Siklósra látogatott Felföldi László pécsi megyéspüspök január 22-én, Szent Vince vértanú, a vincellérek védőszentje ünnepnapján, amikor a szőlősgazdák a Villányi borvidéken hagyományos termésjósló ünnepet tartották. A rendezvényen jelen volt Dr. Őri László, a Baranya Vármegyei Önkormányzat elnöke, Riegl Gábor, Siklós város polgármestere, valamint a Szent György Lovagrend és a Siklósi Borbarátnők Borrendi Egyesülete tagjai.
Szent Vince, a kora keresztény idők szentjének legendája nem ad magyarázatot a szőlővel és borral való kapcsolatára. Valószínű, hogy nevének eredete (Vin Cent, azaz százszoros bor) az oka, hogy a borászok, pincemesterek, szőlőművesek, vincellérek védőszentje lett. A Vince név jelentése: győzedelmes. Szent Vincét kezdetektől úgy tisztelték, mint aki legyőzi a tél sötét hatalmait és előkészíti a közeledő tavasz útját.
Hazánkban sokfelé elterjedt régi szokás, hogy Vince napján a szőlősgazdák Isten áldását kérik a tőkékre. Meglátogatják a pincéket, megkóstolják egymás borait, valamint vesszőt vágnak a szőlőből, amit aztán vízbe tesznek. A kihajtott, ún. vincevesszőből következtetnek az az évi termésre. A gazdák az időjárást is figyelik, úgy tartják, ha „Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince”, azaz, ha ezen a napon olvad a hó, esős az idő, akkor jó szőlőtermés várható. Sok helyen papot hívnak, s a tőkékre Isten áldását kérik, az ültetvény négy sarkát pedig szenteltvízzel vagy borral hintik meg.
Felföldi László püspök Siklóson, az akasztófa-dűlői keresztnél mondott köszöntőjében kiemelte, hogy Jézus, amikor az emberről beszélt példabeszédeiben, sokszor a szőlővesszőhöz hasonlította az emberi életet. Miként a szőlővesszőnek is kapcsolatban kell lennie a szőlőtővel, hogy tápanyagot szívhasson magába, úgy kell az embernek is kapcsolódnia Krisztus tanításához: „Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz” (Jn 15,4-5).
A szőlőfajták megőrzéséről szólva a püspök kiemelte, ha két különböző szőlőfajtát ültetünk egymás mellé, azok sosem fognak eggyé, azonossá válni. Ötven év múlva is megőrzik sajátságaikat, mindegyik a saját fajtája szerinti gyümölcsöt fog teremni. Így van ez az emberi életben, családjainkban, a közösségekben. Mindenkinek saját, egyedi feladata, termése van, amit ha nem terem meg, megfosztja saját magát és a világot is valami értékestől.
Végezetül a főpásztor Isten áldását kérve megáldotta a szőlőtöveket és a nemzeti színű szalaggal átkötött vincevesszőket, majd a gazdák és vendégeik a kiváló évjárat reményében forralt borral koccintottak az idei bőséges termésre.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
