Rózsafüzér imádsággal és a loretói litánia imádkozásával kezdődött a felszentelésének 326. évfordulóját idén ünneplő pécsi Havas Boldogasszony-templom két napon át tartó búcsúja, ahol hagyományosan minden évben püspöki szentmise nyitja az ünnepet. Augusztus 4-én a főpapi előesti szentmisét Felföldi László, a pécsi egyházmegye püspöke celebrálta a búcsúra érkezett papokkal a templom mellett felállított szabadtéri oltárnál, ahol a Havas Boldogasszony-kegykép másolatát is elhelyezték.
A Havas Boldogasszony-templom története a pestisjárványok idejére nyúlik vissza, amikor a hívő emberek számos helyen ajánlották magukat és településük templomát Havas Boldogasszony oltalmába. Így volt ez Pécsen is, ahol az 1690-91. évi járvány elmúltával, megtartva a veszedelem idején tett fogadalmukat, templomot építettek Havas Boldogasszony tiszteletére.
A hegyvidék meredek lejtőin hátukon, vállukon cipelték fel az építőanyagot a fehér színű, „havas” sziklákra, mintha azt a Szűzanya jelölte volna ki számukra hófehér ragyogásával, ahogy tette a Santa Maria Maggiore-bazilika helyének kijelölésével is a 4. században. A pécsi templomnak, mely 1697-re készült el, 1844-ben XVI. Gergely pápa adományozott búcsúi kiváltságot Szűz Mária ünnepeire.
Havi-hegyen hagyomány, hogy a védőszent ünnepnapja - a római Santa Maria Maggiore-bazilika, a legősibb Mária-templom felszentelésének dátuma (431. augusztus 5.) - előestéjén a búcsú nyitó szentmiséjét főpap mutatja be. Idén a templom plébánosa, Máger Róbert püspöki irodaigazgató meghívására a Pécsi Egyházmegye főpásztora, Felföldi László érkezett a közösséghez, a búcsúra látogató zarándokokhoz.
Szentbeszédében a püspök a Mária és Erzsébet találkozásáról szóló szentírási szakasz (Lk 1,39-45) üzenetéről elmélkedett. A főpásztor kifejezte örömét, hogy a Havas Boldogasszony-búcsúra érkezett zarándokok szíve Mária közelségében együtt erősödik és gazdagodik.
Máriát és Erzsébetet sorstársaknak nevezte a püspök, akik egy nagyon különleges kegyelmet, az isteni áldottság titkát élték meg, mely olyan gazdagságot és erőt adott számukra, amelyből életük során merítettek. Mária felkereste Erzsébetet, mert a szívében érezte, hogy Erzsébet meg fogja őt érteni és ez segíteni fog neki. Ahogy Máriának, úgy számunkra is fontos, hogy legyenek az életünkben sorstársak, akiknek feltárjuk a szívünk titkait, érzéseit.
A főpásztor kiemelte, hogy a sorstárs közösségekben, mint például a számos plébánián működő nagycsaládos közösségekben, a szenvedélybetegek vagy azok hozzátartozói csoportjaiban is megértik egymást és összefognak az oda járók, mert sorstársak.
Azért kell most erről beszélnünk - emelte ki a püspök - mert keresztény közösségeinkben elveszítettük a sorstársiasságot. Liturgikus társak lettünk. Úgy vagyunk tagjai egy keresztény közösségnek, hogy nem vagyunk sorstársak, nem beszéljük meg egymással az Isten művét, bennünk élő szeretetének csodáját vagy éppen a hit krízisét, zavarát és bizonytalanságát.
Most, amikor újra kell álmodnunk a keresztény közösséget, akkor ne csak beüljünk a templomok padjaiba egymástól jó távol, hanem keressük meg azokat az embereket, azokat a krisztusi tanítványokat, akik élik a hitet, akik küzdenek a hittel, akik akár szenvednek is a hittel, akik a sorstársaink, akikkel tudunk beszélgetni.
