Nyolcadik részéhez érkezett a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola Lélekrajzok című szabadegyetemi előadás- és beszélgetés-sorozata május 10-én, melynek meghívott vendége volt Máger Róbert püspöki irodaigazgató, aki előadásában Szent Pál apostol és Boldog IV. Károly magyar király alakját állította párhuzamba. A sorozat házigazdája Tiringer Aranka tanszékvezető főiskolai docens volt.
Kovács Gusztáv, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola rektora köszöntőjében egy utazáshoz hasonlította a Lélekrajzok előadás-sorozatot. Utazni lélekben a legjobb, illetve lélek nélkül utazni teljesen felesleges – emelte ki a rektor. A sorozat korábbi utazásai alkalmából a hallgatóság képzeletben bejárta már Argentínát, Németországot, Olaszországot, Magyarországot, Franciaországot. A mostani epizód két főszereplőjéről, Szent Pál apostolról és Boldog IV. Károly magyar királyról is egyaránt elmondható, hogy utazók voltak, mégpedig utazó szentek, ami sajátos módon köti össze őket.
Tiringer Aranka, PPHF tanszékvezető főiskolai docense, a Lélekrajzok sorozat házigazdája az előadás Végpontok címét elemezve kifejtette, hogy a kifejezés arra utal, hogy az Egyház történetének kezdetéből, az első századból, valamint jelenkorunkból, a huszadik századból emeltek ki szimbolikusan két, egyházi szempontból jelentős személyiséget.
Máger Róbert püspöki irodaigazgató előadásában kiemelte, hogy míg Szent Pál apostol életútját az egyházi tudományos – akár történelmi, akár biblikus jellegű – kutatások minden lehetséges irányból górcső alá vették az elmúlt két évezredben, a nála sokkal fiatalabb, alig száz éve elhunyt utolsó magyar uralkodó alakja méltatlanul elhanyagolt mind a magyar történelem, mind a világegyház krónikáiban. Noha amit életével, tetteivel, írásaival IV. Károly képviselt, meghatározó és figyelemreméltó volt saját korában is, ugyanakkor a mai napig érvényes, sőt, a szomszédságunkban dúló háború különös aktualitást is kölcsönöz neki.
Szent Pál apostol életútjának több meghatározó jelenete is előkelő helyen látható a pécsi székesegyház falfestményein. Az apostolfejedelem életében nagy hangsúlyt kapott a farizeusi neveltetés. Jóllehet Tarzuszban született, legkésőbb tizenöt évesen már Jeruzsálemben nevelkedik, és annak a Gamálielnek a „lábánál” készül a hiteles farizeusi életre, aki az apostolok tanításával kapcsolatban türelemre intette a többi farizeus vezetőt. Kora farizeusi műveltségében tehát Szent Pál a legmagasabb szintű képzést kapta, mely tetten érhető gondolkodásmódjában, érvelési rendszerében és írásaiban is. Személyiségének másik jellemző vonása, hogy kétkezi munkával képes volt megkeresni a mindennapi betevő falatot. Megtérése teljes fordulópontot jelentett életében: a keresztények elszánt üldözőjéből a legelszántabb apostolukká, igehirdetőjükké lesz. Különleges kegyelmeket kapott szolgálatához, ugyanakkor saját bevallása szerint kapott folyamatos testi szenvedést is. Többször megkövezték, megvesszőzték, hajótörést szenvedett, nem hallgatták meg, 1000 kilométereket tett meg gyalogszerrel, illetve korának közlekedési eszközeivel.
IV. Károly is a státuszával járó nevelésben részesült, bár nem kifejezetten az uralkodásra készítették föl, hiszen a családjában többen is álltak előtte a sorban a trónöröklést illetően. Hitbéli érdeklődése, elköteleződése már kora gyermekkorában annyira nyilvánvaló volt, hogy ezt külön feljegyezték róla. Állítólag már nyolcéves korában megjövendölték róla, hogy uralkodóként fog sokat szenvedni. Neveltetése során sokat utazott a birodalomban, gyakran inkognitóban. Házassága szerelmi házasság volt, ami szintén megkülönbözteti életútját a kor jellemzően érdekházzasságra épülő kapcsolataitól. Családja iránti elkötelezettsége példaértékű volt. Jegygyűrűjébe is azt vésette be németül: „Oltalmad alá futunk Istennek Szent Szülője”. Feleségével együtt nyolc gyermekük nevelésében is kivették részüket. Az imádság és az Eucharisztia elválaszthatatlan része volt mindennapjainak. A magyar királyi trón elfoglalását nagyon komolyan vette, a magyarokat saját népének tekintette, a magyar nyelvet jól beszélte, és mindkét trónra való visszatérési kísérletének a nép szolgálata volt a mozgatója. A háború utáni nehéz állapotban kevés örömöt ígért az uralkodás, ő mégis vállalta volna. Mindvégig, egyedüliként az akkori európai uralkodók között a béke érdekében tett erőfeszítéseket. Második visszatérési kísérletét követően Madeirára száműzték családjával együtt, ahol a hősiesen viselt, cudar körülmények között rövidesen megbetegedett és meghalt. II. János Pál pápa 2004. október 3-án avatta boldoggá. Emléknapját házasságkötésének napjára (október 21.) tették, hangsúlyozva, hogy a házasság a szentté válás egyik lehetséges útja.
Míg Szent Pál apostol esetében a radikalizmusát, harcias fellépését, fizikai állóképességét méltatjuk, addig IV. Károly királynak a szelídségét, pacifizmusát, gyengébb fizikumát, példaadó házastársi ragaszkodását emlegetjük. Közös vonás az apostol és a magyar király életútjában a radikális ráhagyatkozásuk Jézus Krisztusra. A kudarcok, szenvedések nem törték meg őket - hangzott el a Pál apostol és IV. Károly király közötti különleges kapcsolódási pontot kutató Lélekrajzok című szabadegyetemi előadás-sorozat májusi alkalmán.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
