Megkapó hangulatú könyvbemutatón mutatta be és adta át Lovász Zsolt iregszemcsei plébános az általa írt képes helytörténeti alkotást január 27-én a község és környéke közösségének. A zsúfolásig megtelt Bartók Béla Művelődési Házban megtartott bemutatón sok olyan helybéli részt vett, akik saját családi dokumentumaikkal, visszaemlékezéseikkel és fotóikkal hozzájárultak a könyv anyagához.
Lovász Zsolt plébános igazán nem szokványos módon szólította meg Iregszemcse lakosait: öt éven át – a lelkipásztori szolgálat mellett – azzal foglalatoskodott, hogy tanulmányozott és feldolgozott korábbi helytörténeti kutatásokat, és könyvet írt a település több évszázados történetéről. A munkálatokba pedig az Iregszemcsén élőket és az onnan elszármazottakat is bevonta. Riczel Etelka – a kiadvány olvasószerkesztője és az est szakmai háziasszonya – 50 évig élt távol Iregszemcsétől, mielőtt anyai ősei szülőfalujába visszatért volna, és nekifogott a helytörténet kutatásának. Az eredmény tekintélyt parancsoló: mintegy 720 oldal terjedelmű, A4-es formátumban, fotókkal gazdagon illusztrálva, 20 oldalas irodalomjegyzékkel kiegészítve.
A könyv bemutatja a település történetét az őskortól napjainkig, aztán ahogy lapozunk benne, megismerkedhetünk a település hitéletének, egészségügyének, oktatásügyének és művelődésének a történetével – fogalmazott Lovász Zsolt atya.
„Azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne” – emelte ki köszöntőjében Dobos Andrea, a művelődési ház programjainak - immár 30 éve - szervezője. Akik itt vannak, szinte mind otthonként tekintenek Iregszemcsére. Azért, mert a településről származnak, vagy azért, mert ott telepedtek le.
A helytörténeti munka kiindulópontjául Székely Benjámin református lelkész könyvespolcáról származó szöveggyűjtemény szolgált, mely az 1960-as években íródott. Az iregi születésű – magyar–lengyel gyökerekkel rendelkező – Gazdáné Szczaurski Ágnes és férje, Dr. Gazda István tudománytörténész szorgalmazta 20 évvel ezelőtt, hogy Iregszemcsének is legyen tudományos értékű helytörténeti kiadványa.
E könyv szellemiségét legjobban a „Mátyás szolgái” című rajzfilmből származó idézet ragadja meg, mely a kötet elején kapott helyet:
„Fogadd e színarany tollat becsülésem jeléül, hiszen ez a kicsiny szerszám erősebb a kardnál, hosszabb az emberi életnél. Mi már rég porrá leszünk, amikor e soraid még mindig hirdetik és megítéltetik életünket és tetteinket. Legyen hát becsülete a tollnak, mely az idő földjét szántja, és tanúskodik a jövendő előtt” – mondta maga Mátyás király.
A könyv elkészültére döntő hatással volt három szakértő, akik közreműködtek a kiadvány anyagának előkészítésében egy 2016-os pályázathoz: Aradi Gábor, a Tolna Vármegyei Levéltár főlevéltárosa, Balázs Kovács Sándor, a Wosinsky Múzeum munkatársa és Szilágyi Mihály. A levéltárnak akkor már nyugalmazott igazgatója tízoldalas szakvéleményt írt az anyagról - a pályázat azonban nem nyert. Rá egy évre Lovász Zsolt plébániai kormányzó megérkezett Iregszemcsére: 2019-ben nekiállt, és minden hiányosságot – amit a lektori vélemény tartalmazott – pótolt, sőt, kicsit még túl is teljesítette az eredeti tervet.
