A mohácsi Fogadalmi templomban június 15-én Felföldi László pécsi megyéspüspök áldotta meg a nagy múltú Mohácsi Polgárok Olvasókörének új zászlaját, mely az előző, száz évnél is idősebb elődjének helyét vette át a szervezet életében. Az ünnepségen részt vett Csősz István nyugalmazott áldozópap, aki még 1991-ben a mohácsi plébánián adott helyet az olvasókör újjáalakuló ülésének, valamint Bacsmai László mohácsi plébános és Fekete Zoltán káplán.
A Mohácsi Polgárok Olvasóköre több mint százötvenéves múlttal büszkélkedhet. Megalakuláskor azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy tagjaival megismertesse Magyarország alkotmányát, valamint azt, hogy „minden honpolgár jogait és kötelességeit megismerje, s míg az előbbieket gyakorolni, az utóbbiakat betölteni törekedjék; politikai s hazánkat érdeklő, valamint községünket közgazdasági ügyeire vonatkozó kérdésekben egymást felvilágosítani, a szellemi művelődést fejleszteni s a társadalmi életet kedélyessé tenni" (Mohácsi Polgárok Olvasóköre 1894-es alapszabály 21.§).
A kezdetben magánházaknál tartott összejöveteleket látogatók létszáma a két világháború között olyannyira megnövekedett, hogy székház vásárlására szánták el magukat, melynek szépítéséhez a tagok is hozzájárultak társadalmi munkában. A kommunisták által 1949-ben feloszlatott olvasókör működése, melynek vagyonát, így a székházát is államosították, negyven évig szünetelt. A most ünnepélyes keretek között lecserélt zászlót még 1925. szeptember 23-án avatták fel, 1991-ben pedig ugyanezen a napon alakult újjá az olvasókör a Mohácsi Belvárosi Római Katolikus Plébánián Csősz István plébános közreműködésével.
Az ünnepi alkalomból a Himnusz eléneklését követően Szűcs László mondott köszöntőt az olvasókör képviseletében, aki elmondta, az 1925-ben felavatott zászló anyaga megfáradt már, de az akkori komoly célok ma is érvényesek. A Trianon által nehéz helyzetbe hozott ország sebeinek gyógyítása volt akkor az elsődleges, de nem egyetlen célja az olvasókörnek. Az ősök nyomdokain járva az olvasókör mai tagjai is tanúságot kívánnak tenni az önzetlen szeretetről, az Istenbe vetett hitről, és a nemzetek felett álló összetartozásról.
A csaknem százéves régi zászlót mostantól nemzeti színű szalagokkal ékesítve, méltó helyen őrzik. Az új lobogó egyik oldalán a Mohácsi Polgárok Olvasóköre felirat látható, de az olvasókörhöz való tartozás értékrendtől függ, nem nyelvtől, tehát a nemzeti kisebbségek nincsenek kizárva belőle. A másik oldalán a „Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk!” felirat olvasható, ami az olvasókör mondanivalójának mélységét hordozza. Ez a zászló nem harci lobogó, hanem a megbékélés zászlaja. Mindenkit megszólít, aki szívébe fogadja a Magyarok Nagyasszonyát. A felirat fölött megjelenik a Szent Szűz a kis Jézussal. 
A régi zászló anyag már foszladozik, ezért vált szükségessé egy igényes, az eredeti technikával készült másolat elkészítése. Meglehetősen hosszadalmas, évekig tartó folyamat volt olyan zászlókészítőt találni, aki egyáltalán hajlandó volt ezt az aprólékos munkát elvállalni, mert nem lehetett programozott varrási technikával létrehozni. Szűcsné Bozóky Katalin zászlókészítőben volt meg az az alázat, istenhit, türelem és aszkétai fegyelem, amire a modern hímzőgépek egyike sem képes – zárta beszédét Szűcs László.
Ezt követően Szekó Józsefné, a Mohácsi Polgárok olvasóköre által felkért zászlóanya, Szűcsné Bozóki Katalin segítségével felrögzítette a zászlóanya-szalagot a zászlóra, majd mindketten megfogalmazták üzenetüket: „Amikor ránéztek erre a lobogóra, akkor a haza- és egymás szeretete, a tisztelet és megbecsülés fogalmaira emlékeztessen benneteket, és együttműködve hozzunk létre egy csodát" – buzdította a jelenlevőket Szűcsné Bozóki Katalin.
Szekó Józsefné így fogalmazott: „Néhai férjemnek, Szekó Józsefnek, Mohács polgármesterének munkássága révén ért engem a megtisztelő felkérés a zászlóanyai szerep betöltésére, amit örömmel vállaltam el. Ismerve a Mohácsi Polgári Olvasókör százötvenéves történetét és az utóbbi évtizedekben elvégzett munkájukat, tisztelettel adózom előttük, és kívánok mindannyiuknak jó egészséget és Isten segítségét a hagyományok továbbviteléhez".
„A Pécsi Egyházmegy jövőjéről gondolkodva, az imént elhangzott üzenetekhez hasonlóan plébániai közösségek, ha úgy tetszik Egyházi Magyar Körök létrejöttére van szükség – kezdte beszédét Felföldi László pécsi megyéspüspök. Mindnyájunk sorsa olyan, mint ezé a zászlóé: bonyolult. Minket is körülvesznek emberek, akikhez tartozunk. Nem lehet őket számítógéppel, okostelefonnal, fénymásolóval létrehozni.
A világ viszont ennek az ellenkezőjéről igyekszik meggyőzni minket. Azt sugallja, hogy ha van okostelefonunk, akkor mindenünk megvan. A gép elégtelen arra, hogy egy gyermek szívét felkészítse, hogy egyszer majd felnőtt legyen, zászlóvá váljon, aki mellé oda lehet állni, és aki képes odaállni mások mellé. A világ abba az irányba tol minket, hogy újra szűnjenek meg ezek a magyar körök, mint ahogy a második világháború után. Abba az irányba hatnak a világ erői, hogy ne legyenek közösségek, ne legyenek nemzetek, ne legyen család és ne legyen Egyház.
Mert ha van zászlóvivőnk, tudjuk hova tartozunk, de ha nincs, akkor elveszítjük magunkat, és bármire használhatóvá válunk. Minden családnak, minden közösségnek, minden egyházközségnek van egy zászlója, ami alkalmassá tesz arra, hogy megmentsük az embert, a családot, a magyar nemzetet, vagy kicsiben a szülőfalunkat, szülővárosunkat. Erre kérjük Isten áldását” – zárta beszédét a főpásztor.
A zászló megáldását követően a Boldogasszony Anyánk kezdetű, XVII. századból fennmaradt énekkel zárult az olvasóköri ünnepség.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
