Felföldi László pécsi megyéspüspök celebrált ünnepi szentmisét június 18-án a Tolna vármegyei Várdomb Nepomuki Szent János-templomában. Az ünnep alkalmából a főpásztor megáldotta a bátaszéki plébánia filiális egyházközsége tagjainak összefogása és nagylelkű adakozása eredményeként a közelmúltban restaurált, az utolsó vacsora jelenetét ábrázoló festményt. A felújítással megmentették a rendkívül rossz állapotú szakrális alkotást.
Az 1787-ben barokk stílusban épült, majd egy 1838-as tűzvész miatt később újjáépített várdombi Nepomuki Szent János-templom egyik ékessége az egykor a tolnai ferences templom kolostorának ebédlőjét gazdagító, feltehetően a XVI. századból származó, Az utolsó vacsora című festmény, amelyet Jacopo Tintorettónak, a velencei reneszánsz festészet egyik kiemelkedő képviselőjének vagy egy tanítványának tulajdonítanak. 1788. október 3-án, miután II. József, a „kalapos király" feloszlatta azokat a szerzetesrendeket, amelyek – az ő értelmezése szerint – nem folytattak hasznos tevékenységet, a festményt elárverezték és az akkor épülő várdombi plébánia vásárolta meg. Így került a nagy méretű festmény Várdombra, a Nepomuki Szent János-templom karzatának homlokzati falára.
A szentmisén Nyúl Viktor plébános köszöntőjében kifejezte örömét, hogy Az utolsó vacsora felújított képének megáldását együtt ünnepli a közösség az Eucharisztiában, azért, hogy méltó módon fejezzék ki köszönetüket a hívek nagylelkű összefogásáért és adakozásáért. Az egyházközség tagjaival együtt ünnepelt Zsikó Zoltán, a Tolna Vármegyei Közgyűlés Várdombról elszármazott alelnöke is.
Felföldi László megköszönte az egyházközség tagjainak az összefogást és rámutatott, hogy ezt az együtt gondolkodást kell megvalósítani napjainkban a személyes életünkben, a családok és a közösségek életében.
A szentmise homíliájában a főpásztor az örömhírről elmélkedett. Az evangélium örömhíre jó hír. Arról tanít, hogy Isten szereti az embert, fontos neki az ember, azt akarja, hogy élete legyen és bőségben legyen. Mindnyájunk élete ilyen üzenet. Az Isten kiválasztott minket, ezért kaptunk életet, adottságokat és kereszteket. Ezekkel bízta ránk az élet üzenetét, a jóság jóhírét, mellyel olyan üzenetet kell elmondjunk és szeretetet átadjunk személyes életünkben, családjainkban és közösségeinkben, amit nem tud más megtenni helyettünk.
A főpásztor emberi életünk törékenységére figyelmeztetve elmondta, mindnyájunk élettörténete olyan, mint amilyen a most megáldásra kerülő festmény története. Időnként megkopik, sérül, restaurálásra szorul, és nem csak az idősebbek, de a fiatalok élete is.
Minden emberi élet összefogás eredménye. Összefogtak értünk a szeretteink és szerettek minket, ki-ki a maga módján, ezért más íze volt a szeretetüknek, de mindegyikből tanultunk. A sérülésből történő gyógyulásunk ugyanilyen. Ott vagyunk egymás mellett a szeretetünkkel, segítjük, restauráljuk egymást, hogy időnként a másik újjászülessen. Így kell ma az Egyházra, a családokra is tekinteni. Megkopott a színük, néhol alig látszanak. De ha van belső mag és közösség, hogy találkozzanak és összefogjanak, gyógyulnak a sebei.
Nem azért kell a közösséggel találkozni, vagy a templomba menni, mert akkor az Isten boldogabb lesz, hanem azért, mert önök lesznek boldogabbak – fordult a hívekhez a püspök. Ha itt igazi szerető, értékes közösségre találnak mások, köztük a fiatalok, akkor idejönnek, de ehhez a közösségnek jelen kell lenni, szolgálni és segíteni egymást.
Jézus odahívta magához a tanítványokat, hogy vele legyenek, majd elküldte őket, hogy gyógyítsanak. Gyógyítsátok a betegeket és ajándékozzátok az örömhírt, ez a mai nap evangéliumának (vö. Mt 9,36–10,8) üzenete, ezt jelenti a festmény megújításának ünnepe – fogalmazott Felföldi László püspök. Ez érintse meg a szívünket, rendezze át az életünket, kapcsolatainkat.
Isten ránk bízta ennek a szolgálatnak az örömét és szeretetét, nem véletlenül hívott ide mindnyájunkat, erre a szentmisére, hanem hogy megajándékozza a szívünket, és akarata szerint életünk örömben, derűben és bőségben legyen.
A szentmise zárásában a főpásztor ezekkel a szavakkal áldotta meg a várdombi egyházközség közösségét és a megújult festményt: „Az utolsó vacsora, az első szentmise képe újítsa meg szívünkben azt a folyamatot, hogy asztalodnál és a családi asztaloknál gyógyuljon és újuljon a szívünk szeretete, kapcsolataink gazdagsága és ereje”, majd az ünnep szeretetvendégséggel folytatódott.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