A könyv munkacíme Bartók Béla által Felsőireghen 1906–7 között gyűjtött népdal kezdő sora volt: „Az ürögi faluvégen…”. Lovász Zsolt azonban úgy vélte, ezzel a település alvégén lakók nem éreznék magukénak a könyvet. Ezért Bartók népdalgyűjtéséből keresett egy olyan, itt gyűjtött, másik népdalt, amelynek szövege minden iregszemcseit megszólít. Így lett végül a kötet címe: „Ez az Ürög szép helyen van…”. A Bartók által lejegyzett eredeti kottában – amely az MTA BTK Zenetudományi Intézetének honlapján megtekinthető (http://www.zti.hu/tisztaforras/jpg/BR_05590_01.jpg), ugyan a régies ’helen’ szó szerepel, de végül a szerkesztők úgy döntöttek, hogy – élve a szerzői szabadsággal – mai írásmóddal írják, nehogy valaki azt gondolja, hogy már a címben helyesírási hibát vétettek. A népdal szövegében egyébként több régies kifejezés található, ami ma már magyarázatra szorul (pl.: a ’tulipiros’ nemcsak piros szín, hanem egy szőlőfajta is):
Ez az Ürög szép helen van,
a szőlőhegy mellette van,
ott terem a tulipiros...
A kutatómunka során az alkotóknak sikerült hozzájutniuk a Viczay–Kornfeld kastélynak először a Nemzeti Múzeumban, majd az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött vendégkönyve digitalizált változatához, melyből kiderül, kik voltak azok az ismert személyek, akik Iregszemcsére, illetve annak kastélyába látogattak a múlt század elején. Megtalálható a vendégkönyvben például az indiai származású Rabindranáth Tagore költő bejegyzése, a világ első, nem európai Nobel-díjasáé, aki bejárva az egész világot, 1926-ban Balatonfüreden találta meg a boldogságot, ahol a szívkórházban kezelték. Képzőművész felesége még rajzolt is a vendégkönyvbe...
A kiadvány bevezetőjében Andrásfalvy Bertalan Széchenyi-díjas néprajzkutató, egyetemi tanár megállapítja:
A szerző az irodalomjegyzékben felsorolt mintegy félezer forrásmű felhasználásával olyan részletesen mutatta be a falu köz- és művelődéstörténetét, hogy ehhez hasonló más történeti munkákban ritkán található. (...) A könyv külön értéke, hogy idézi az eleven szájhagyomány kincseit: dalok, mesék, szokások, hiedelmek, helyi szófordulatok és lakodalmi rigmusok, melyek megfogalmazásai meglepően találóak. Ezen írásmű legfontosabb tanulsága, hogy a helytörténet, a honismeret és a néphagyomány tanulmányozása, s főként megjelentetése elengedhetetlen történelem-felfogásunk gyökeres megváltoztatásához. (...) Bízom benne, hogy születnek még ilyen igényes írások, amelyekkel erősíthetjük nemzettudatunkat, felszíthatjuk hazafiságunkat, és alakíthatjuk magyar jövőnket.
A könyvbemutatón a jelenlevők a helyi Bartók Béla Nyugdíjasklub, a Harmónia Énekegyüttes és a REFrén Kórus előadásában Bartók helyben gyűjtött népdalaiból hármat hallgathattak meg, illetve érdekes szemelvényeket ismerhettek meg a község történetéből. Az egyik szerint a település katolikus temploma nagyharangjának latin felirata szerint Iregszemcse község valamikor régen mezőváros volt. Egy másik szerint pedig 1945 januárjában az akkori nagy havazás akadályozta csak meg, hogy az egész falut kitelepítsék. Már mindenki összecsomagolt, mert a közelben volt várható a német és az orosz hadsereg összecsapása.
A kitelepítés elmaradt. Sajnálatos, hogy nem így történt a faluban élő zsidókkal, akiket Pincehelyen gyűjtöttek össze, hogy onnan hurcolják el őket. Rájuk emlékeztet az Emlékparban a „Haláltáborba elhurcoltak” piramisa, valamint a bemutató napja is, mely a holokauszt nemzetközi emléknapja. A gyertya értük is égett…
Tolna vármegyében a Tamásitól mintegy 10 km-re fekvő, alig 3000 fős népességű, egykori grófi birtokként működő Iregszemcse ma is él és virágzik. A település polgármestere, Tóth Szabolcs díszoklevelet adományozott a képviselő-testület nevében a helytörténeti kötet elkészítéséért Lovász Zsolt plébánosnak, aki egyben ezzel a könyvvel búcsúzott a településtől, hiszen Felföldi László megyéspüspök 2023. február 1-jével Hosszúheténybe helyezte át.
Az Ez az ürög szép helyen van című helytörténeti kiadvány megvásárolható az iregszemcsei Bartók Béla Művelődési Házban, de mivel az első kiadás példányait két nap alatt elkapkodták, ezért az utánnyomásra valamelyest várniuk kell az érdeklődőknek.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