A papság egyik legnagyobb mai feladatának nevezte a főpásztor, hogy minél több időt töltsenek együtt, egymással, mert maguk is sorstársak, akik csak közösségben tudják megerősíteni egymást és a híveket. Nem elég a liturgiát bemutatni és rohanni tovább, hanem keresniük kell az alkalmakat a találkozásokra, beszélgetésekre és együtt gondolkodásra, ahogy tette azt Mária és Erzsébet is Isten akaratában, hogy mindnyájan meglássuk ennek a biztonságát és erejét. A közösség az a gazdagság, amire lehet építeni az életünkben. Erről tudunk tanúságot tenni, azt a tanúságot, amire olyan nagy szükségünk van, mert lehet ugyan az életünk küzdelmes és szenvedéssel teli, de élet, mégpedig Istentől kapott ajándék és gazdagság.
Napjainkban az idősebb testvéreinknek nagy feladata és küldetése, hogy osszák meg és adják át a fiataloknak, tegyenek tanúságot arról, az életükben hogyan volt jelen az Isten, hogy egy világjárvány után, egy háború közepén, a média által is félelemben tartott emberi sorsban hogyan lehet élni és hogyan lehet reményt vetni - figyelmeztetett a püspök. A nagyszülők el tudják mondani az unokáknak, hogy amikor az ő gyermekeik születtek, milyen remény, erő és biztonság volt jelen a sorsukban. A hitük volt az, mely segítette őket mindenben, és ma ennek a hitnek hálaadása és öröme van az életükben. Lehet, hogy próbára tesz az élet és megszabdalja a sorsunkat, de az isteni szeretet által mégis győzedelmeskedik benne az emberi szeretetet és jóság.
Ebben a tanúságtételben Isten megnyitja számunkra a közelség és a találkozás útját, mert ez egy közösség, a sorstársi közösség mélye, mert ha együtt vagyunk és beszélgetünk, akkor abból valami különleges születhet. Az Egyház, amely most a mi felelősségünk és küldetésünk, ezekből az együtt gondolkodásokból született. A tanítványok együtt voltak, beszélgettek, sorstársak voltak és ennek a csodának és gazdagságnak köszönhető, hogy 2000 év után ma itt vagyunk. De a hit, ez a sorstársi közelség és közösség mára meggyengült és elfáradt. Mindenkinek magának kell a szívében újra megújítani, majd a családban és a keresztény közösségben tanúságot tenni róla. Jézus erre küldött bennünket.
A búcsúi szentmisén jelenlevő fiatalokhoz szólva Felföldi László hangsúlyozta, az a legfontosabb, hogy megtalálják Isten tervét az életükben. Isten tervére azonban nem lehet felkészülni, majd az élet felkészít és megtanít rá. Fel kell kelni és el kell indulni, mint tette Mária is, mert ez az erőnk és biztonságunk, nem az egyhelyben állás és várakozás, hanem megtalálni az életünk irányát és másik felét, az isteni felét. Nem világméretű feladatokat kell tenni és megoldani. A mi feladatunk a szeretet és jóság, ami csak egy csepp az óceánban, de ha nem tesszük meg, akkor a világ szeretete, embersége és jósága lesz kevesebb és szegényebb.
Mária megtanít arra, hogy mi is elinduljunk és találkozzunk testvéreinkkel. Mária elindult és itt van Havi-hegyen, ahol mi is találkozhatunk vele, hogy általa legyen ott a szívünkben, hogy mi is el akarunk indulni Isten felé, a testvérek felé a hit szeretetének cselekedeteivel és gazdagságával.
A pécsi megyéspüspök zárszóként a Szentatya, Ferenc pápa szavait idézte, aki így biztatta a fiatalokat 2023 áprilisában budapesti látogatásán: „Barátaim, ti mind értékesek vagytok Jézus számára, és számomra is! Ne feledjétek, hogy senki sem veheti át helyeteket a világ történelmében, az Egyház történelmében: senki sem veheti át helyeteket! Senki sem képes arra, amire csak ti vagytok képesek.”
A szentmise után a hívek, a zarándokok és a papok a Boldogságos Szűzanya tiszteletére Egyházunkért, a Pécsi Egyházmegyéért, a templom közösségéért és Pécs városáért imádkozva körmenetetben kísérték a Havas Boldogasszony-kegykép másolatát a templom melletti Havi-hegyi sétányon.
A Havas Boldogasszony-búcsú előesti programja görögkatolikus szent liturgiával, szentségimádással, majd éjfélkor az elhunyt zarándokok lelki üdvéért felajánlott csendes szentmisével folytatódott.
A búcsú részletes programja ITT megtekinthető.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
