez egy konkrét emberi személy, Mária méhében fogant és tőle született a világra.
Az újszövetségi Szentírásban nem találjuk meg az Isten anyja nevet, de a benne szereplő megfogalmazások megvilágítják számunkra és csirájában hordozzák ezt az igazságot. János evangéliuma egyszerűen csak Jézus anyjának nevezi Máriát. Lukács evangéliumában Erzsébet az Úr anyjának, a Magasságbeli Anyjának nevezi. Ha tehát Jézus, a Szentháromság egyik személye valóságos Isten, egyúttal valóságos emberként test szerint Mária gyermeke, és Jézusban ez a két természet, az isteni és az emberi, keveredés nélkül, de teljes egységben, elválaszthatatlanul van jelen, nem félig Isten és félig ember, hanem teljesen Isten és teljesen ember, és Mária ennek a Jézusnak az édesanyja, akkor méltán mondhatjuk, hogy ő Isten anyja, hiszen Jézus Isten és benne az isteni és emberi természet nem elválasztható. Az Istenszülő cím sokkal többet árul el Jézusról, mint Máriáról.
A liturgia szövegei a hit igazságait világítják meg, szemlélésre és rácsodálkozásra hívnak minket. Amikor imádkozunk és énekeljük a szent énekeket, mindig a hit titkait szemléljük. Amikor az Üdvözlégyet imádkozzuk, Márián keresztül rácsodálkozunk Jézusra, szemléljük az ő személyét és szeretetét, hiszen Mária mindig Jézusról beszél nekünk, nem önmagát, hanem Szent Fiát állítja a középpontba. Ennek a szemlélésnek, imádságnak akkor van értelme, ha ebből számunkra a mindennapokban Krisztus követése fakad. Mária anyasága ugyanis két szinten valósul meg, fizikai és lelki szinten. Mária nemcsak testében hordta a méhében Jézust, hanem már előtte lelkébe fogadta, a szívében. Ezen a szinten, a hit szintjén követhetjük az ő magatartását: hittel fogadjuk Jézust. Befogadjuk az ő személyét, szeretetét, az ő kegyelmét és ezt akarjuk megélni és továbbadni, hallgatni és tetté váltani Isten üzenetét. Mária az isten anyja erre hív, erre szólt mindnyájunkat.
2022. december 21-én, a pécsi székesegyházban celebrált roráté szentmise, benne Máger Róbert püspöki irodaigazgató elmélkedésével, megtekinthető a Pécsi Egyházmegye YouTube-csatornáján:
Az adventi készület roráté szentmiséken hallható elmélkedései egy vezérfonal mentén haladnak a pécsi székesegyházban celebrált szentmiséken, melyet ebben az évben az Úr imádsága és az angyali üdvözlet sorai adják. Az egyes szentmisék tematikájának részletei megtekinthetők ITT.
Nyitókép fotó: a csikóstőttősi Szentháromság-templom falfestménye, Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
