Nagyboldogasszony, azaz Mária mennybevételének ünnepnapja alkalmából a máriakéméndi kegyhelyen is ünnepi szentmisére gyűltek a hívek augusztus 13-án, melyet Felföldi László pécsi megyéspüspök celebrált.
A hagyomány úgy tartja, hogy Jézus Krisztus nem engedte át a földi enyészetnek édesanyja, Mária holttestét, hanem röviddel halála után föltámasztotta, és magához emelte a mennyei dicsőségbe, ezt ünnepeljük Nagyboldogasszonykor, mely a Mária-napok között a legbensőségesebb, legmagasztosabb ünnep. Elkészülte után a máriakéméndi kegytemplomot is Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték fel 1753-ban. Az oltáron álló aranysugaras tiroli kegyszobor a Napba öltözött Asszonyt ábrázolja, úgy, ahogy az 1740-es csodajelenéskor látták a kislányok az aranyfényben ragyogó Mária-képet.
A templom ez évi főbúcsúját augusztus 13-án tartották, melyre mint évszázadok óta mindig, idén is sokan elzarándokoltak, s a kegyhely ezúttal is megtelt a hívekkel. A „régi öregek” emlegették, hogy Kéménden búcsúnapkor sosem esett az eső, a ma élők is így emlékeznek vissza. Ezúttal is szép, nyári idő és ragyogó napsütés fogadta az érkező híveket.
Bukovics István, a helyi közösség plébánosa köszöntötte Felföldi László megyéspüspököt, Fábiánné Mester Rita polgármestert, a kórus tagjait, a zarándokokat, híveket, köztük a népviseletbe öltözötteket.
A főpásztor homíliájában Mária alázatosságát méltatta, aki Istentől részesült a kiválasztottság nagy kegyelmében és igent mondva Isten szavára, szerepet vállalta az Isten fiának megtestesülésében. A főpásztor felhívta a figyelmet, hogy Mária alázatos, Isten akaratát elfogadó példáját kövessük mi is az életünkben.
Ehhez szükséges, hogy a családok üljenek le otthonaikban és beszélgessenek egymással, mert a közös beszélgetések viszik előre mindannyiunk életét. Fiataljaink előtt számtalan kihívás és csábító lehetőség áll, nagyon fontos, hogy rátaláljanak a helyes útra, mely Isten országába visz.
Az ünnep szónoka felhívta a hívek figyelmét, hogy ne csak ünnepnapokon töltsék meg a templomot, akkor is vegyenek részt vasárnap szertartáson, ha éppen igeliturgiát tartanak. Fontos, hogy ha csak néhányan vannak is, de gyűljenek egybe a közösségek, egyházközségek tagjai és beszélgessenek a hitről és a Bibliáról. Az együtt gondolkodás megújítja a plébániai közösségeket és hittel, reménnyel teli utat tár eléjük.
Püspök atya beszédében ezúttal is tanúságot tett az Istenbe vetett hitből fakadó végtelen erőről, reményről és szeretetről, melyet minden látogatása alkalmával közvetít a közösség felé.
A szentmise énekeit a Bólyi Hagyományőrző Kórus énekelte Vidáné Kresz Beáta vezetésével. Az orgonán közreműködött Iváncsits Tamás kántor. A Szűzanya tiszteletére több szép éneket hallhattak a hívek. A búcsúi ünnepet a pápai himnusz, a magyar himnusz és a Boldogasszony anyánk kezdetű ének zárta.
Szöveg: Biki Endre Gábor, a máriakéméndi kegytemplom gondnoka
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
