Május 6-án Pécsett gyűltek össze a Pécsi Egyházmegyei Karitász szolgálatában részt vevő önkéntesek és munkatársak, akiknek tartalmas és lelkileg is nagyon megerősítő találkozásban volt részük Felföldi László megyéspüspök atya vezetésével.
A Pécsi Egyházmegye mintegy 20 településéről érkezett plébániai önkéntes csoportok képviselői reggel közös szentmisével kezdték a napot a székesegyházban, melyet az Egyház szeretetszolgálatáért ajánlottak fel.
A Szentmise homíliájában Felföldi László a Karitász szolgálattévőinek lelki megerősítését helyezte a középpontba: Mi a legnyomorúságosabb teher a világban? – tette fel a kérdést a megyéspüspök, majd hozzátette: Az, hogy nem vagyunk otthon! És ez nem csak a menekültekre vonatkozik, hanem ránk is, arra, hogy nem vagyunk Isten közelében és az ő jelenlétében. Ez az otthontalanság vonatkozhat a családra, a fiatalokra, vagy a közösségekre is. Jézus azt mondja, hogy: „Atyám házában sok hely van” (Jn 14, 1-6). Jézus azt akarja, hogy találjuk meg az otthont, és utat mutat nekünk arra, hogyan törekedjünk erre a munkánkban, a szolgálatunkban, hogy el tudjuk vezetni erre az útra a rászorulókat is.
Ezek a folyamatok bennünk történnek, ugyanakkor azokban az emberekben is, akik a Karitász-csoportokhoz fordulnak segítségért. Így személyesen tapasztalhatja meg mindenki azt a csodát, ami átformálja az embert. A fizikai adományozás mellett ezeknek a lelki ajándékoknak a továbbadása a Karitász feladata. „Nézzetek Jézusra, nézzetek az Atyára, és azokat a csodálatos tetteket kell folytatni, amiket Jézus tett! Lehajolni, felemelni, közel menni, megérinteni, és hittel, örömmel, szeretettel, szép emberi életet élni abban az életben, amit az Atyától kaptunk, és amiben külön-külön otthonra kell találjunk. Mert ha otthon vagyunk a sorsunkban, akkor lesz igazi szeretettel és keresztény örömmel átitatott életünk” – fogalmazott Felföldi László püspök.
A délelőtt programja a Dóm Kőtárban előadásokkal folytatódott. Először Besenczi Zsolt egyházmegyei karitászigazgató köszöntötte a vendégeket. Besenczi Zsolt beszámolt a Szentatyával történő találkozásról Budapesten, a Rózsák téri templomban. Erre az eseményre a Pécsi Egyházmegyéből összesen 17 fő kapott lehetőséget – munkatársak, önkéntesek és rászorulók - hogy tanúságtételek mellett közösen imádkozva, énekelve hallgathassák Ferenc pápa tanítását a szegények szolgálatról.
Az igazgató - megosztva személyes érzéseit - elmondta, hogyan tapasztalhatták meg kézzelfoghatóan azt, amiről a pápa beszélt. A Szentatya a beszédében így fogalmazott:
A szegények és a rászorulók állnak – ezt soha ne feledjük! – az evangélium középpontjában: Jézus ugyanis azért jött, hogy „örömhírt vigyen a szegényeknek” (Lk 4,18). Ez izgalmas kihívás elé állít bennünket, hogy az általunk vallott hit ne legyen egy életidegen szekta foglya, és ne váljon áldozatává egyfajta „lelki egoizmusnak”, vagyis egy olyan lelkiségnek, amelyet a saját belső nyugalmam és elégedettségem érdekében alakítok ki. Az igazi hit ezzel szemben az, amely kényelmetlen, amely kockáztat, amely kilép a világba, hogy találkozzon a szegényekkel, és képessé tesz arra, hogy saját életünkkel a szeretet nyelvét beszéljük.” Majd személyes élményeit megosztva az igazgató hozzátette: Ha szeretném átadni, hogy ez hogyan jött meg a szívünkbe, amiről beszélt a Ferenc pápa, akkor igazán a találkozó végén történtek kapcsán történt meg ez a csoda. A találkozó végén ugyanis a szendrőládi cigányok énekelték el teljesen spontán a Szentatyának az Ároni áldást, aki nagyon meghatottan fogadta ezt a gesztust. És ekkor az egész templom egy szívként dobogott, mindenki énekelt, és teljesen megszűnt a különbség rászoruló és segítő, pap és civil között. Ez az az integráció, amiről a segítő munkában mindig beszélünk, és ez itt megtörténhetett.
A tanúságtétel után Felföldi László püspök tartalmas és szívhez szóló előadása következett a szeretetről és a szolgálatról. Püspök atya először minden résztvevő karitászcsoportot külön-külön köszöntött: Bicsérd, Bóly, Dombóvár, Egerág, Harkány, Hőgyész, Iregszemcse, Kékesd, Komló, Mohács, Pécs, Pécsvárad, Pellérd, Siklós, Szakcs, Szalánta, Szászvár, Szekszárd, Tamási, Tolna, Vásárosdombó, Versend karitászönkénteseit. Ebben a jól megalapozott közegben püspök atya nagyon sok személyes támpontot tudott adni a szolgálathoz.
A fiatalokkal kapcsolatban kiemelte, hogy a „szeretet az, amiben mindenki otthon érezheti magát”. Ha a fiatalok megtapasztalják a szeretetszolgálat kapcsán ezt a jó érzést, akkor szívesen jönnek önkénteskedni, és ez a karitászcsoportok fiatalításában is egy nagy esély lehet. Azoknak a fiataloknak pedig, akik a közösséghez kapcsolódnak, nagyon jó gyakorlat a felelősségvállalásra, és arra, hogy kilépjenek a mostani világukból.
Püspök atya beszélt a túlcsorduló szeretetről is, ami igazán képes arra, hogy általa az önkéntesek saját sebzettségükben is segítsenek, és így erőt tudjanak adni a leginkább rászorulóknak, a szegényeknek. Majd pedig bíztatta a csoportokat, hogy befogadó közösségek legyenek, mert minél színesebb, minél nagyobb egy közösség, annál jobban gazdagodik majd a plébániák élete.
A program további részében az önkéntesek tehettek fel kérdéseket, vagy oszthatták meg a többiekkel megtapasztalásaikat, élményeiket. Többen is éltek ezzel a lehetőséggel, aminek kapcsán nagyon színes, és mély gondolatokkal gazdagodhattak a résztvevők, mely nagyban segítette, hogy ez a nap a szolgálattévőknek nem a munkáról, hanem a feltöltődésről szólt.
A találkozón a tolnai csoport két önkéntes szolgálattevőjét: Kovácsné Füri Manyi nénit és Tanos Kati nénit emléklappal köszöntötték szolgálatuk elismeréseként.
A közös ebédre a Pécsi Egyházmegyei Karitász központjában került sor, ahol a pécsi munkatársak és önkéntesek nagy szeretettel látták vendégül a 140 fő résztvevőt, akik fogadásáról, mivel a nagyterem kicsinek bizonyult, az udvarban felállított sátrak alatt gondoskodtak. Mert „…nem elég csak kenyeret adni, ami a gyomrot táplálja, hanem az ember szívét is táplálni kell! A tevékeny szeretet nem pusztán anyagi és szociális segítségnyújtás, hanem az egész emberre figyel, és Jézus szeretetével talpra akarja őt állítani: olyan szeretet, amely segít visszanyerni szépségünket és méltóságunkat.” (Ferenc pápa)
Szöveg és fotó: Besenczi Zsolt
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.